Június 21-én, a jóga nemzetközi világnapján a világ számos pontján emberek milliói terítik le jógaszőnyegüket, hogy részt vegyenek közös gyakorlásokon, légzőgyakorlatokon vagy meditációs elvonulásokon. De vajon hányan tudják közülük, hogy a jóga története évezredekre nyúlik vissza?
A legkorábbi régészeti leletek az Indus-völgyi civilizáció Kr. e. 2500 körül pecsétjein ábrázolnak lótuszülésben ülő alakokat. A jóga szót először az ősi, szanszkrit nyelvű szent szövegekben, a Rigvédában említik: jelentése egyesülés vagy összekapcsolódás. A jóga mint szellemi rendszer a hinduizmus, a buddhizmus és a dzsainizmus vallási hagyományaiban formálódott ki, legismertebb rendszerezése a Kr. e. 2. századi Jógaszútrák szerzőjének, Patandzsalinak köszönhető.
Eredetileg nem pusztán testgyakorlás volt, hanem az önfegyelem, a meditáció, a lemondás és a spirituális megvilágosodás útja. Nyolc lépcsőfokból álló ösvénye – a jámák és nijámák (etikai szabályok), az ászanák (testhelyzetek), a pránájáma (légzőgyakorlatok), a pratyahára (érzékek visszavonása), a dháraná (koncentráció), a dhjána (meditáció) és a szamádhi (spirituális egység) – holisztikus, mindenre kiterjedő rendszer.
A jóga nyugati útja a 19–20. század fordulóján kezdődött, amikor indiai mesterek – például Swami Vivekananda – előadásokat tartottak Európában és Amerikában. Carl Jung svájci pszichiáter az egyik első nyugati ember volt, ami mélyrehatóan tanulmányozta a jógát, és rendszeresen gyakorolta is a kundalini jógát.
Szabadidejét spirituális életének és Istennel való kapcsolatának ápolásával töltötte, és a többi tagot is bevezette a transzcendentális meditációba, sőt, még közös elvonulásra is elvitte őket Indiába.
Azonban a modern, tömeges nyugati jógázás arculata azóta jelentősen eltávolodott az ősi hagyományoktól, és leginkább a fitnesszel azonosul. A közösségi médiában domináló „jógatest” képe jellemzően egy karcsú, hajlékony, fiatal nő, aki bonyolult ászanákban pózol, általában egy gyönyörű tengerparton, az erdő közepén vagy egy menő jógastúdióban.
A 21. századra sokmilliárdos biznisz lett: a Nike, a Lululemon, a YouTube-jógások, a mindful office csomagok, a jóga brunch hétvégék mind eladhatóvá tették a jógát. Már van kutyás jóga is, a doga, amelyben az emberek aktívan próbálnak harmóniát elérni és fenntartani háziállataikkal. Sokszor a gazdák a kutyákat kellékként használják a jógapózaik tökéletesítésére, de néha a kutyák maguk is végeznek nyújtógyakorlatokat. És persze ott a puppy jóga, amire már Budapesten is befizethetjük az igen borsos belépőt: ezen menhelyről hozott kiskutyák futkároznak, így próbálnak meg számukra gazdikat találni.
Ma már több mint száz különböző jógastílus létezik, a bikram és yin jógától a szülés előtti és utáni jógán át a székes, a tinédzser- és technojógáig, légzőgyakorlatokig és a meditációs tréningekig. Hogy mennyire nagy üzlet a jóga, azt jól mutatja, hogy az USA-ban már az ötödik leggyorsabban növekvő iparág.
A mind nagyobb népszerűség ellenére a vallási közösségek egy részében idegenkedés tapasztalható a jóga spirituális gyökerei miatt, a görög ortodox egyház például kijelentette, hogy a jóga teljesen összeegyeztethetetlen a kereszténységgel, míg más, protestáns hangok egyenesen démoninak minősítették a jógázást. 2008-ban egy malajziai mufti tanács (a mufti iszlám jogász, aki vallási kérdésekben döntéseket hozhat – a szerk.) betiltotta a jógát a muszlimok számára, arra hivatkozva, hogy a jóga hindu elemei potenciálisan elpusztíthatják a muszlimok hitét.
Ugyanakkor egyes indiai mesterek és aktivisták – például Rajiv Malhotra – szerint a nyugati jóga szellemtelenített jóga: lecsupaszított, kiüresített gyakorlat, amely elveszítette szentségét. Mások viszont úgy látják, hogy a jóga kultúrák közötti vándorlása természetes, és új jelentések születése nem feltétlenül lopás, hanem fejlődés.
Különös paradoxon az is, hogy míg ma a jógázók 70-80 százaléka nő, a jógát Indiában évszázadokon át férfiak – aszkéták, bölcsek, guruk – művelték. A szent szövegek túlnyomó többségét férfi gyakorlók szemszögéből írták, a korai forrásokban pedig gyakorlatilag nincsenek ábrázolások női jógázókról. Az észak-indiai aszketikus hagyományok szanszkrit és népi költészete gyakran kifejezetten nőgyűlölő hangvételű. Ugyan a középkori haṭha jóga szövegek nem tiltják el a nőket a jógázástól, de mégis azt tanácsolják a férfi jógiknak, hogy kerüljék a nők társaságát.
A modern értelemben vett női jógázás valójában csak a 20. században terjedt el, amikor indiai mesterek – például Krishnamacharya, B.K.S. Iyengar – elkezdtek női tanítványokat is oktatni. Krishnamacharya például az 1930-as évektől tanított nőket Dél-Indiában, többek között feleségét és lányait, később híressé vált tanítványa volt Indra Devi, aki az első nyugati női jógaoktatók közé tartozott. Indra Devi révén a jóga az 1940-es évektől Amerikában is elérhetővé vált nők számára.
LeBron James és Shaquille O’Neal kosárlabdázók vagy Novak Djoković teniszező büszkén hirdetik, hogy jógáznak, míg a dinamikusabb, nagyobb erőfeszítést igénylő irányzatok, mint például a power jóga az „Építs erőt és fókuszt!” jelszóval próbál minél több férfit megnyerni magának.
Ugyanakkor a jóga ma már szerves része a globális New Age/spiritualitás csomagnak is: együtt emlegetik a meditációval, a mindfulness-szel, a kristályterápiával vagy éppen a veganizmussal. A zöld jóga célja összekötni a lelki fejlődést az ökológiai felelősséggel: jógastúdiók faültetési akciókat, szemétszedő mozgalmakat szerveznek, és az ahimsza, azaz a nem-ártás alapelvét a bolygóra is kiterjesztik. Ez már túlmutat a puszta relaxáción vagy testgyakorláson, valójában közösségi felelősségvállalás a jógagyakorlat részeként és visszatérés a tradícióból eredő integrálélményhez.
A jóga világnapján érdemes feltenni a kérdést: mi maradt az ősi jógából, s mivé vált a modern világban? A válasz összetett: a jóga egyszerre lett fitnesztrend, életstílus, fogyasztói termék, ugyanakkor mégis őriz valamit eredeti, spirituális lényegéből. A testkultusz, a marketing és a kulturális kisajátítás árnyékában is élnek olyan kezdeményezések, amelyek a jógát visszaterelik a teljes ember – test, lélek, szellem – harmóniájának útjára.
