 |
| Labirintus |
Persze kézenfekvő a látványsétát a Múzeumi Negyednél kezdeni. Itt mindig találni nyugodt pihenőhelyet és árnyékot, de a kiállítási reklámponyvákból varrt hatalmas párnákon nem csak kialudni lehet az előző éjszaka zaját: déltől már beindulnak a programok. A debreceni MODEM először van itt a Szigeten, a félig nyitott bambusz-vászon Dóm alatt halk zene szól, kiállítási katalógusokat lehet forgatni, éjjel fantasztikus fények vonzzák oda a koncertek között nyugalomra vágyókat. A Szentendrei Skanzen "Csörögj velünk a bölcsőben" hívószava ki nem élt gyerekkori élményekkel kecsegteti a látogatókat, itt aztán lehet mindent, hiszen az etetőszék, a bölcső, az állóka óriási méretű, még a felnőtteknek is mászni kell, hogy fölérjék a nagy faasztalt és doboljanak rajta a gargantuai facsörgővel. A Sziget szabad szelleme feloldja a feszengést, a magas etetőszékeken mindig ül egy népes társaság, még a bölcsőbe sem kínos befeküdni az odakészített, XXL-es méretű rékliben.
 |
A Színháztörténeti Múzeum és Intézet a hétvégére időzítette az Ökosztüm címen futó interaktív divatbemutatóját, amihez addig is a varrodába várják a ráérőket. A MOME Sátor naponta rendez akciókat és kreatív installációkat Szirtes János vezetésével - akinek fogalma sincs ezekről, ne rémüljön meg, nem táncos-dalos produkciót várnak a sátorozóktól, hanem a tervezés pillanatait osztják meg velük, ráadásul napközben élő felvételeken rögzítik a Sziget álmos vagy álmatlan pillanatait, amiket következő éjjel levetítenek, késleltetett visszacsatolásként.
 |
| A MODEM sátra |
A Petőfi Irodalmi Múzeum piros busza egy félreeső tisztáson ácsorog, a felszállók buszjegyet is kapnak, amit a 100 éves Nyugat utazó kiállításához híven a 100-as számjegyeknél lyuggat ki a jegykezelő. A kiállítás lapozható tablói a busz méretét meghazudtolva bőséges anyagot vonultatnak fel, fotók, dokumentumok, hangfelvételek őrzik a buszban a Nyugat emlékét - szép, ahogyan a minibemutató az eredeti kiállítás designjától elszakadva, ötletesen és nagyvonalúan igazodik a busz teréhez.
 |
| Luminárium |
 |
 |
Az Iparművészeti Múzeum kortárs iparművészeket mozgósít, szabad a pálya, mindenki alkothat, sőt a zárónapon a szakmai zsűri megnevezi a Sziget designerét is. A múzeumok sátraitól távol, a bejárat felé egészen kicsi helyet foglal el a Békávézó, de megjelenésében abszolút befutó: a combinót formáló köztéri műtehén mint Cowbino-bár várja ingyenkávéval azokat, akik érvényes buszjeggyel vagy bérlettel érkeznek.
A Sziget designját legerősebben az évek óta itt szereplő, könnyűszerkezetekkel és újrahasznosítható anyagokkal dolgozó Medence Csoport dominálja. Ők építették a koncerteknek helyet adó Medúza sátrat, az Octopus Összművészeti Helyszínt. Az ő munkájuk a Labirintus is, amely az idén is a Tarot élő figuráit rejti, Bérczi Zsófia szerepjátékával. A belépőt eleven Arkánum-figurák várják, ő is kap egy szerepet, amelyet aztán földön kúszva, ördögökkel vitatkozva, toronyba mászva egyedül kell végigcsinálni, széles karimájú kalapban, ami persze sokkal szélesebb, mint az átjárható nyílások a bambusz-vászon útvesztőben.
Két külföldi produkció színesíti a sziget design körképét, ha nem is egyforma színvonalon. A francia Patrice Hubert kinetikus szoborparkja poros, idejétmúlt, önmagát ismétlő gondolatra épült, a hat szobor ugyan tényleg mozog, ha éppen kap áramot, de a magyar származású Nicholas Schöffer, a mobil szobrok atyja már 40 évvel ezelőtt is szívéhez kapott volna a látvány és a megoldások szegényességétől, és ezen még az esti fények sem segítenek. A brit Alan Parkinson azonban évek óta igazi élményt nyújt a szigetlakóknak. Az idei Luminárium 800 nm-es felfújható szerkezete kívülről a buddhisták lótuszvirágaihoz hasonlít, belül azonban az iszlám szent terek meditatív hangulatát hordozza. A fényáteresztő falakon minden szelet más-más színnel tölti be a belső tereket, a lekerekített kontúroktól bizonytalan a térérzékelés, elvész minden tájékozódási pont, csak a színek, az áthatások dominálnak, és a kortárs építészet egyik legdivatosabb fogalma, az áramló tér furcsa módon egy atavisztikus, születés előtti élménnyel kapcsolódik össze. Meghosszabbítja a pillanat ösztönös boldogságát, mint az igazi zene: jó helyen van a Szigeten.
