Most ismét telt ház volt, és meglehetősen különböző korúakból állt a lelkes nézősereg, a kisiskolásoktól a tisztességben megőszültekig. A koncert az Izrael hatvanadik születésnapjához kapcsolódó, tematikus programsorozat része volt a Millenárison, gondolom, ha már eljöttek a délutáni játszóházakra, ezt sem hagyták ki a nagycsaládosok. Fergetegeset muzsikált az East Village-ből indult csapat, elővette a tarsolyból a felkavaró, mélylélektani és a provokatív, performanszra emlékeztető számait is. De táncra nem perdült senki, hiába hívta fel a figyelmet a kántorhangú, multiintstrumentalista, itt főként harmonikázó Lorin Sklamberg, igen kedvesen. Voltak mulatós dalok, mély jiddis népzene, benne salsa, jazz és afro elemek. A 2006-ban készült, Grammy díjas Wonder Wheelről is játszottak néhány számot, például az amerikai népzenei fenomén, a Cony Islandon felnőtt Woody Guthrie-nak a verseire. Ezek között is akadt néhány kedves forradalmi dal, Alicia Svigals hegedűs, a csapat egyetlen női hangjának előadásában. Az est során többször is megcsodálhattuk a kellemes tónusait, és a Hannukah című lemezről elhúzott néhány fürge dallamot. Felváltva mondták az összekötő szövegeket, csak Matt Darriau klarinétos-szaxofonos, Paul Morrisett basszusgitáros, cimbalmos és David Licht dobos nem szólalt meg. Felvonult néhány szívet melengető antifasiszta nóta, énekeltek a mások félelmetes isteneiről, a vallási fanatizmusról, és imádkoztak az emberiségért, hogy ettől az évtől ne legyen természeti katasztrófa és háború. Mégsem volt geil, inkább olyan előadásnak mondanám, amiben hinni lehet.
