2020 elég faramucira sikeredett, a legtöbb kiállításra szinte alig vagy csak online jutottunk el, ám szerencsére az év elején és közepén is jutott nekünk pár hónap, amikor offline élményeket szerezhettünk. Közeledve a végéhez jó most ezekre visszatekinteni, mert bizonyítják, hogy a bezárások ellenére idén is sok értékes tárlat született.

A Kelet vonzásában. Japonizmus az Osztrák–Magyar Monarchia metszeteinek tükrében – Szépművészeti Múzeum, Budapest

Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Érzéki finomságú volt a Szépművészeti Múzeum év elején futó grafikai kiállítása, amelyből megtudtuk, hogy a 18–19. századi japán fametszetek hogyan inspirálták a nyugati alkotókat. Különleges élményt nyújtottak egymás mellett a japán és a hatásukra született francia, angol és osztrák alkotások. Olyan csodás műveket láthattunk, mint Hokusai Kakas és tyúk a juharfa alatt című tusrajza, amin az üres és a festett felületek játéka hozta lázba a szemlélőt, míg másik metszetén, a Japán kakas, tyúk és peónián a harmadik dimenzióba emelkedő felületdíszítés volt ámulatba ejtő. A kiállításon helyet kaptak Kozma Lajos díszes iniciáléi és könyvdíszei, Carl Moll bécsi utcákat bemutató metszetei és Conrad Gyula melankolikus tájai is. A tárlatról itt írtunk.

Teremtés: Ferenczy Noémi művészete – Ferenczy Múzeum, Szentendre

Fotó: Kultura.hu/Csákvári Zsigmond

1978 óta nem volt Ferenczy Noémi textilművésznek életmű-kiállítása, ezért volt annyira fontos tárlat a Teremtés, amely nemcsak áttekintette az alkotó kivételes életművét, hanem segített újraértékelésében, újraértelmezésében is. A kiállítás tematikus rend szerint haladt, de szépen láthatóvá tette Ferenczy művészetének fejlődési ívét is: a természetet ábrázoló buja festményei és kárpitjai után azok a művek következtek, amelyeken már egyre hangsúlyosabbá válnak az emberi alakok, az érzelmek és a kétkezi munka. A kiállításról itt írtunk.

Richter Sára: Teremtés – MANK Galéria, Szentendre

Fotó: Kultura.hu/Csákvári Zsigmond

A MANK Galéria Richter Sára hímzett munkáit mutatta be. Kiemelkedett közülük az Ami személyes, ami labirintusszerűen hálózta be a kiállítóteret. Ahogy végigjártuk ezt az óriási vásznat, úgy elevenedtek meg az alkotó személyes életének mozzanatai: olyan volt, mint egy napló, amibe titokba beleolvashatunk. Ugyanakkor itt elmosódtak a nyilvános és a privát, a személyes és a társadalmi, valamint az egyéni és a közösségi éles határvonalai: noha Richter Sára személyes valóságát láthattuk a hímzéseken, ezek a kiállítótérben fontos társadalmi kérdéseket is feszegetni kezdtek. Szóltak az életről, a kötődésekről, a családról, a női és férfi szerepekről, korunkról, valamint a környezetünk változásáról is. Richter textilmunkái azért annyira különlegesek, mert a lét dilemmáit sorolja, varrja ki magából. A kiállításról itt írtunk.

World Press Photo 2020 – Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest

Fotó: Kultura.hu/Hartyányi Norbert

Súlyos kiállítás volt az idei World Press Photo, mert erősen és intenzíven szembesítette a látogatót azzal, hogy mennyire rossz irányba tartunk, hogy a világunk tele van szörnyűségekkel és ha nem parancsolunk megálljt kizsákmányoló, pusztító tevékenységeinknek, akkor bizony már nem sokáig mondhatjuk a Földet az otthonunknak. A kiállításon nagy dózisban kaptunk olyan történeteket, amelyek megmutatták, hogy mennyire önző az ember, hogy csak a saját önös érdekeivel törődik, és nem érdekli, hogy kizsákmányolja a természetet, a környezetét és az állatvilágot. Sőt még embertársaival sem könyörületes. A kiállításról itt írtunk, a WPP felvételei azonban online továbbra is megnézhetők.

Kleb Attila: Closer – Godot Kortárs Művészeti Intézet, Budapest

Fotó: Kultura.hu

Kleb Attila Closer című kiállításának fotói jazz- és blueslegendák, valamint ünnepelt hazai színészek legintimebb arcait, gesztusait vagy pózait tárták elénk. A kiállításon szemérmetlenül közel kerülhettünk ezekhez az alkotókhoz, akik lecsupaszítva, minden „máztól” megfosztva néztek vissza ránk. Az óriási nagyítások folytán egyszerre láttuk őket isteneknek és esendő embereknek. Tekintetükből és kézmozdulataikból megismerhettük érzelmeiket: teljesen kitárulkoztak ezeken a fotókon. A kiállításról itt írtunk.

Vera Molnar: machine imaginaire – MODEM, Debrecen

Forrás: MODEM

Vera Molnar a számítógépes művészet úttörője, aki a személytelen (számító)gép használatával is képes emberközeli, a művész személyiségét, képzelőerejét tükröző alkotásokat létrehozni. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár kiállításának kibővített változata azért volt különleges, mert ezer négyzetméteren az életmű valamennyi állomását érintette. Az oeuvre ezúttal a hazai magángyűjteményekben szereplő Vera Molnar-munkákat tárta a látogató elé. A kiállításról itt adtunk hírt. 

A plakátművészet mestere: Helbing Ferenc – Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest

Álom. Egyszínnyomású litográfia, 1902
Forrás: Magyar Nemzeti Galéria

Ez a kiállítás nagy részletességgel tárta elénk Helbing Ferenc életművét: megismertünk az indulását, a leghíresebb plakátjait, sőt a könyvterveiből és illusztrációiból is láthattunk egy igen szép válogatást. Szerepelt a tárlaton a Heckenast Gusztáv zongoratermeit hirdető lap, a Nápoly-körképet reklámozó plakát (amelyen a szecesszió jellegzetes elemei köszönnek vissza), továbbá a Beethoven-album bekötési táblájának terve, amelyen még felfedezhető a müncheni szecesszió és Franz von Stuck hatása. A kiállítás azért volt nagy öröm, mert láthattunk az 1902-ben készült, Álom című művet, a magyar litográfia egyik legszebb alkotását. Az egyszínnyomású lap egy víziót ábrázol: lehunyt szemű nőt látunk, aki mákvirágok ölelésében nyugszik. A kiállításról itt írtunk. 

Christo: A csomagolóművész – Dornyai Béla Múzeum, Salgótarján

Forrás: 3100.hu

A környezettudatosság, zerowaste, hulladékcsökkentés szemléletét képviselő kiállítás a májusban elhunyt „csomagolóművészre”, Christóra emlékezett a hazai közgyűjteményben található alkotásai segítségével. A világhírű művész házaspár, Christo Javacheff és Jeanne-Claude Denat de Guillebon életműve azért jelentős, mert az általuk közvetített eszmék, a megoldásra váró ökológiai és politikai problémák a kortárs képzőművészet révén nagy távolságokat áthidalva világszerte közelebb hozták az embereket egymáshoz, amire idén különösen nagy szükség volt. A közönség az időszaki tárlaton látható kilenc projekt eredeti szignált, ofszetnyomatait láthatta.

Sean Scully: Átutazó – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Fotó: Kultura.hu/Hartyányi Norbert

Ez a kiállítás hiánypótló volt, mivel a közép-kelet-európai régióban elsőként tárta a látogató elé a teljes Scully-életművet. Óriási ereje volt: a hatalmas táblaképek szuggesztív módon hatottak ránk, és zsigeri élményt nyújtottak. Az Álomutazót azért szerettük annyira, mert képes volt megszólítani azokat is, akik jól ismerik Sean Scully életművét, de azokra is hatott, akik először találkoztak festményeivel. Az Átutazó egyszerre követett laza időrendet és tárgyalta tematikus egységekben az életmű legfontosabb műcsoportjait, így érthetővé tette, hogy Scully milyen úton jutott el a figuralitástól az absztrakcióig és vissza. A tárlat különlegessége még, hogy Scully legfrissebb festményeiből is impozáns válogatást adott (ezekben már visszatér a figuralitáshoz). A kiállításról itt írtunk. Mivel az eredeti tervek szerint ez a tárlat január 31-éig látogatható, ezért még van esélyünk, hogy élőben is lássuk, vagy újra megnézzük.  

Édes Anna / Kosztolányi (Trianon 100) – Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

Fotó: Kultura.hu/Csákvári Zsigmond

Csodás, amikor egy mindenki által ismert irodalmi mű vizuális élménnyé alakul át. Ez történt e kiállítás révén is: a regény kilépett a térbe, és kvázi valósággá vált. Miközben előrehaladtunk benne, megismertük a történet idejének miliőjét, keletkezésének történetét is. A harmadk teremben kicsit bepillanthattunk Kosztolányi életébe és munkásságába is. A kiállítás, miközben folyamatosan értelmezte és kontextualizálta a művet, érvényessé tette az egyéni olvasatokat is, semmit sem akart ráerőltetni a befogadóra. A tárlat a középső terme miatt vált a kedvencünkké. A Kiégő Izzóknak köszönhetően 360 fokos mapping jött létre, amely révén fizikailag is belekerültünk a műbe. Elképesztő módon szippantott be bennünket ez a vizuális tartalom: akarva-akaratlanul is a regény részeseivé váltunk. A kiállítás, amelyről itt írtunk, jövő szeptemberig látogatható.