Csernus Tibor gazdag életműve, amely mestere Bernáth Aurél hatásából indulva jutott el a figuratív festészetig, nemcsak a magyar, hanem az egyetemes festészetének is szerves része. Csernus 60-as évek elején festett szürnaturalista, "kaparásos" képei alapvető hatással voltak a korszak hazai művészetére. Az 1964-től egészen haláláig Párizsban dolgozó művész figyelme előbb a hiperrealizmus majd az egyre expresszívebb, de mindvégig figuratív festészet felé fordult. A régi mesterektől örökölt bravúros technikai tudását és érzékeny festőiségét legtöbb sorozatán olyan modern látásmóddal, egyéni hangvétellel ötvözte, amely a fiatal művészgeneráció számára a mai napig fontos és követendő példát nyújt.
A négy évvel ezelőtt elhunyt Gyarmathy Tihamér elsősorban festőművész volt, a jelenleg is aktív Pauer Gyula pedig mindenekelőtt szobrászművész. Gyarmathy szobrászati kirándulásainak jelentős állomása az ötvenes években készült reliefek éppúgy, mint a bonyhádi zománcszimpozion készített alkotásai. Pauer kiállításán Vizuális konceptusok festményekre címmel mutatja be az utóbbi három év alkotásait. Konkrét vagy direkt radikális festmények a vizuális észlelés és az absztrakt gondolatok vagy konceptusok termékei ezek a művek.
Dr. Levendel László 1951-ben sub laurae almae matris fogadta doktorrá az egyetem Szegeden. 1952-től haláláig az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetben dolgozott Mezei Árpáddal. Mezei révén ismerte meg a képzőművészeti műhely még élő, de szellemileg-egzisztenciálisan ellehetetlenített alkotóit: Anna Margitot, Bálint Endrét, Jakovits Józsefet, aztán Gyarmathy Tihamért, Ország Lilit. Gyógyította Palasovszky Ödönt, Kassák Lajost; egyik művész a másiknak "ajánlotta" Levendel doktort, és mindegyikük egy-egy alkotással hálálta meg szakértelmét. Ebből a hagyatékból láthatunk számos gyöngyszemet a tárlaton.
A tárlatok szeptember közepéig látogathatók.
