Barokk után szabadon

A kiállítást az EU-elnökség idejére modernizált, felújított Gödöllői Művészetek Háza fogadta be, ennek galériájában mutatkozott be a csoporthoz tartozó képző- és iparművészek, illetve az általuk meghívott művészbarátok munkáiból létrejött tárlat. Textilképek és plasztikák, festmények és kollázsok beszélnek az ideákban és illúziókban való hitről, vagy azok hiányáról, iróniáról és közönyről, a mindennapokból hiányzó játékosságról, szépségről.

A GÖMB mintapéldája a baráti körből formálódott művészeti csoportnak. Beszélgetések, előadások, közösen végiggondolt témák nyomán formálódik a közös vizuális nyelv, és 2006 óta, amikor a legelső közös kiállításukat rendezték, ez a módszer nem változott. Az idei tematikus kiállítás is így jött létre, a találkozók témái most sorra követhetők egy-egy mű koncepciójában, színvilágában, szimbólumhasználatában és filozófiájában. Volt, akiket a barokk színház ihletett meg: Kovács Gabriella nemezpárnáiban egy franciakertet idéző díszlet mint lakberendezési elem bukkan fel, míg Bércesi-Dienes Erika fekete-fehér jelmeztervekben hozza közös nevezőre a rendezettség és a pátosz, a geometria és a burjánzó ornamentikus formák kontrasztját. Mások a művészetté emelt társasági élet kellékeiből indultak ki, mint Madarász Gergely, akinek vásznán az összművészet szinte expresszív karakterű allegóriává lényegül. Ide tartoznak Szentiványi-Székely Enikő hímzőrámákba foglalt, finom öltésekkel megdolgozott asszonyportréi is: a kifakult fényképeket visszahozzák az életbe a hajukba gubancolódó öltések, a testük helyére applikált selyemfoszlányok. A női lét mélyen átélt, gazdagon árnyalt, érzelmes felfogása ezekben a tradicionálisnak tűnő darabokban egyik olvasatban a felszabadult emancipáció, másikban viszont az ősi kézműves tudás szimbólumává válik.

A textilművek a kiállítás egyik fő erejét képviselik. Pirók Irén arannyal átszőtt hófehér pamutkompozíciója, vagy a barokk kert kedvelt labirintusát érzékien plasztikus rojt-sorok közé rejtő szőnyege bevonja a figyelmet a sorok ritmusába, játékot szabadít fel a feszes rendből. Szekeres Erzsébet a népi barokkot fogalmazza át, keze nyomán a Napba öltözött asszony koncentrikus alakzatokban, aranyszállal lenvászonra hímzett figurájából igazi kortárs mű születik.

A másik fő vonulat a barokk festészet látásmódját és kelléktárát kelti életre, akár egy Rembrandt-parafrázissal (Márvány Miklós), akár az önarckép műfajával (Remsey András), vagy a varázstalanított táj képével (Bajkó Dániel). A művek mindegyikében ott munkál a gödöllői barokk év hozadéka, egy újra felfedezett szellemi-stílusbeli lehetőség. De ezen túl a GÖMB kiállítása a csoportmunkában felszabadult erőt, a közös gondolkodás szépségét is megmutatja.