hazateresenemkivanatos_3R.jpg

Hazatérése nem kívánatos

Megnyílt a Holokauszt Központ legújabb időszaki kiállítása a Páva utcai zsinagóga karzatán. A Hazatérése nem kívánatos a hétköznapi emberek perspektíváján keresztül tárja elénk a holokauszt előtti és utáni évek társadalmi átalakulásának borzalmait.

A kiállítás, amelynek címét Zsolt Béla Kilenc koffer című művéből kölcsönözték a kurátorok, mélyebb betekintést nyújt abba, hogyan élte meg a magyar társadalom a zsidóüldözés korszakát, s hogyan vált egyesek számára a hazatérés nem kívánatossá.

A Páva utcai zsinagóga gazdagon díszített különleges terébe lépve immár stilizált utcaképpel találja szembe magát a látogató. A kívülről fa és fekete textil kombinációjából szerkezetileg is figyelemre méltóan megalkotott városszövetben egyedülálló perspektíva, öt különböző szakma képviselőinek, hétköznapi embereknek sorsa tárul elénk. Nem a történelem nagy, már sokszor vizsgált eseményein és főszereplőin, hanem az ügyvédek, újságírók, házmesterek, hentesek és a BSZKRT közlekedési vállalat dolgozóinak életén keresztül szembesülünk a város társadalmának az 1938-ban kezdődő árjásítás hatására történő átalakulásával.

Ez a kiállítás nem azokkal foglalkozik, akik a zsidóellenes törvények meghozataláért felelősek voltak, vagy ezek végrehajtásában részt vettek, hanem arra törekszik, hogy emberközeli képet adjon arról, hogyan élték meg a magyar társadalom különböző rétegei a zsidóellenes intézkedéseket.

Nem csupán dokumentumokat és történelmi forrásokat sorakoztat fel, hanem személyes sorsokat, azok direkt vagy indirekt módon való egymásba fonódását, kölcsönhatásait is végigköveti. A falak között így valósággal megelevenednek azok a dilemmák, félelmek, döntések és ezek hatásai, következményei, amelyek 1938-tól kezdődően átszőtték a mindennapokat, és amelyeket így több évtized távlatából végignézve, olvasva végre nem csupán egy történelmi eseménysorként láthatjuk a Holokausztot, hanem ami valóban volt: hétköznapi emberek személyes drámájaként és tragédiájaként, történeteik láncolataként, amely mindannyiunk életét formálja mind a mai napig.

A kiállítás az intézmény két kutatójának, Ádám István Pálnak és Lénárt Andrásnak saját kutatási eredményeit, illetve azok ilyen formában is értelmezhető és megjeleníthető szubsztanciáját dolgozza fel. Az itt pedzegetett társadalom- és mentalitástörténet, a kritikai gondolkodásra ösztönző kérdésfeltevés azonban nem ér véget a karzaton: Ádám István Pál idén bemutatott, Házmesterek a vészkorszakban című könyvében, Lénárt András pedig hamarosan megjelenő tanulmánykötetében boncolgatja tovább ezt a mindeddig túlzottan háttérbe szorított perspektívát.

Ez is érdekelheti

Lépjünk be Vasarely hullámzó univerzumába!

A veszprémi CODE Vasarely – Az op-art atyja című vetítése egy pulzáló, hullámzó univerzumba invitál, ahol néhány perc alatt teljesen megváltozik a valóságérzékelésünk. Nem egyszerűen képeket látunk felnagyítva, hanem egy olyan térbe kerülünk, ahol a vonalak, formák, ritmusok és színek körénk szerveződnek. Nézőként nem külső megfigyelők vagyunk, hanem magunk is e világ részévé válunk.

Bencs Dani kiállításán a víz kitör a vásznak határaiból

A képzőművész kiállításának kompozícióin nem puszta motívumként jelenik meg a víz, hanem mozgásban lévő, folytonosan hömpölygő gondolati anyagként, ami halad, zubog, körbejár, majd új formában tér vissza.

Poszter helyett: Barabás Zsófi

Barabás Zsófi A lélegző ég alatt című festménye jelenleg a Deák Erika Galériában látható az alkotó önálló kiállításán.

Ez a Vasarely-kiállítás ellentmondásból indul

Victor Vasarely 1969-es hazatérése nemcsak ünnep volt, hanem zavarba ejtő művészettörténeti pillanat is. Miközben a kultúrpolitika világsztárként fogadta a Párizsban kanonizált alkotót, a hazai neoavantgárd művészek nagy része továbbra is a tűrt kategória peremén mozgott. A NEO Kortárs Művészeti Tér Vasarely Don’t Go Home! című kiállítása ebből az ellentmondásból indul ki.