Jönnek a svédnyelvű finnek!

Nem sokan tudják, hogy Finnországnak valójában két anyanyelve van. Mi a története a svédnyelvű finneknek?

Jövőre ünnepeljük Finnország függetlenségének 100. évfordulóját, és ez persze azt is jelenti, hogy korábban nem voltunk függetlenek. Finnország 1917-ig a cári Oroszország autonóm része volt, korábban pedig Svédországhoz tartozott. A svédnyelvűségnek tehát történelmi háttere van, a svéd anyanyelvű finnek azonban nem svédek. Finn az identitásunk, nem érezzük magunkat svédnek, az anyanyelvünk viszont nagyon fontos számunkra.

Az oktatási rendszernek elengedhetetlen szerepe van abban, hogy a nyelvi kisebbségek túlélhessenek. Hogyan segíti a finn iskolarendszer az ország többnyelvűségét?

Lehetetlen volna megőriznünk a nyelvet, ha nem létezne párhuzamos iskolarendszer, melynek köszönhetően az óvodától az egyetemig lehetőségünk van finn és svéd nyelven is tanulni. Több svédnyelvű egyetem is működik Finnországban: Turkuban, Vaasában és Helsinkiben. Enélkül nem tudna túlélni a nyelvi kisebbség, és az sem volna lehetséges, hogy ? az ország azon részein legalábbis, ahol a legtöbb svédnyelvű finn él ? mindenki az anyanyelvén intézhesse a hétköznapi ügyeket.

Ha kisebbségekről van szó, a kulturális sokszínűség témaköre mindig szóba kerül, arról azonban ritkán esik szó, hogy a nyelvi kisebbség például a gazdasági növekedés kulcsa is lehet. Hogyan lehetséges ez?

Minden nyelv eszköz arra, hogy kapcsolatot teremtsünk a világ olyan részeivel, ahol az adott nyelvet beszélik. Finnország legfontosabb üzleti partnere Németország és Svédország (és időről időre Oroszország, ha épp nincs gazdasági blokád alatt). Hihetetlenül fontos a nyelv mint társas kompetencia, hiszen rendkívül sokat jelent, ha akár az eladó, akár a vevő féllel az anyanyelvén tudunk kommunikálni. Angolul pedig egyszerűen mindenkinek tudnia kell, ma már lehetetlen angol nyelvtudás nélkül boldogulni.

A Hejsan Budapest! a legkülönbözőbb területekről érkező művészek segítségével a többnyelvűség sikertörténeteit mutatja be. Milyen szempontok alapján válogatták össze a fesztiválra érkező művészeket?

Mindig szakértőkkel dolgozunk, több olyan intézménnyel is kapcsolatban állunk, amelyek pontosan tudják, kikre érdemes a leginkább odafigyelnünk a kulturális életben. Itt van például Carl Knif, aki az egyik legtehetségesebb fiatal táncos ma Finnországban. Világszerte keresett művész, aki rengeteget utazik, így különösen boldogok vagyunk, hogy a mi felkérésünkre is igent mondott. A RED című előadásnak, mellyel Budapestre érkezik, kivételesen nagy nemzetközi visszhangja van. A RED az extremitások performansza, egy belső vészjelzésekkel küzdő ember megrázó portréja.

Az ?Író szerepe a mai Európában? című program szereplői, Monika Fagerholm és Kiss Noémi arra keresik majd a választ, miként hatnak a társadalom változásai az irodalomra, és milyen terepei vannak az írók társadalmi ügyekben való állásfoglalásának. Szükséges-e, hogy egy olyan kulturális intézmény, mint a FinnAgora állást foglaljon társadalmi kérdésekben?

Alapvető fontosságúnak tartom, hogy a munkánk időszerű legyen! Itt, Magyarországon is arra törekszünk, hogy kapcsolatba kerüljünk azokkal, akik a számunkra is fontos értékekért dolgoznak. A nyelvi kisebbségről szóló szemináriumunkon például Finnországban már bevált gyakorlatokat ismertetünk, melyeket szívesen megosztunk minden érdeklődővel. Ugyanezen a szemináriumon roma közösségek nyelvi sokszínűségéről is lesznek előadások. Fontosnak tartjuk, hogy megismerjük ennek a területnek a tapasztalatait, és kifejezetten kíváncsiak vagyunk a jó élményekre is. Nem szabad mindig csak a negatívumokra koncentrálnunk, a problémákat el kell fogadnunk, és ezek tudatában kell megkeresnünk és alkalmaznunk a legjobb gyakorlatokat.

A Hejsan Budapest! szinte összes programja aktuális társadalmi ügyekre reflektál. Miért ilyen fontosak a kulturális színtéren is a társadalmi témák?

Sosem szabad elfelejtenünk annak a jelentőségét, hogy egy társadalom részeként létezünk. Vannak olyan társadalmi szempontból is nagy erejű egyéniségek, mint például a már említett Monika Fagerholm, aki amellett, hogy rengeteget ír, kivételesen aktív társadalmi ügyekben is. Nemrégiben Fagerholm több finn művésszel együtt levelet írt a finn miniszterelnöknek. A levélben az aláírók kifogásolták a finn menekültügyi politika szigorodását. Ez a fajta társadalmi tudatosság kimondhatatlanul fontos a mai változó Európában.

A FinnAgora idei programjai a szabadság ? legfőképp a sajtó- és szólásszabadság ? témája köré csoportosulnak. Hogyan látja ma a sajtó- és szólásszabadság helyzetét Magyarországon és Európában?

Aggódom amiatt, hogy minden átalakulóban van, és egyre kevesebb pénz jut a nyomtatott médiára. Korábban évtizedekig újságíróként dolgoztam: Helsinkiben politikai újságíróként, majd Stockholmban és Berlinben külföldi tudósítóként, később ugyanitt a finn nagykövetségek sajtóügyi és kulturális tanácsosa lettem, így jól ismerem a média működését, és mindig is rendkívüli módon érdekelt a szabad sajtó ügye. Nagyon fontosnak tartom például, hogy elegendő forrást biztosítsunk a tényfeltáró újságíráshoz, és a fiatalok számára is vonzóvá tegyük ezt a szakmát. Mi történne a társadalommal, ha eltűnnének az újságírók? Szükség van a kritikus hangokra. Az olyan hangokra, mint amilyen például a nemrég elhunyt Esterházy Péteré is volt, akit bár nem ismertem személyesen, mindig is nagyon csodáltam. Kritikus hangok nélkül soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a társadalmunk jó úton halad.

Írta: Belinszky Anna

Fotó: Sin Olivér/1foto.hu