Európában a 19. század második felében csak az Orosz Birodalomban élt több zsidó, mint Magyarországon, és Varsó után Budapesten volt a legnépesebb városi zsidó közösség, ezen belül is különösen sok középosztályi család ‒ a szakácskönyvek legfontosabb célközönsége. Ők egyfelől szerettek volna igazodni a hozzájuk hasonló szinten élő keresztényekhez, de ugyanakkor megtartani vallásuk parancsait, köztük a kásrutot, az étkezés szigorú szabályait is.

Kevésbé köztudott, hogy a 19. századi magyarországi zsidó kultúra nemzetközileg kiemelkedő jelentőségű része a gasztronómiai irodalom. Németország mellett hazánkban publikálták az egyik legkorábbi zsidó szakácskönyvet 1840-ben. Pesten adták ki a világ első héber betűs szakácskönyvét 1854-ben. Világviszonylatban harmadikok vagyunk a kiadott korai zsidó szakácskönyvek számát tekintve. A fennmaradt jelentős számú szakácskönyv feldolgozása lehetővé teszi a magyar zsidó gasztronómiatörténet alaposabb megismerését.

Egy szakácskönyvből vagy receptfüzetből nagyon sok minden megtudható azokról, akiknek készült, szerencsés esetben azokról is, akik írták és ténylegesen használták.

A kiállításon látható anyag legkevésbé látványos, mégis legértékesebb része az a hat magyar kiadású, 19. századi munka ‒ köztük a világ legelső héber betűs szakácskönyve ‒, amelyek már ritkaságuknál fogva is megérdemlik a figyelmet. Így együtt még soha nem szerepeltek, ahogy olyan kiállítás sem készült még Magyarországon ‒ de talán máshol sem ‒, amelyik a gasztronómiai kultúrának ezzel az érdekes, mindeddig jórészt feltáratlan részterületével foglalkozott volna.

A kiállítás nem jöhetett volna létre a Körner Andrással való együttműködés nélkül. Ő napjaink magyar zsidó étkezéskultúrájának legjelentősebb kutatója, aki a témában már több könyvet is írt. Számára a szakácskönyvek olyan kulturális tárgyak, melyek forrásai a zsidó otthoni élet történetének, általuk a zsidó társadalomtörténet egy újabb szelete tárul fel.

A neves szakember a kiállítás külső kurátora és egyben tárgyi adományozója, aki dédanyjának 1869-től 1930-ig vezetett kéziratos receptgyűjteményét és más vendéglátás-történetileg unikális gyűjtését, családi emléktárgyait a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak adományozta 2021-ben. Ezek most először lesznek láthatók a nagyközönség számára.

Körner „korlenyomatainak” köszönhetően nemcsak a gasztronómiatörténetben kedvelt ünnepekről (ünnepi szokások, ételek, terítékek) lesz szó, hanem az eddig ismeretlen zsidó hétköznapok is fókuszba kerülnek. Mindez a kiállításban enteriőr formájában jelenik meg, ahol központi szerepet tölt be.

A kiállítás célja felkelteni az érdeklődést a zsidó gasztronómia iránt, felhívni a figyelmet a világviszonylatban is jelentős magyar zsidó szakácskönyvekre mint nemzeti kincseinkre.

Bepillantást nyújtani a zsidó kultúrába, a zsidó ember hétköznapjait és ünnepeit átszövő bonyolult vallási szabályrendszerbe.

A kiállításhoz kapcsolódóan a múzeum kiadja Körner András Jó lesz a bólesz. Magyar zsidó gasztrotörténeti tanulmányok című könyvét. Kurátorok: Saly Noémi és Körner András, projektkoordinátor: Fehérváriné Tóth Helga.

Nyitókép: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum