Lassan megszokja a budapesti polgár, hogy miközben gyanútlanul sétálgat kedvenc városa utcáin (és még átlát a szmogon), koldusautomatát, napraforgószobrot, műanyagtehenet, meg ilyesmiket kell kerülgetnie. Ilyen szempontból jól időzített a Sparks Galéria kurátora, Vékony Délia, aki némi köztériművészet-előzmény és kellő rászoktató idő után, szeptemberben dobja utcára Művészi Kuka Projektjük legsikerültebb darabjait.
Mai sajtótájékoztatójukon kiderült: márciusban meghirdetett pályázatukra hatvankilencen jelentkeztek, többségükben fiatal képző- és iparművészek, grafikusok. Feladatuk - mint minden rendes public art projektnek - az volt, dobják fel kicsit a szürke nagyváros utcáit, egy-egy pillanatra állítsák meg, gondolkodtassák el, vagy épp nevettessék meg a járókelőket. Az sem volt kevésbé fontos szempont, hogy a szemetelést (és a mellészemetelést), mint közkedvelt urbánus műfajokat, helyükre tegyék egy picit.
Bojti Márton nem is tudott vonzóbb megoldást elképzelni, mint hogy kukájának hatalmas ajkakat tervez, amelyek ökocentrikus kontextusban a rendkívül imponáló szemétzabáló figuráját hívhatják életre, de ígéri, annak sem kell magyarázatot adnia semmire, akinek a telt, csillogó ajkak másfelé terelik a gondolatait.
Szintén a büdös-mocskos kukaérzet ellenhatásával, a nyugdíjas nénik által közkedvelt húzós-gurulós bevásárlókocsi hulladékgyűjtővé alakításával igyekszik hatni G. Molnár Levente. Vékony Andrea szemetesében pedig szomorú arcú emberke ülne, aki elcsigázottan válogatja külön a csikket a műanyagflakontól, a csutkát a kólásdoboztól. Nesze neked szelektív hulladékgyűjtés!
Mások szerint a szemetelés legjobb marketingje az esztétika. Vagyis minél cukibb egy kuka, annál nagyobb lesz a beledobálási kedv. Ennek alapján találkozhatunk majd Abonyi Alma gyöngyökkel borított, Babos Zsili szecessziós növényvariációkkal telepingált és Baráth Áron felhőmintás kukáiával.
Váró Péter hatékony megoldásnak látná, ha a szemetes megköszönné, amikor beledobjuk a hulladékunkat, elvégre nem mi vagyunk őérte, hanem ő miértünk. A legnépszerűbbnek mégiscsak Árvay Zolta műve ígérkezik. Ami némi töprengésre késztetheti majd a járókelőket: a mások bajaitól elcsigázott, karikás szemű, depressziós Lelki szemetesládával szemben foglaljanak helyet vagy rögtön benne.
