Jókai Anna Átvilágítás című kötetét mutatták be szeptember 14-én délután a Pesti Vigadó Makovecz termében. Jókai Anna, a Nemzet Művésze, Kossuth-nagydíjjal kitűntetett író öniróniával, hittel, történelmi tisztánlátással alkotta meg utolsó művét, amely abban is kiemelkedő, hogy az átvilágításhoz krisztusi fényt: a szeretet, a megértés, a megbocsátás fényét használta. Művét 2016. július 9-én fejezte be, és ezzel szándéka szerint egész életműve végére is kitette a pontot. Az utolsó bekezdésekben így írt erről: ?Ma nincs semmi jelentőségteljes esemény, hacsak az nem, hogy leteszem a tollat. Mire ez az írás megjelenik, 85. évemben járok. Még itt leszek, vagy már ott ? patetikus találgatás. Akárhogy is: befejezett, teljes memoár nincsen. Ha sikerülne is a halál pillanatáig elvezetni, akkor is csonka maradna. Nincs képességünk, hogy a küszöb után még visszaszóljunk, akár egy tőmondatot is ? vagy csupán egy jelzőt ? édes-ékes magyar nyelven arról, hogy mi ez és milyen...?
Mezey Katalin, a Magyar Művészeti (MMA) Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetője barátként tekintett Jókai Annára. A könyvbemutatón elmondta: 1994 óta volt szerkesztője a szerzőnek, és amikor az Átvilágítást olvasta, le se tudta tenni. ?Nagyon fájt, hogy nem tudtam elmondani az akkor már kómában fekvő Annának azt az olvasmányélményt, melyet tőle kaptam. Az ágyánál többször is mondtam, hátha hallja: a könyve zseniális, nagyszerű, megrázó! A családját is kértem, ha ők lennének vele, amikor magához tér: mondják el neki, milyen jó lett a könyve? ? mesélte Mezey Katalin. Szerencsére magához térhetett az írónő, és el tudták neki mondani: mennyire nagy teljesítmény és milyen csodálatos a műve. Jókai Anna szerette volna megélni az olvasói visszhangokat is, hogy tudja, nem volt felesleges az a keserves munka, melyet átélt az Átvilágítás írása során. Hiszen a számvetés sosem fájdalommentes. Szembe kell néznünk nemcsak jó élményekkel, de kudarcokkal, tévedésekkel, rossz döntésekkel is ? jegyezte meg Mezey Katalin.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Irodalmi Tagozatának vezetője utalt arra, amit a könyv fülszövegében is olvashatunk: az önéletírásnak nem véletlenül Átvilágítás a címe. Kettős jelentésrétege van ennek a szónak: egyrészt valamilyen tárgynak, testnek valamely fénysugárral történő átvilágítását jelenti, amely segítségével belső tartalma megismerhetővé válik. Másrészt ? különösen az utóbbi időkben vált idehaza gyakran használt kifejezéssé ? valakinek a jobb megismerésére, esetleg politikai beágyazódottsága feltárására végzett ?átvilágítás?, amelyben ugyan valóságos fénysugárnak nincs szerepe, de a folyamat végeredménye itt is az átvilágított személy belső, egyébként rejtett történetének, kapcsolatrendszerének feltérképezése ? olvasható a fülszövegben. Mezey Katalin hangsúlyozta: az Átvilágítás cím fricskát rejt magában. Arra is utal, hogy a diktatúra éveiben elkövetett bűnökről a rendszerváltás után sem gyóntak az emberek, hanem át kellett őket világítani. Jókai Anna könyvében nemcsak magát, de korát is átvilágítja. Benne van a könyvben a számadás és a vallomás szándéka is, és varázslatos az a lényeglátás, mellyel össze tudja foglalni történeteinek eszenciáját ? mindig csak annyit rajzolva meg, amennyi szükséges.
A könyvbemutatón mi is beleláthattunk Jókai Anna lényeglátásába. Művéből felolvasott nekünk Ráckevei Anna színművész, az MMA rendes tagja és Újhelyi Kinga színművész. A könyv kapcsán felszólalt Fekete György, az MMA elnöke is. Mint mondta: amikor Pilinszky Jánossal beszélgetett a kórházban halála előtt, a nagy költő azt mondta: egy művész nem engedheti meg magának, hogy ne bontakoztassa ki tehetségét. Életében mindent át kell adnia az embereknek, hogy olyan üresen menjen el közülünk, amilyen üresen született. Jókai Anna is kibontakoztatta a tehetségét, teljesítménye példakép számunkra.
Így gondolta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is, aki megfogalmazta: Jókai Anna életművét próbára teheti az idő, ugyanakkor mi, akik itt vagyunk ? és nemcsak olvastuk műveit, de szeretjük is őt és alkotásait ?, tudjuk: embersége időtlen. Szószólója és élő lelkiismerete volt közösségünknek. Az Átvilágítás kapcsán a miniszter arról beszélt, hogy Jókai Anna anyukája mindig azt mondta lányának: ő egy királynő. Az írónő pedig hitt is ebben, és úgy is élt, mint egy királynő. A hitből azonban sok szenvedés is fakadt, hiszen csak az tud királynő lenni, aki szolgál is. Az igazi uralkodók ugyanis mindig szolgálnak. Ezért tudott ő mindannyiunk királynője lenni és egyszerre szolgálni közösségünket. Hiszen az Átvilágítás előtt is feltette a kérdést: mit adhat ő még nekünk? Mivel tartozik még nekünk? Saját magát kellett megírnia, azt az utat, melyen eljutott addig, hogy írónővé vált. Erről is szól a regény: hogy lesz valaki a miénk? Hogy adja át magát nekünk?
Balog Zoltán egy hasonlatot is hozott a témával kapcsolatban. Bár Jókai Anna saját életét tárja elénk, mégis titokzatos marad előttünk. Az ember ugyanis nem rejtvény, melyet megfejtve mindent tudunk. Az ember titok, a titokban elmélyedve pedig még több titokzatosságra lelünk. Így merülhetünk el az Átvilágítás titokzatosságában is.
A miniszter arról is beszélt: Jókai Anna spirituális realizmusa válasz a nihillel szemben. Azt üzeni: a szépet és a jót is meg kell élni. A világnak nemcsak fonákja, de színe is van, és ha van színe, akkor színeváltozása, átváltozása is. Jókai Anna így tekintett az életre: látta a fonákját, de a színét is, műveiben pedig felmutatta színeváltozását.
Wéber Anikó
Csákvári Zsigmond
