„Jó lenne ma is úgy egyet nem érteni egymással, ahogy ők” – Interjú Gyöngyösi Zoltán színművésszel

Honnan érkeztél?

A Pál utcai fiúk felújító próbájáról. Amióta
bemutattuk a darabot, elsöprő sikerrel megy, és minden előadáson érezni a nézők
felől áradó szeretetet. Sokan többedszerre nézik meg. Csónakost játszom benne.
Az ő édesapja – akit papuskának szólít – a történet szerint kocsis, ezért tud
fütyülni, káromkodni és frappáns beceneveket osztogatni. Nekem ugyan nem kocsis
az édesapám, de rosszcsont kölök voltam, ezért találkozik a személyiségem ezzel
a karakterrel.

És a papuskád azt mondta, ha már ilyen rosszcsont vagy, próbálkozz
meg a színészettel?

Tulajdonképpen igen. Édesapám terelgetett erre az útra, de mindkét szülőm támogatta, hogy színész legyek. Kiskoromban kezdett el verseket tanítgatni nekem, híres színészeket mutatott, ahogy szavalnak. Rengeteget néztük együtt Latinovitsot, és beleszerettem ebbe a hivatásba. Sok szakmája volt az apukámnak, amit mind megölt a technológia fejlődése. Most portás ugyanazon a klinikán, ahol édesanyám ápolónő. Akkora irodalmi és művészettörténeti tudása van, mint egy egyetemi professzornak. Szóval volt kitől tanulnom. Gyerekkoromtól kezdve versmondóversenyekre jártam, így kerültem a színház közelébe.

Innen egyenes út vezetett a színművészetire?

Nem tejesen. A debreceni Ady Endre Gimnázium dráma szakán 3. osztályban volt egy pálfordulásom, hogy mégsem színész akarok lenni. Más tervem nem volt, de valamiért ezt eltoltam magamtól. Lázadtam, még tetoválást is csináltattam magamnak. Nem bántam meg, de a tetoválás ezen a pályán determinál.

A pályán kívül mi determinál?

Családközpontú vagyok, van egy nővérem és nagy szeretetben
létezünk a szüleinkkel együtt. Négy éve van egy párom, együtt élünk és lassan
révbe érünk.

Miben játszol?

A Kinek az ég alatt már senkije sincsen című darabban többek között Arany Jánost alakítom. Játszom A nagy Gatsbyben, A képzelt betegben, A Nyugat császárában. Ez utóbbit a karantén előtt 3 nappal mutattuk be. Beválogatták ugyan a Pécsi Országos Színházi Találkozóra, de az végül elmaradt.

Benne vagyok A padlásban és a Mágnás Miska című operettben is, az új darabok közül Az öreg hölgy látogatásában. A Szerelmek városa című film alapján készül egy előadás, amelyet ifj. Vidnyánszky Attila rendez majd. Szeretem, hogy sokat játszunk, még ha nem is könnyű. Valahogy mindig tudni kell, miért kelek fel. Tudom, hogy ma újból oda kell tennem magam. Ha komolyabb szerepet játszom, reggeltől készülök rá. Próbálom a napom úgy tölteni, hogy tudatosítom magamban, milyen idegállapotban kell lennem estére.

Tavaly én játszottam a legtöbbet a Vígben. Decemberben 27 előadásom volt, szinte minden nap. Karácsonyra sem tudtam hazamenni Debrecenbe. Ezt fiatalon még lehet bírni, de hosszú távon nyilván felőrli az embert. Meg kell tanulni jól beosztani az energiádat. Az elején, amikor A Pál utcai fiúkban átvettem Csónakos szerepét, az első 3 előadást 24 órán belül ezerrel toltam le, és végkimerülésig jutottam. Akkor tanultam meg, hogy sokkal ügyesebben kell bánni az erőmmel.

Melyik a kedvenc szereped?

Az Akinek az ég alatt már senkije nincsen című darabban Arany János bőrébe bújni megtisztelő feladat. Gyanítom, hogy Arany Jánosról a Toldin kívül nem sok minden sejlik fel az emberben az általános iskolai tanulmányaiból, pedig már az élete is irtó izgalmas! A próbák során jobban beleláttam a munkásságába, és nagy hatással volt rám. Petőfivel való levelezéséből kitűnik, milyen szeretettel beszéltek egymásról. Arany sokkal nyugodtabb természetű volt, mint Petőfi, aki forradalmi lázban égett, ezért sokszor nem értettek egyet egymással, mégis jó barátok voltak.

Jó lenne ma is úgy egyet nem érteni egymással, ahogy ők tették.

Hogy élted meg a járvány alatti kényszerpihenőt?

Az első néhány hét semmittevés még jól esett, de ahogy
teltek a hetek, és nem tudtunk kimozdulni otthonról, lassan börtön lett. Haza
sem tudtam menni, féltettem a szüleimet. A vége felé már azt is éreztem, hogy
szeretnék dolgozni. Amikor pedig visszajöttünk, attól tartottam, mi van, ha
elfelejtettem játszani. Butaság volt.

Melyik stílus áll hozzád közel?

Például ifj. Vidnyánszky Attila stílusa, fiatal energiája, ahogyan ő dolgozik a színészekkel, amit ő képvisel általunk, rajtunk keresztül. Szeretem, ha minél többféle darabban megfordulok, hogy minél jobban tudjak lépni egyikből a másikba, ezzel fejlődik az ember. A filmezésben is volnának lehetőségeim, csak időm nincs.

Gratulálok a Kiscsillag is csillag díj elismeréshez, amit
az elmúlt évadban nyújtott teljesítményedért kaptál!

Ezt kicsi, de emlékezetes alakításokra, mellékszerepekre adják
a Vígben.

Nem derogál a kis szerep?

Az legalább akkora kihívás, mint egy főszerep. A színházat,
egy darabot, egy jelenetet több rugó tart össze, nemcsak a főszerep, ezekben a
kisebb alakításoknak is nagy jelentőségük van. Az öreg hölgy látogatásában
például egy mellékszereplőt, míg a Szerelmek városában a főhőst
alakítom. Ez utóbbi egy pantomimmester, úgyhogy ezt a mesterséget valamennyire
el kell sajátítanom. Oktatóvideókat, performanszokat nézek, amelyekből el lehet
lesni a pantomim lényegét. Egy profi mester is foglalkozik majd velem. Remélem,
menni fog, mert ha nem csinálom jól, az ciki.

Debrecenből Budapestre kerülve mit tanultál?

A munka iránti alázatot. A Színművészetiről hat hónap után majdnem kirúgtak. Nagyon megviselt, hogy elkerültem otthonról. Hiába kerültem be az áhított intézménybe, amikor este 11-kor még papagájt kellett utánoznom állatgyakorlat gyanánt, azt kérdeztem magamtól, mi a fenét keresek itt. El kellett telnie egy kis időnek, amíg felfogtam, hogy mi az értelme ennek a pályának.

Nyitókép: Akinek az ég alatt már senkije nincsen című darabban Arany János szerepében. Fotó: Dömölky Dániel/Vígszínház