Zsánerfilmek jellemzik a kortárs mozit
Az alapvető gond, hogy - talán nézővadász okból - horrorként hirdetik a mozit, ám 16-os karikával a plakáton.
A kilencvenes-kétezres évek művész- és kommerszfilm-uralmát Andy Vajna rendszere száműzte, teret kínálva a zsáner, másként műfaj moziknak. Azóta vitathatatlan fordulat zajlott le, és A vizsga, Az ajtó, a Coming out, A berni követ, a Liza, a rókatündér, a Saul fia, a Parkoló, az Anyám és más futóbolondok…, A martfűi rém, a Hurok, a Kincsem és még sok más kifejezett sikert arattak, miközben minőséget mutattak fel, és zsánerfilmekként betartották a műfaji kereteket.
Mitől független a független film?
A Holnap meghalok független film, azaz a Filmszakmai Döntőbizottság nem támogatta, így nem részesült a Nemzeti Filmintézet (NFI) anyagi támogatásában, vagyis állami dotációban. A döntés nem Cibulya Nikol személyének szól, tekintve, hogy előző munkáit segítette az NFI. A gyártó Vertigo Média eddigi legsikeresebb munkája a FOMO – Megosztod, és uralkodsz, s november végén jönnek ki Herendi Gábor (Valami Amerika, Kincsem) új filmjével, a Futni mentem cíművel – ami szintén független gyártásban valósult meg.
A kényszerű vagy önként vállalt függetlenség nem kis hátrányt jelent. Kezdjük az anyagival.
A kisebb költésvetést a látvány sínyli meg, tudniillik mind a díszletépítésnek, mind a számítógépes trükköknek határt szab, illetve kárvallottja a színészi munka, amennyiben próbákra nulla, forgatásra a kelleténél kevesebb idő jut.
A Holnap meghalok eredeti helyszíneken forgott, ahol nem lehetett kameramozgatókat használni. Mivel a színészvezetési bizonytalanság miatt a rendező nem bontotta plánokra a jeleneteket, a hosszú beállítások lassítják a cselekményt. Főleg, amikor a színészek átveszik egymás tempóját. Ilyenkor jót tett volna némi gépmozgás, az alkotók ellenben koncepciót konstruáltak a kényszerből, s a mozi alapvető stílusát a fix plánok, illetve a kézikamera vegyítése adja. Kétségtelen, ezzel az itt és most érzést erősítik, miáltal behúzzák a nézőt a cselekménybe.
Ennek megfelelően elenyésző a számítógépes utómunka. Szerintem még az éjszakai jeleneteket sem After Effectsszel konstruálták. Legalábbis erre utalnak a fénybeverés glóriák, amelyeket a kamera objektívje produkált, nem szoftver. A nappali és esti fények közti kontraszt elkerülése miatt az egész film enyhén alulvilágított. Ez a műfajt tekintve elfogadható. Az éjszakai külsők például kifejezetten hatásosak.
Kevésbé egységes a színészi játék. A színészvezetési hiátus okán erősen érezhető a jelenetek improvizáltsága, így mindenki saját stílusában alakít, amitől Marci önálló életre kel. Ez nem puszta színészi, illetve színészvezetési gyakorlatlanság, rásegít a forgatókönyv.
A függetlenség másik átka a forgatókönyv-fejlesztés hiánya. Ha valaminek, a pénzügyi korrektségnek és a forgatókönyvek minőségének tutira jót tett a Vajna-rendszer. A Holnap meghalok szerzői film. Az efféle mozik (tisztelet a kevés kivételnek) pompásan bemutatják, hogy a rendezők nagy többsége nem jó szerző. Na ja, más szakmák ezek. Az író egyértelmű, önazonos karaktereket formál, akik mindvégig motiváltan viselkednek s beszélnek. Jelen esetben Marci dialógszinten is kilóg a többi figura közül, amikor korát meghazudtoló mód frappánsan asszóz, nem keresve a gondolatainak megfelelő szavakat.
Amúgy a három férfiszerep meglehetős feminista szemüvegen keresztül láttatja az erősebbik nemet.
Horror vagy thriller, netán dráma
Visszakanyarodva a műfaj kérdésére: annyiban horror a Holnap meghalok, amennyiben megjelenik a B szál, a múlt kísértetei, az éjszaka rémei. Ezek hibátlan szürrealista etűdök, márpedig a szürrealizmus, az álom és ébrenlét határán mozgás elengedhetetlen horrorstíluselem. Az egyik kockáról másikra beálló éjszaka, a magára hagyatottság a hideg tóban – az első flash – szupererős jelenet. Ettől azonban az egész mozi nem válik horrorrá, inkább egy lelkiismeret-furdalás drámája, amit felold a születés, ami egyúttal újjászületés. Miként Donát, a mentős beszél a cselekmény első harmadában az elmúlás és a születés összefüggéséről.
Nem rossz ez a mozi. Csak nem annyira jó. Meglehet, én tévedek, mivel Cibulya Nikol első nagyjátékfilmjének világpremierjén, október 11-én, a 40. Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon különdíjban részesült az első filmek versenyében.
