Nem szokványos, hogy egy kiállítás katalógusa a kiállítás zárásához közel kerüljön bemutatásra. Az Álmok égő tájain kiállítás esetében azonban ennek komoly indokai vannak.
A kiállításra a Műcsarnok tereibe tervezett új művek is készültek, amelyek egyike maga a kiállítás épített arculata, amely a Stockholmban működő Uglycute nevű formáció alkotása. A művészekből, egy építészből és egy belsőépítészből álló, egyfajta anti-dizájn attitűdöt képviselő csapat mostani installációjában a legfontosabb szerepet a Műcsarnok korántsem problémamentes terének integráns beépítése kapta, amelyben a művek egyéni szükségleteit szem előtt tartó munkamódszer mellett olyan anyagok használatát preferálták, amelyek átértelmezik a kiállítási installáció klasszikus anyaghasználatát, és ugyanannyira uralják a teret, mint amennyire valójában el is tűnnek benne.
A kiállítás dokumentálásakor tehát nem kizárólag az egyes művek, hanem ennek a speciális installációnak a dokumentálása is elsődleges szempont volt, lehetővé téve a művek és a tér kapcsolatának, a művek egymással való kommunikációjának, a kiállításban működő dinamikáknak a megjelenítését is.
A katalógusban a művek dokumentálása, a művészek bemutatása, illetve a kurátorok tanulmánya mellett helyet kapott az olasz kurátor és kritikus, Francesco Bernardelli poétikus esszéje, amelyben a kiállítás mozgóképes munkáit elemzi a kilencvenes évek kiállításainak, az ?Északi csoda? diadalútjának kontextusában. A műcsarnoki kiállításra új munkával jelentkező Sara Jordenővel és Gitte Villesennel készített interjúk nem csupán projektjeik koncepcionálásával, a munkájukat inspiráló és ösztönző kérdésekről szólnak, de a munka során és azzal kapcsolatban felmerülő módszertani kérdéssekkel is foglalkoznak.
A katalógus szerkesztése közben fontos szempont volt a kiállításon szereplő művészeket meghatározó a művészeti, esztétikai és intézményes közeg megjelenítése is, ezért a katalógus további interjúkat és elméleti munkákat is tartalmaz. Az elmúlt 5-6 évben az északi országokból kiinduló művészeti produkciók olyan a régiót vagy egy meghatározott közeget érintő kérdéseket dolgoztak fel, mint a szociális demokrácia jövője, a globalizáció hatásai, az intézményrendszer átalakulása, a művészeti oktatás és tudásterjesztés lehetőségei, és ennek egy általánosabb, a szélesebb nemzetközi szcéna számára is értelmezhető prezentációs formát alakítottak ki. Ezen folyamatok intézményes hátterébe enged betekintést az Ute Meta Bauerrel készített interjú. Charles Esche esszéje a művészeti közeget befolyásoló és foglalkoztató társadalmi mozgások kérdéseit és problematikáját elemzi.
A vizsgált művészeti közegek által ösztönzött esztétikai diskurzusok érdekes és játékos példáját adja Anders Kreuger és Lars Vilks fordított networkölése. A fenti címmel jegyzett, esszéformát öltő párbeszédben, amely a szerzőség kérdésével is foglalkozik, olyan alapvető problémákat boncolgat, mint az érték és a művészet más diszciplínák közt elfoglalt szerepe a kortárs kultúrában.
Simon Sheikh-tanulmánya a kortárs művészeti intézmények újragondolt szereplehetőségeit elemzi, reflektálva arra, hogy az intézményrendszer miként tud reagálni a művészek és a társadalom felől érkező megújult kihívásokra, és kommunikálni publikumaival.
A program helye: Műcsarnok, Budapest -Hősök tere, 1146. Dózsa György út 37.
A program időpontja: 2007. február 20-án, kedden 17 órakor
A képen látható:
Jacob Dahlgren: The wonderful world of abstraction
(Az abstrakció csodálatos világa),
Moderna Museet Stockholm 2006,
550 x 550 x 400 cm, Installáció, selyemszalagok
