A biedermeier szó eredete a 19. század elejére nyúlik vissza, amikor is Németországban és Ausztriában elterjedt egy új stílusirányzat, amely egyszerűbb, letisztultabb formavilággal váltja fel a korábbi klasszikus és barokk stílusokat. Maga a kifejezés a „Biedermann” és a „Meier” szavakból áll össze. A „Biedermann” jelentése jóhiszemű, becsületes ember, míg a „Meier” egy régi német foglalkozásnevet jelent, amely a földbirtokosokat és a gazdákat illette meg. A biedermeier tehát a jóhiszemű, becsületes polgárság stílusát jelöli, amely a korábbi arisztokratikus stílusoktól eltérően egyszerűbb, letisztultabb és személyesebb volt – olvasható a szó eredetéről az etimológiai szótárban.
A Nemzeti Galéria most nyíló kiállítása a hazai biedermeier festészet ikonikus ábrázolásai mellett a korabeli bécsi művészeti élet legnagyobb mestereinek alkotásaival is megismerteti a közönséget.
A Műcsarnok 1938-as festménykiállítása után először láthat a közönség Magyarországon a biedermeier nevével fémjelzett korszak művészetét átfogóan reprezentáló tárlatot. A kiállítás – kiindulva a korszak művészeti emlékanyagából – az emberi életút főbb szakaszaiban és helyzeteiben tárja a látogatók elé az élet minden területén megjelenő biedermeier korszellemet. A születéstől a halálig vezető tematikai egységekből kibontakoznak a tipikusan ebben az időszakban nagy súllyal megjelenő témák (gyermek-, anyaság- és családábrázolások), egyetemes toposzok (művészszerep, szerelem és gyász) és műfajok (csendélet és portré). Az egyes életszakaszok ábrázolásai és tárgyai mellett kirajzolódnak a korszak jelentős változásokat hozó történelmi kontextusai is a reformkortól a kiegyezésig.
Témák és alkotók
A tárlaton megjelennek a magyar biedermeier festészet ikonikus ábrázolásai – például Borsos József Libanoni emírje, melyen a pesti és a bécsi művészeti élet meghatározó személyisége, Zichy Edmund látható. A gróf 1842-ben indult útnak Batthyány Artúrral és Forray Ivánnal, hogy egzotikus tájakat fedezzenek fel. Szolimán pasa meghívta őket kairói kerti ünnepségére, ahol Zichy Edmund a festményen szereplő öltözéket viselte. Hazatérte után Borsos József ebben a ruházatban festette meg a grófot: boltozatos helyiségben, párducbőrön ül, vörös bugyogót és gazdagon hímzett, sárga kabátot visel. Fején turbán, övtartójában handzsár (rövid keleti tőr), előtte kardja.
A tárlat a magyar művei között szerepel Barabás Miklós Galambposta című festménye és Liszt Ferenc ifjúkori portréja is, emellett bemutatja a bécsi művészet legnagyobb mestereinek, Friedrich von Amerlingnek, Ferdinand Georg Waldmüllernek és Josef Danhausernek az alkotásait is, valamint olyan alkotókat emel a kanonikus művészek mellé, akik ma már kevésbé ismertek.
A műtárgyak nagy része hazai – Magyar Nemzeti Múzeum, Budapesti Történeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum – és osztrák közgyűjteményekből, többek között a bécsi Belvederéből és a Wien Museumból érkezik a tárlatra.
A kiállítás kurátora Prágai Adrienn művészettörténész.
