Kelendő a magyar tehetség

Hogyan kell elképzelni a munkáját? Kicsit megfoghatatlannak tűnik, hogy valaki egy produkciót vagy alkotót kiközvetít valahová.

Először is megpróbálom alaposan megismerni, hogy mi a hazai professzionális szakmai kínálat, és mi az, amit ezek közül szívesen képviselek a színvonalat, stílust, témát, közreműködőket tekintve. Különböző fórumokon és a karrierem alatt szerzett kapcsolati tőkémből merítve feltérképezem, mire van igény, ugyanis akkor tudok sikereket elérni, ha tisztában vagyok vele, mi van a szakmában, mit keresnek nemzetközi szinten és idehaza. Ha egyidejűleg több együttest, több művészt képviselek, nagyobb eséllyel mutatok fel eredményeket.

Hogyan kell elképzelni a munkáját? Kicsit megfoghatatlannak tűnik, hogy valaki egy produkciót vagy alkotót kiközvetít valahová.

Először is megpróbálom alaposan megismerni, hogy mi a hazai professzionális szakmai kínálat, és mi az, amit ezek közül szívesen képviselek a színvonalat, stílust, témát, közreműködőket tekintve. Különböző fórumokon és a karrierem alatt szerzett kapcsolati tőkémből merítve feltérképezem, mire van igény, ugyanis akkor tudok sikereket elérni, ha tisztában vagyok vele, mi van a szakmában, mit keresnek nemzetközi szinten és idehaza. Ha egyidejűleg több együttest, több művészt képviselek, nagyobb eséllyel mutatok fel eredményeket.

Mire van kereslet a tánc műfaján belül külföldön és idehaza? Mi a tapasztalata, mi az, ami eladható, és egyáltalán hogyan mérlegel?

A táncpiac felmérése itthon részemről úgy történik, hogy próbálom a lehető legtöbb előadást megnézni, amit a magyar táncszcéna kínál. Erre remek lehetőséget biztosít a Nemzeti Táncszínház, ők kimerítik szinte a teljes magyar professzionális táncpalettát, de járok a Trafóba, a Bethlen Téri Színházba és igyekszem mindenhova, ahol olyan szakmai színvonalú produkciókat mutatnak be, amelyeket szívesen képviselnék. Igyekszem nem beskatulyázni egy együttest a korábban látottak alapján, mert bármelyik társulatnak lehet egy számomra kevésbé érdekes produkciója után ütős darabja, vagy fordítva. Történt már olyan, hogy pozitív vagy negatív előítéletekkel ültem be egy előadásra, végül pedig abszolút nem azt kaptam, amit vártam. Minden egyes produkció tiszta lappal kell, hogy induljon.

Milyen a megítélése külföldön a magyar együtteseknek, táncművészeknek?

Abszolút van igény és kereslet a magyar táncprodukciókra. Az a nehéz, hogy megtaláljuk, kinek mire van pontosan szüksége, és ezt összepárosítsuk a kínálattal. Amikor egy magyar együttesnek megadatik, hogy fellépjen külföldön, sikere van. A magyar virtus, vérmérséklet mindig megtérül, a magyar tehetség a művészet bármely szegmensében nagyon keresett külföldön is. Kihívás rejlik abban, hogy sikerüljön rádöbbenteni a programereket, hogy mi is az, ami nekik kell. Ez a legnagyobb feladat. Nincs elég olyan szakember itthon, aki érdemben képes úgy képviselni a magyar táncszakmát, hogy az kellőképpen megmutatkozhasson, többek között ezért is próbáltunk meg táncművészeti menedzserképzést indítani.

És a külföldi együtteseknél mi a helyzet? Ők könnyen boldogulnak?

Ez elég változó. A legnépszerűbb együttesek nem tudnak eleget játszani. Nekik általában minden előadásuk teltházas, nincs elég jegy a fellépéseikre. De rengeteg probléma van, ami a kevésbé népszerű stílusokat képviselő együtteseket érinti. Ez itthon is hasonló. Ebben is nagy jelentősége van annak, hogy maga a program, a kommunikáció, a sajtó hogyan működik. A kortárs tánc még mindig ott tart, hogy meg kell ismertetni, el kell fogadtatni az emberekkel. Még mindig egy új szegmens van kialakulóban, ami egyelőre elég szűk réteget érint. Ez kint előrébb jár. Nálunk ?89 után kezdett ismertté válni a kortárs tánc, akkor kezdtünk el felzárkózni. 30 év alatt nagyon jó helyre kerültünk, a meglévő társulataink kitűnő irányba mozdultak el, és megújultak a korábbi együttesek is. Újjászületések történtek.

Ön is újjá kellett, hogy szülessen, ha akarta, ha nem. Mi több, pályát is módosított, elvégre korábban nem menedzselte, hanem művelte a táncot, ráadásul igen magas színvonalon.

12 évig voltam a Győri Balett táncművésze, majd Salzburgba kerültem, az ottani balettegyüttesben táncoltam négy évig. Az intenzív szakmai leterhelés és egy baleset úgy igénybe vette a csípőízületeimet, hogy használhatatlanná váltak. Mindig arra vágytam, hogy a csúcson fejezhessem be, de ezt a pillanatot egy művész soha sem látja előre. A salzburgi együttes szólistája voltam.

Az együttes igazgatója, aki egyben a társulat koreográfusa volt, már velem tervezte a fő- és címszerepeket - a Ghandi volt épp tervbe véve. 2009-ben részt vettem Athénban az UNESCO Táncvilágkongresszusán, ahol a gálaelőadáson felléptem egy szólóval, ami akkora sikert aratott, hogy még ott meghívást kaptam New Yorkba, Guatemalába, Edinborough-ba és Kentuckyba. Azonban a csípőim annyira tönkrementek, hogy nem tudtam megmozdulni. Küzdöttem, hittem, bíztam, de kénytelen voltam belátni, hogy abba kell hagynom a hivatásom. Komoly műtéteken és hosszú rehabilitáción estem át, de egy év elteltével ismét egész ember lett belőlem, és mivel korábban pedagógusi és művelődésszervezői diplomát szereztem és nyelveket tanultam, váltani tudtam.

Vagyis? Merre vezetett az útja?

Megpályáztam egy svájci fesztiválnál egy rendezőasszisztensi állást egy mozgásszínházi projektre, illetve én lettem az ottani igazgató asszisztense. Kiköltöztem Svájcba, aztán a Budapesti Operettszínház csábított haza produkciós- és turnémenedzsernek, majd a Virtuózok című televíziós műsornál dolgoztam projektmenedzserként. Rájöttem, hogy olyan típus vagyok, aki magára húzza a munkát, ezért végül szabadúszó lettem, megalapítottam a Art Management Agency-t, a saját művészügynökségemet és produkciós irodámat, amire nagyon büszke vagyok. A tánc tanított arra a kitartásra és fegyelemre, aminek köszönhetően közel tíz év tapasztalattal a kultúrmenedzsment területén ma ott tartok, hogy kezd bepirosodni az alma, érik a munkám gyümölcse.