Aligha kell külön kitérni arra, miért olyan jó barát a film és a zene. Egy történet izgalmasságát, ritmusát, és úgy összességében az okozott élményt még magasabb szintre lehet emelni, ha hozzáillő hangok kísérik. Egyesek úgy ítélhetik meg, hogy a filmhez írt dallamok kevésbé magasztosak, mert nem a zene áll a központban, de szerencsére ez nem akadályozott meg több fantasztikus zeneszerzőt sem, hogy erre a területre merészkedjen. Ahhoz, hogy a zene jól illeszkedjen a filmhez, a zeneszerző és a rendező gördülékeny együttműködésére van szükség.

Christopher Nolan és Hans Zimmer

Ez a csapat olyan sikerekért „felelős”, mint A sötét lovag-trilógia, az Eredet és a Csillagok között. Nolan fiatal rendezőnek számított Hollywoodban, debütáló filmjét csak 1998-ban készítette. Két további siker, az Álmatlanság és a kultkedvenc Mementó után „betört” a nagyobb stúdiófilmek közé, itt kezdett el együtt dolgozni az ekkorra már az egyik legelismertebb filmzeneszerzőnek számító Zimmerrel. Nolan gyors tempójú rendezésével és Zimmer „dobogó” hangszerelésével a Batman-franchise volt a hős legizgalmasabb filmadaptációja a mai napig. Ezt az intenzitást tovább vitték a történetében a tudatalatti mélyét is megjáró Eredetbe és a Csillagok közöttbe, ahol Zimmer zenéje rendkívül hatásosan fokozta a mély űr hihetetlenségét és rejtélyét.  

David Lynch és Angelo Badalamenti

A Kék bársonytól Mulholland Drive-ig David Lynch és Angelo Badalamenti kiemelkedően egyedi és eredeti filmeket csináltak együtt. A Lynch-filmek mindig is ismertek voltak a bizarrságuk és az abszurditásuk miatt, a Radírfej mutáns csecsemőjétől a Veszett a világ karaktereinek őrült szerepléséig. Lynch műveinek nagy része a hihetetlenül nyugtalanító légkörből fakad, amely nemcsak a filmművészetből és a jelenetekből, hanem a zenei aláfestésből is származik. A filmek zenéi a klasszikus dallamokat és Badalamenti eredeti hangzását vegyítik. A Mulholland Drive-ban együtt teremtették meg a baljós hangulatot, Az igaz történetben kevésbé bizarr, inkább „standard” hangzást használtak. Leghíresebb együttműködésük, amely számos díjat és egy Grammyt is hozott Badalamentinek, a Twin Peaks sorozat volt egy kisvárosban elkövetett gyilkosságról. A főcímdal szinte sláger lett.

Tim Burton és Danny Elfman

Tim Burton a korszak egyik legismertebb filmkészítője, alkotásai gyakorlatilag azonnal felismerhetőek. Az általában sötét és mindig furcsa Burton-projektek olyannyira jellegzetesek, hogy az egész megteremtett világ azért is kárpótol, ha maga a kész film nem annyira kiemelkedő. Filmjeinek meghatározó tényezője – több dolog mellett – Danny Elfman munkája, aki két film kivételével az összeshez szerezte a zenét. Az egyik az Ed Wood volt, mert akkor épp összevesztek, a másik pedig a Sweeney Todd, mert az Stephen Sondheim zenéjén alapul. Elfman ikonikus Batman-témája hozzájárult a Gotham City képregény epikus megjelenítéséhez, nagy mértékben együttműködve Burton hatalmas városhalmazával. Kivételes együttműködésük volt a Nagy hal, az Ollókezű Edward vagy A halott menyasszony is, de a sort bőven lehetne még folytatni.

Blake Edwards és Henry Mancini

Blake Edwards Hollywood egyik legnagyobb komédia-legendája. Számos projektje vált a filmtörténet legendás vígjátékává, így például A Rózsaszín Párduc-sorozat darabjai. Ezeknek a filmeknek számos aspektusa teszi őket emlékezetessé a vicces játéktól a humoros helyzetekig, de kétségkívül szerves részüket alkotják Henry Mancini fülbemászó jazz-dallamai, amelyek közül néhány híresebb lett, mint maga a film. Partnerségük akkor kezdődött, mikor Mancini elhagyta a Universal stúdiót, ahol több mint 100 filmben működött közre. Egyedül kezdett dolgozni a zenéken, egyik ilyen munkája volt a Peter Gunn-téma, amellyel Edwards bízta meg. Imádtak egymással dolgozni, olyan emlékezetes alkotások születtek ettől a párostól, mint a Felügyelő életveszélyben, A Rózsaszín Párduc-filmek és az Estély habfürdővel. Nem hagyhatjuk ki az említettek sorából az Álom luxuskivitelbent sem, amelynek Moon River című daláért Mancini elnyerte az Oscar-díjat.

Federico Fellini és Nino Rota

Nino Rota sok mindenről ismert lehet, A keresztapa ikonikus dallamaitól az olyan filmes alkotókkal való együttműködésein át, mint Luchino Visconti és Mario Monicelli, egészen koncertzene-karrierjéig, ám semmiképpen nem lehet elmenni az egyik legnagyobb rendezővel, Federico Fellinivel való társulása mellett. Több mint húsz filmen dolgoztak együtt, melyek között olyanok szerepelnek, mint a 8 és ½ , Az édes élet vagy az Országúton. Fellini és Rota hasonlóan ötvözték a klasszikus elemeket a nem hagyományosakkal, régit és újat egyszerre jelenítenek meg. A keringőszerű dallamok a karakterek lebegő mozdulataihoz igazodnak a filmek zenéiben. Fellini és Rota együtt erősebben, áthatóbban közvetítették az érzelmeket.

Alfred Hitchcock és Bernard Herrmann

Noha Alfred Hitchcock minden bizonnyal megérdemli „a feszültségteremtés mestere” címet, az elismerés egy részét megoszthatná zeneszerző társával, Bernard Herrmannal. Hitchcock már az 1920-as évektől kezdve aktív volt, filmjei pedig egyre csiszoltabbá és izgalmasabbá váltak. 1955-re rendkívül ismert rendező volt már, és ebben az évben állt össze először Herrmannal, aki szintén tapasztalt filmzeneszerzőnek számított, saját koncertművein kívül olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Orson Welles, Robert Wise vagy Nicholas Ray. Hitchcockkal hét filmet csináltak, és ezek mindkettejük karrierjének csúcspontjaivá váltak. A hét alkotás között olyan klasszikusok voltak, mint Az ember, aki túl sokat tudott, a Vertigo, az Észak-Északnyugat vagy a Psycho. Utóbbi zuhanyzós jelenete máig a filmtörténet leghíresebbjei közé tartozik.

Sergio Leone és Ennio Morricone

Senki nem gondolhat a Jó, a Rossz és a Csúfra anélkül, hogy fejében ne szólalna meg fejben az ikonikus, sípoló téma. A filmjelenet a zene örök érvényűen fonódott össze, épp úgy, mint alkotóik, Sergio Leone és Ennio Morricone. Ez a pár úgy határozta meg a spagetti westernt a nyilvánosság előtt, hogy csak öt ilyen műfajú filmben dolgoztak együtt. Leone nem rendezett kirívóan sok filmet, Morricone viszont a filmzeneszerzés egyik legnagyobb és legtermékenyebb alkotója, több mint 500 filmhez adta munkáját mindenféle műfajban. Kétségtelenül az egyik legismertebb ezek közül Leone western filmjeihez való zenei hozzájárulása, amikor is a klasszikus motívumokat vegyítette több hangszerrel, egyedi dallamokat létrehozva.

Michael Curtiz és Erich Wolfgang Korngold

A „csapat” mindkét tagja nagy, korai újítója volt Hollywoodnak. Michael Curtiz, a magyar származású amerikai rendkívül elfoglalt filmkészítő volt, több mint 150 film fűződik a nevéhez. Leghíresebb alkotása a Casablanca, amelyet minden idők egyik legnagyobb amerikai filmjeként tartanak számon. Ugyan ő és Korngold kevésbé ismert alkotásokban dolgoztak együtt, ám közös munkájuk így is kiemelkedő. Korngold a film hangzásának egyik első mestere volt, sok modern zeneszerzőre van hatással a mai napig. Például John Williams is sokat kölcsönzött Korngold King’s Row-jából a Star Wars zenéjéhez. Korngold Curtiz filmjeihez szerzett zenéi legszebb kompozíciói közé tartoznak. A Robin Hood, a Halálfejes lobogó és a Hét tenger ördöge hősies, dinamikus dallamai tökéletesen illeszkedtek a történetek izgalmas, epikus cselekményeihez, mindemellett örök érvényűek lettek.

Steven Spielberg és John Williams

A leghíresebb rendező-zeneszerző páros talán Steven Spielberg és John Williams. Több mint 25 filmen dolgoztak együtt, melyek közül sok lett hatalmas siker. Spielberg kikerülhetetlen alakja a filmkészítésnek, számos ikonikus alkotást jegyez, ám egyes filmeknél aligha lehet kikerülni azt, amit John Williams hozzátett a műhöz: témáinak, zenéinek felismerhetősége része volt az adott filmek márkaépítésének és emlékezetességének, elég az Indiana Jones-, a Jurassic Park– és a A cápa-filmekre gondolni. Egyes közös munkáik kevésbé „feltűnőek”: A Nap birodalma vagy a München dallamai például a lassú feszültség és az atmoszféra létrehozására, erősítésére koncentráltak a dinamikus pillanatok helyett. Együttműködésük több sikert és díjat hozott, mint bármely más „csapat” a filmkészítés világában.

Nyitókép: Alfred Hitchcock és Bernard Herrmann