A kalocsai zsidóságra emlékeznek

Kalocsa nevét hallva elsősorban a Duna, a népművészet, a tánc és a paprika jut az eszünkbe. Azt is sokan tudják, hogy Szent István óta érseki székhely, a magyar katolicizmus egyik központja. Zsidókra semmiképpen nem gondolna egy átlag magyar állampolgár.

 

Pedig a második világháború előtt éltek itt sokan. Komoly neológ közösségük, zsinagógájuk és két temetőjük is volt. Kulturálisan és gazdaságilag is domináns csoportot alkottak, nagy részük volt a város fejlődésében. 1944. június 18-án más városok zsidóságához hasonlóan kiterelték őket a pályaudvarra, s a szegedi gyűjtőtáborba, majd Auschwitzba szállították őket. Egy részük volt olyan szerencsés, hogy a Strasshof környéki munkatáborokba került. Ők többnyire túlélték, ellentétben azokkal, akik Birkenau barakkjaiban és gázkamráiban fejezték be az életüket.

 

A túlélők a háború után hazatértek, próbáltak megkapaszkodni, újrakezdeni, de már semmi sem volt a régi. Elmentek, elhagyták az országot, s a szülőhelyet, Kalocsát.

 

Június 18-án, a holokauszt 65. évfordulóján megemlékezést tartanak a városban. Ekkor jelenik meg a Kalocsai zsidóság története című könyv, amely hosszas kutatómunka eredményeit összegzi. Feltárja a zsidók történetét az 1840. évi betelepedéstől egészen a megsemmisülésig. A történeti tények feldolgozásán túl bemutatja 11 domináns zsidó család történetét. Interjúkat közöl ma is élő kalocsaiakkal, akik jelenleg az Egyesült Államokban, Kanadában, Izraelbne, Uruguayban vagy éppen Magyarországon élnek. Családfákat, fényképalbumokat, személyes interjúkat közöl.

 

Kalocsa városa emlékművet is emel annak a 320 áldozatnak, akinek nevét a túlélők örökítették meg 1948-ban. Film is készült a témáról: Kálmán Gábor Los Angeles-i rendező nyáron Budapesten és Kalocsán forgatott, majd felkereste és meginterjúvolta a nagyvilágba szétszéledt kalocsai zsidókat. A film szintén az emléknapon lesz először látható.