Kemény kérdések, filmbe ágyazva

Csuja László már rövidfilmjeivel ? különösen a 2009-es, Foszfor című alkotásával ? is felhívta magára a figyelmet, melyekkel nemcsak tehetségét mutatta meg, de erős társadalmi érzékenységéről is tanúbizonyságot tett. Ennek fényében első egész estés művének történetét olvasva arra számítottam, hogy igazán kemény kérdéseket lebegtet majd meg a szemem előtt, amelyekkel végül aztán magamra hagy annak reményében, hogy elkezdem analizálni azt a világot, amelyben élek ? és amelynek, valljuk be, csak egy apró szeletét ismerem. És végül is, bejött a számításom. De nézzük csak ezt a fontos kérdéseket meglebegtető történetet!

A Virágvölgy napjaink Magyarországán játszódik, ám ha egészen pontos akarok lenni, akkor azt mondom: valamikor, valahol Magyarországon. Egyik főszereplője Bianka, akiről azonnal tudjuk, hogy amolyan ?rossz lány?, amint feltűnik a vásznon. Egy medencében úszkál és jólesően püföli a gumicápát, amikor megjelennek a ház ? és a medence ? tulajdonosai, akik dühösen elzavarják. A leányzót azonban nem rázza meg a dolog. Megy tovább. Felkeresi az egyik exét, elkéri a ruháit, majd céltalanul bolyong az utcán, hiszen nincs hova mennie. Játszik egy kicsit a kocsmában, tombol a felhangosított rádió zenéjére, végül a játszótéren köt ki, ahol felfigyel egy síró csecsemőre, akit az anyja csak egy pillanatra hagy magára, hogy megregulázza a másik gyermekét, ám ez a pillanat épp elég Biankának ahhoz, hogy elrabolja a babát. Ezzel meg is van a projekt, amely végre elűzi az unalmát: apát és otthont kell találnia. Az ad hoc családalapítás azonban nem könnyű dolog. Biankát sorra hajtják el az exek, mígnem találkozik Lacival, a Virágvölgy másik főszereplőjével; akinél valamelyest helytálló lenne a főhős kifejezést is használni.

Laci egy enyhén értelmi sérült fiú, akit mi nézők akkor ismerünk meg, mikor egy pszichológiai teszten vesz részt. Az eredménye 53 százalék, ami azt jelenti, hogy nem képes az önálló döntéshozatalra. Ő hetven százalékot akart ? mondja, a nagybátyja viszont nyugtatja, hogy ebben az esetben a rossz eredmény a jó, értse meg, így könnyebb lesz munkát, meg szállást találni. De Laci szeme előtt csak az az 53 százalék lebeg, és a vágy, hogy egyszer majd jobb eredményt érhet el. Így aztán számára a Biankával való találkozás valamiféle csoda, amely célt ad az életének és amely által végre ő lesz az, aki gondoskodik valakiről, nem pedig róla gondoskodnak. Először a munkásszállóra viszi Biankát és a babát, de mivel ott csak egy éjszakát maradhatnak, elköti a nagybátyja lakókocsiját. Ez viszont csak az első bűn, amit el kell követnie annak érdekében, hogy fenntartsa ?égből pottyant? családját.

Amint látható, a rendező két nagyon eltérő karaktert állít a középpontba, már-már szembe helyezi egymással a jó és a rossz archetípusait, és ez remek vállalás. Bianka tipikus antihős: szociopata, minden mozdulatát áthatja a nihil, a gátlástalanság, a tetteit pedig leginkább az határozza meg, hogy ideig-óráig ne unatkozzon. Laci ezzel szemben szerethető figura, akiből árad a kedvesség és az emberség, de Biankát ?követve? bizony ő is a rossz úton jár. Ezen a ponton muszáj kiemelnem, hogy Csuja László amatőr szereplőkkel dolgozott ? a film női főszereplője a 20 éves Berényi Bianka instagram-sztár, színész, modell; férfi főszereplője a 21 éves Réti László, aki speciális olimpiai bajnok görkorcsolyában ?, és ha valami, hát ez piszok jó ötlet volt. Berényi Bianka szuggesztív játéka áthatja, sőt uralja a Virágvölgyet, de nem kevésbé erős Réti László alakítása sem. Épp ezért szomorú, hogy kicsit a film is úgy bánik Lacival, ahogy a társadalom: háttérbe szorul, így a családi hátterét, illetve a motivációit sem ismerjük meg igazán. Van tehát néhány homályos folt ? ilyen például Bianka múltja is ?, melyek sajnos hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet olykor megbicsaklik, ám ez nem öli meg a filmet. A Virágvölgy ugyanis különféle hangulatokat sorakoztat fel és elemeli nézőjét a valóságtól, szükségtelenné téve azt, hogy mindenre magyarázatot adjon.

Társadalmi-realista, groteszk, abszurd, lírai ? ezek mind ráillenek Csuja László filmjére. A líraiság egyébként nagyban köszönhető Vass Gergely operatőrnek, aki finom érzékenységgel tartja kezében a kamerát, és a marginalizált világról épp olyan őszinte képet ad, mint a pillanatnyi idillről. Mert (anti)főhőseinknek csak pillanatnyi boldogság jut. A rögvalóságból nem lehet elmenekülni ? eszmélünk rá, ám a film ennél szebb lezárást tartogat. Pontosabban egy közhelyesnek tűnő, ám odaillő és szép üzenetet.

Csuja László a Virágvölgyben a társadalom peremére sodródott személyeknek ad hangot, és bár ítéletet nem mond sem a szereplőiről, sem a nézőiről és a modern társadalomról, meglebegtet előttünk egy csomó kérdést. Lehet szeretni az antihősöket? Egyáltalán ki számít annak és miért? Miként definiálható a párkapcsolat és a család? Mennyire kötik gúzsba az egyént a társadalom béklyói? El lehet menekülni a világ számunkra kínált lehetőségei elől? Mit jelent igazán magunkra maradni? Mikor válik az ember képessé arra, hogy önállóan döntést hozzon?

Bennem ezek a kérdések merültek fel a vége főcímet nézve, mellettük pedig ott zakatolt az a jelenet, amelyben Bianka és Laci ? no, meg a mellékszereplők ? éneklik az Ocho Macho Jó nekem című számát. Megjegyzem, én valamiért ki nem állhatom ezt a dalt, most meg nem tudtam elhallgattatni a fejemben, ezért egy pillanatra meg is orroltam a rendezőre. Aztán a mozitól a villamosmegállóig botorkálva azon gondolkoztam, hogy vajon azok, akik a teremben körülöttem ültek, mit gondolnak a filmről. Biztosan felróják a hibákat, amelyekre én folyton emlékeztetem magam, nehogy elfogultan írjak, meg bosszankodnak, hogy a film inkább szép, mint jó ? soroltam, majd felszálltam a villamosra, körbe néztem, magamba szívtam a mai magyar valóságot és elgondolkoztam azon, én miből is tudhatom, hogy ?jó nekem?.  

A Virágvölgy világpremierje a Karlovy Vary Filmfesztiválon volt, ahol az East of the West versenyprogramban elnyerte a zsűri különdíját, a Palicsi Filmfesztiválon pedig a Kritikusok Díjával jutalmazták.

A film augusztus 30-ától látható a mozikban.

Tóth Eszter