Babinszky Csilla és Illés Barna a személyesség, az intimitás olyan fokát találta el néhány művel, amitől a kiállítás idejére közössé lett tér nem két külön térrészt alkot, hanem egy képi-gondolati hullámmozgás két, egymásból következő fázisa lesz. Babinszky festő és fotóművész, Illés fotó alapú képeket és videókat csinál. Babinszky megnyitja az érzelmi síkokat, Illés körüljárja ugyanazokat. Belül és kívül, középpont és kerület egymást definiálja. Két, nagyjából azonos korosztályhoz tartozó alkotó kínál látásmódot és látnivalót egyszerre, miközben bevonják a nézőt az emlékezés, a képrögzítés, az átélés és a feldolgozás személyre szabott mechanizmusaiba. Babinszky kitereget egy átírótömböt, amelynek minden oldalára egyetlen szerelmes szót ír, hol szépen sorban, hol csak úgy kuszán egymásra, rajzot épít a szavakból, pókhálót, örvényt és architektonikus rendet, egymásra írt rétegekben gyönyörködik, ahogyan a sok rétegben ismételt szó jelentése eltűnik a kézírás-hurkok labirintusában. Illés viszont két párhuzamos videón vetíti le, hogyan emlékezik vissza apja és anyja az ő születésére. Babinszky az illúziót, a szerelmes elborulást elemzi, az érzéstömegből kiáramló személyes képeket, Illés a családi emlékezet fényében kontrollálja az énképét. Érzések gyökereit keresgélik mindketten, olyannyira, hogy Illés egyik fotóján egy fa töve körül sugárirányban megfagyott jégtócsát is látunk. Ezt a jeget törik fel a maguk eszközeivel.
Babinszky munkáiban már régóta fontos téma a ?foglyul ejtett idő?, az emlékezés és a látásmód között húzódó személyes csatorna. Egyik képén a vizuális jelek kódolhatatlansága nyomán a látvány digitális pixelekből álló csíkká romlik, hibaüzenetté: a világosan értelmezhető jelek és az értelmezés lelki-szellemi alapja hiányában csak egy sorminta jelenik meg. A kiállítás címéül választott gesso - az olajfestés előtti fehér alapozó réteg - így kerül kapcsolatba a művekkel, noha ebben a térben egyetlen festményt sem látunk. Az alapozás a festés első fázisa, ha az hiányzik, a vászon nem tartja meg a festéket. Alap nélkül eltűnik a kép, ahogyan emlékezés nélkül elenyészik a családi fotográfiák lényege, az elkapott pillanat titka. Érzelmi viszonyulás nélkül, megélt élményanyag hiányában értelmét veszti Illésnek az a két, fekete keretbe foglalt digitális mozgófényképe is, amelyek egy családi ház, illetve egy napsütötte erdő részletére fókuszálnak. Az emlékezésre, az érzelmi jelek dekódolására épülő kiállítás izgalmasan játszik az eltávolítás és az intimitás közötti feszültséggel. Babinszky és Illés közösen megalkotott terében az alap, a ?gesso? stabil, teherbíró.
