A könyvek, amik vagyok: Kádár L. Gellért

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

„Többször olvastam Antoine de Saint-Exupéry regényét – életem bizonyos korszakaiban újra és újra a kezembe kerül, és az adott élethelyzetem, valamint az addig felhalmozott élettapasztalataim fényében mindig más értelmezést kap. A kezdetek kezdetén kötelező olvasmányként ismertem meg. Ekkor a benne rejlő fantáziavilág ragadta meg a gyermeki képzeletem. A legutóbbi újraolvasása kapcsán elöljáróban megemlítem, hogy elég izgalmas életem lett a Hunyadi-sorozat megjelenése óta, nagyon sok helyen fordulok meg, sokféle emberrel találkozom, és a találkozások között sok a felszínes kapcsolódás. A regény legutóbbi újraolvasásakor úgy éreztem, segít tudatosítani, hogy bár a felszín mindig volt és mindig lesz, az igazán értékes kapcsolódások jóval a felszín alatt vannak. Jól csak a szívével lát az ember – a könyv ezen sora fontos emlékeztető.

Rengeteg kívülről jövő impulzus ér az eseményekben gazdag és pörgős életemben, és jó, ha tisztán látom, melyek a felszínes és melyek a mély, megpihenésre teret adó kapcsolódások.

A felszínen is lehet értékeket keresni, de az a réteg tapasztalatom szerint maximum a pénzig juttat el, ami előbb-utóbb kipörög, a földi javakon túl semmit sem ad. Barátokat sem lehet vásárolni.”

Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója

„Harriet Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója című regényét kisiskolás koromban olvastam, de a mai napig élénken emlékszem rá. A rabszolgaságról szól és úgy zárul, hogy Észak-Amerikában feloldják a rabszolgatartást. Az olvasása előtt nem találkoztam ezzel a témával, így ez a könyv ismertette meg velem az emberi zsarnokságot, gyarlóságot.

Meghatározó élmény volt szembesülni azzal, hogy az ember képes eladni egy másik embert, képes kereskedni az embertársaival. Ekkor láttam át: oké, szép dolgokat is tudunk csinálni, de azért valljuk be, két pólus van, a jó mellett ott van a rossz is. Erről az is eszembe jut, hogy annak idején Romániában Ceaușescu eladta a szászokat.

Felmerül a kérdés: meddig vagyunk képesek elmenni? Beecher Stowe könyvének másik fontos aspektusa, hogy megmutatja: a feketék mindenféle meghurcoltatás ellenére is képesek voltak önmaguk maradni. Az emberi méltóságot, a hős archetípusát látom bennük. Bármilyen kilátástalan is volt a helyzetük, nem adták fel a szabadság iránti vágyukat. Ez a történet az empátiáról, a kitartásról és a hit erejéről is beszél, és ezzel sokat adott nekem gyerekkoromban. Azt vallom, hogy lehet hit nélkül élni, csak rém unalmas.

Istent nem egy külvilági, felhők fölött élő lényként képzelem el – ha külvilági lényként tekintenék rá, onnan várnám a segítséget, és ez függésben tartana. Szerintem Isten bennünk él – mindannyiunkban. A kérdés az: jelen tudunk-e lenni annyira az „itt és mostban”, hogy kapcsolódjunk a saját Istenünkkel? Rajtunk áll. Sokat teszek annak érdekében, hogy ez sikerüljön. Járok egyéni terápiára, elvonulásokra, igyekszem önreflexív lenni.”

Matthew McConaughey: Zöldlámpa

„Matthew McConaughey Zöldlámpa című önéletrajzi könyve egyrészt azért volt rám nagy hatással, mert jó érzés volt szembesülni McConaughey nagymértékű önazonosságával, másrészt azért, mert szép tükör. Az élet nagyon sok jelzést küld nekünk – piros, sárga és zöld lámpákat –, és a megfelelő hozzáállással mindent át lehet vészelni. Felidézek egy szimbolikus történetet: amikor felköltöztem Pestre, utáltam autót vezetni. Stresszeltem az utakon, mert nem tudtam, hol kell letérni, lefordulni stb. Egy alkalommal bent voltam a városban, piros lámpát kaptam. Én voltam a sor elején. A GPS azt mondta, hogy forduljak balra, de nem volt balra vezető út. Szorongtam a helyzetben. Fogalmam sem volt, mitévő legyek, merre menjek, és attól tartottam, hogy miután zöldre vált a lámpa, a mögöttem lévő hosszú sor türelmetlenül dudálni fog. Egy ponton azonban realizáltam, hogy választhatok: szoronghatok, ezzel már-már kést döfve magamba, vagy félredobhatom az aggodalmam, megállva és megpihenve a piros lámpa ideje alatt. Míg tart a piros, kitekinthetek az autóból, és stresszelés helyett megélhetem a jelenlétet, figyelhetem a helyzetet. Így, mikor zöldre vált a lámpa, úgy indulhatok el, hogy a jelenben, higgadtan mérem fel a lehetőségeket. Ha nincs balra vezető út, akkor „itt és most”, a középpontommal kapcsolódva – ezáltal tiszta szemmel látva – a lehetőségeimhez mérten oldom meg a helyzetet.”

Bán Mór: Hunyadi

„A Bán Mór által írt Hunyadi regénysorozat a jelenleg is tartó életfejezetem meghatározó része. Hosszú ideig lapozgattam ezeket a hősiességről, hitről, hovatartozásról, hazaszeretetről, a közösség erejéről szóló könyveket. Itt külön kiemelem a hazaszeretetet, amit őszintén szólva olykor elcsépeltnek érzek. Országtól függetlenül magát a közösségben való létezést érzem fontosnak.

Szép, tradicionális értékek rejlenek az országok történelmében, de az én olvasatomban nem maga az adott ország a lényege a saját nemzeti ünnepének, hanem az ország címkéjétől független közösség.

Hunyadi épp így volt képes több nemzetiséget összekovácsolni. Felelősséget vállalt másokért, a közösségért, a hazáért. A regényekben leírt csaták az összefogásról szólnak.”

Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak

„Marshall Rosenberg az erőszakmentes kommunikáció atyja. Egy-két éve került a kezembe A szavak ablakok vagy falak című könyve. Ez egyfajta leírás az emberi kommunikációról, ami az olvasása óta meghatározza az életem.

Már az óvodában érdemes lenne megismertetni az ebben rejlő tudást a kis emberekkel, hogy beléjük ivódjon az ebben leírt önkifejezési mód. Sok esetben ott csúsznak el a dolgok, hogy nemhogy a másikat nem tudjuk meghallgatni, még azt se tudjuk, nekünk mire van szükségünk. A szükségletünk nem tudása átcsaphat dühbe, amit az embertársainkra vetítünk. Ez a könyv rávezeti az olvasóit arra, hogyan kapcsolódjanak önmagukkal annyira, hogy rájöjjenek, mit szeretnének, és hogyan fejezzék ki az igényeiket. Ha pedig önmagukkal tisztán, empatikusan tudnak kapcsolódni az emberek, egymással is képesek lesznek.”

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu