- Te, nekem ez nagyon nem jön be.
- Nekem se. Annyit értek az egészből, hogy tus és taó.
- Én meg mit ettem meg majdnem az előbb? - kotorász mellényzsebében az idős úr, és előhúzza a kissé valóban megcsócsált cédulát, amelyet a kiállítás sajtótájékoztatójára érkezőknek kínáltak a Hopp Múzeum bejáratánál. Kínai szerencsesütibe sütve. - Ha egyenesen tartod magad, ne törődj vele, ha árnyékod görbe - betűzi. - Na, ez valami. Ez tetszik - nyugtázza elégedetten, és helyet foglal a kínai festőgéniusz, T'ang Haywen egyik leghíresebb műve alatt. Árnyékában.
Feje fölött a yint meg a yangot jelképező két, összeillesztett papíron - diptichonon - a Föld vagy a Hold, vagy az ezeket is jelképező természeti egység, vagy a család egységét is jelképező kör, vagy az egész világot jelentő, tuspettyekből, suhintásokból, foltokból és árnyakból álló mindenség. A harmónia. Amit nem izgat és nem billent ki, hogy a szomszédos MUOSZ székház március 15-i ünnepségéről áttévedő bácsi őbelőle semmit sem ért: mert egyensúlyban van, önmagáért való.
Hogy Budapesten bemutassák a Párizsban élt kínai festőművész munkáit, az az ugyancsak Franciaországba vándorolt magyar származású költőnek, Lorand Gasparnak, T'ang Haywen jó barátjának ötlete volt. És hogy miért kapott azonnal az alkalmon a Hopp Múzeum? Mert Magyarországon szinte senki nem ismeri a kínai festészetnek azt a hagyományokra - főleg a kalligráfiára - épülő fajtáját, amelyet T'ang Haywen is művelt. (A nemzetközi trendekbe illeszkedő modern kínai festészet egy szeletét a Ludwig Múzeum korábban már bemutatta.)
Két nagy francia gyűjtemény összesen száz festményéből válogatta ki az Andrássy úton látható negyven képet a Tus és Taó című kiállítás kurátora, Fajcsák Györgyi sinológus. Hogy T'ang Haywen műveinek két kiindulópontja a zen (kínaiul chan) buddhizmus meg a taoista festészet, hogy a hagyományos kínai festők minden gondolatukat tájképben ábrázolták, hogy a taó yin-yangja a tájkép fogalmában a hegy meg a víz, és pláne, hogy a két kiállítótermet elválasztó kör alakú átjáró holdkaput szimbolizál. Mindezt nemcsak a szerencsesütis bácsi, velem együtt valószínűleg a hallgatóság nagy része sem tudta volna Fajcsák Györgyi magyarázata nélkül.
Az ecsetvonások a mindenütt jelenlévő energia áramlását fejezik ki, és tévúton jár, aki azt hiszi: akár a legparányibb pötty vagy "maszat" a képen - esetleges. - T'ang Haywen a festést minden alkalommal meditálással kezdte - magyarázza a kurátor -, csak utána fogott ecsetet, és festett le olyan szakrális tartalmakat, amiket előtte kismilliószor átgondolt, megrágott.
Aki az európai embernek elsőre valóban kissé megfoghatatlan, megközelíthetetlen tusfestményekből még többet akar érteni, további magyarázatokért március 22-én délre, március 31-én és április 28-án, délelőtt pedig tíz órára menjen a Hopp Ferenc Múzeumba. Ott Fajcsák Györgyi tárlatvezetését hallgathatja. A kiállításhoz kapcsolódóan a május 19-i Múzeumok Éjszakáján hagyományos kínai hangszerekkel, a zárás előtti utolsó hétvégén, június 9-én a kínai teaművészettel és teaszertartással ismerkedhetünk a T'ang Haywen-festmények között.
A KÍNAI FRANCIA
T'ang Haywen Zeng Tianfuként született 1927-ben Kína Fujuan tartományában. A háború elől családja 1937-ben a vietnámi Saigonba menekült, ahol a Zeng család nevét vietnémiasan Tangnak ejtették, fiuk, Tianfu pedig a tengert jelentő hai és a műveltségre használt wen írásjegy összetételéből Haywen lett. Saigonban francia iskolába járt, és apja elvárása szerint a családi üzletet kellett volna továbbvinnie, de ő Franciaországba vágyott. 1948-ban megérkezett oda, és keleti nyelvi kurzusokra meg irodalomra iratkozott be. Amikor apja rájött, hogy fia nem az ő elképzelése szerinti pályára készül, megvonta tőle az anyagi támogatást, így ettől kezdve maga teremtette elő a megélhetéséhez szükséges pénzt. T'ang Haywen családja 1954-55-ben visszaköltözött Kínába, T'ang azonban nem tért vissza hazájába, annál is inkább, mivel fennállt a veszélye, hogy többé nem hagyhatja el Kínát. Sokat és szívesen utazott. Bejárta Európát, megfordult Amerikában, Indiában, Hawaii-on és Japánban is - élete szinte vég nélküli utazás volt. T'ang Haywen első festőleckéit nagyapjától kapta, aki a kínai császári közigazgatás hivatalnokaként elég jól forgatta az ecsetet. Párizsban olajképeket - portrékat, életképeket, tájképeket és csendéleteket - festett. Később fokozatosan visszatért a hagyományos kínai festészeti technikához. Monokróm tusképeket kezdett festeni, de nem adta fel teljesen a színek használatát sem.
