Gerhes Gábor Sok természet című 2008-as fotósorozata már első látásra is zavarba ejtő. Két összeakadt agancsú szavas trófeája vagy egy vidéki lakóház homályos képe éppoly elbizonytalanító, mint a végtelennek tűnő vízfelület fotója, amely alatt a "Hullámsír" feliratot olvassuk. A fekete-fehér képek, amelyek akár egy fotótechnikai tankönyvből is származhatnának, a látvány és a folyamatosan módosuló képzettársításaink közötti térbe furakodnak be.
Iski Kocsis Tibor a hagyományos művész-mesterség felől közelít a képi ábrázolás lehetőségeihez. A Sok című nagyméretű grafika egy fenyőfa részletgazdag ábrázolása, amely közvetlenül megjeleníti a munka elkészítésére fordított időt. A sfumato festészeti technikát alkalmazó Belső kép című alkotás témája pedig az ember által formált környezet, egy bécsi múzeum látképe. A természet megfigyelésére szentelt idő és a kultúrjavak örökkévalóságát megtestesítő múzeum homályban úszó képe az érzékelés, az élmény és az emlékezet különböző élességeit jeleníti meg.
Nemes Csaba kollázsai és festményei az épített lakókörnyezet identitás-képző hatásával foglalkoznak. A művész lakhelye közelében nap mint nap megfigyelt épületek a képeken egy - talán tipikusan posztszocialista - egész társadalom élethelyzetének látképévé válnak.
Katarina Sevic apró cím nélküli tárgyai mindenki számára ismert dolgok: létra, varródoboz, útlevél stb. A fából elkészített hasonmások azonban kevésbé magukra a tárgyakra, mintsem az identitás, mobilitás, kulturális és társadalmi beágyazódás kérdéseire utalnak.
Szabó Benke Róbert Koreni (Gyökerek) című fotósorozatában Jugoszlávia 1970-es évei jelennek meg. A nővére által készített fotók egy szinte tökéletes idillt tükröznek, melynek a művész gyerekként része volt, és amelyet több évtized távlatából rendezett sorozattá. A személyes múlt feltárásán túl a közösségi szellem, az emberek közötti intim kapcsolatok közvetlensége adja a képek kifejezőerejét.
A dunaújvárosi Modern Művészetért Közalapítvány kortárs művészeti gyűjteménye évről évre gyarapodik a Nemzeti Kulturális Alap és a Képző- és Iparművészeti Lektorátus éves műtárgyvásárlási pályázatainak köszönhetően. Az 1990-es évek elején alapított gyűjtemény a magyarországi kortárs művészet azon alkotásait foglalja magában, amelyek a hagyományos művészeti ágazatok (festészet, fotó, szobrászat stb.) kiterjesztésére, az ágazatok közötti átjárás megteremtésére törekszenek, amelyek reflektálnak a média és az internet térnyerésével egyidőben fellépő vizuális fordulatra, és átmenetet teremtenek a magas és populáris kultúra között.
