Dyga Zsombor Couch surf című szkeccsfilmjében három történettel szerepelsz. Melyek ezek pontosan?
Hármat írtam én: a Terápiát, a Dramaturg tanácsot és a Folt hátán foltot. Zsombor megkeresett, hogy kellene neki két vagy három rövid történet. Azt mondta: semmi megkötés nincs, csak annyi, hogy 8 oldalasak legyenek, és szerepeljen bennük egy kanapé. Ekkor találtam meg a Folt hátán foltot és a Terápiát is, amelyek jóval korábban születtek. Amikor elővettem őket, mindkettőt jelentősen átalakítottam. A Dramaturg tanács pedig kifejezetten erre készült.
Mennyire személyes ihletettségű történetekről van szó?
Az én epizódjaim nagyon személyesek: a Folt hátán folt konkrétan velem esett meg, az én ifjúságom története. A Terápiában is nagyon sok személyes elem van: például a vers, a Csak sétálok és azt képzelem? kezdetű, amelyet a fiú mond, az én gyerekkori versem. Emellett a Dramaturgia tanács is az: mint a közpénztől való függés személyes megélése.
Ezt a részt a Filmalap megszületése előtt vagy után írtad?
2011 nyarán született, az új magyar filmfinanszírozási rendszer pedig ősszel indult be. Ez nem egy működés kritikája, hanem egy működéstől való félelemé: vagyis attól, hogyan lehet ezt rosszul csinálni.
Zsombor mellett Mészöly Ági is forgatókönyvíróként vett részt a projektben. Konzultáltatok egymással a történetekről?
Nem. Ezért is volt jó ez a munka, mert tudtam, hogy nem kell senkivel megküzdenem. Zsombor imádta a történeteimet, és az mindig jó érzés egy írónak, ha a rendező nem kezd el vele küzdeni.
A film kapott hideget, meleget a kritikusoktól. Neked mi a véleményed a Couch Surfről?
Nagyon felszabadító érzés volt írni, megkockáztatom, hogy még soha nem élveztem semmit ennyire. Nem volt megkötés, és kicsi is volt a tét: bátrak lehettünk, és azt csinálhattunk, amit akarunk. Én Zsombor epizódjain is azt látom, hogy nem volt elvárás, hogy valóban kiélhette a monomániáit. Azért is nyilatkozta azt, hogy ez egy hardcore művészfilm, mert valóban az, hiszen ennél a filmnél a művészek, azt csinálták, amit akartak.
A kész film hűen tükrözi Zsombort és engem. Biztos mindenki számított rá, hogy lesz, akinek tetszik, és lesz, akinek nem. Szerintem az a hibája a filmnek, hogy az epizódok közé leblendéket, elsötétedéseket rakott be, ami mindig kizökkentette a nézőt. Ekkor azt éreztem, hogy leült a közönség hangulata egy pillanatra, fel kellett kapaszkodnia a következő jelentre, és ebben a libikókában elfáradt. Én kihagytam volna ezeket a megoldásokat.
A film dialógusai sok esetben életidegennek hatnak. Szándékosan kísérleteztetek ezzel a filmben?
Igen, szerintem Zsombor direkt próbálgatta a párbeszédeket, hiszen volt rá lehetősége, hogy kockáztasson, mert ez nem egy közpénzből készült film. A Köntörfalaknál a párbeszédek hihetetlenül természetesek voltak. Az első történetnél, Nagy Zsolt párbeszédével biztosan kísérletezett, mert abban valóban olyan dialógusok vannak, amelyek nagyon életidegennek hatnak. Ezt Zsombor is tudta. Egy új nyelvet szeretett volna kipróbálni a Couch Surfnél, amelyről azt mondanám: félig költői. Ennek a kísérletezésnek hol lehetne jobb terepe, mint egy kisfilmben? Még azt is megkockáztatom, hogy mindegyik epizód más párbeszédstílusban íródott. Ez egy őszinte film lett, és örülök, hogy elkészült.
