 |
?Szeretném Önt megfesteni!? ? ezekkel a szavakkal állt Munkácsy 1891-ben Kopasz Márta grafikusművész édesanyja, Szeles Olga elé, akit abban az időben Szeged legszebb nőjeként emlegettek. A lány elfogadta a felkérést, így Munkácsy ráfestette a Honfoglalás című festményre: ő lett a sátor előtt álló nőalak. A festőművész Szeles mellett környékbeli parasztembereket fotóztatott le, mert úgy vélte, hogy ezek az arcok hasonlítanak leginkább a honfoglalás-kori ősmagyar karakterekhez.
Az állami megrendelés rendkívül fontos anyagi forráshoz juttatta a festőt, akinek menedzserével kötött szerződése nem sokkal korábban járt le. Munkácsy egész életében rettegett a szegénységtől, félt az eladósodástól, ezért tartotta kiemelten fontosnak az állami megrendelés teljesítését.
A Honfoglalást Párizsban és itthon is komoly kritikák érték, ezért Munkácsy újrafestette azt. A Móra Ferenc Múzeumban az újrafestett alkotás színvázlata látható, melyet a város vásárolt meg az alkotótól 25 ezer forintért. A grafikát Munkácsy felesége adományozta a közgyűjteménynek. Mindkét vázlat megszerzését komoly közgyűlési vita előzte meg, az egyik tanácsnok úgy gondolta, hogy a grafikát ?össze kell tekercsbe göngyölni, s aki tanulni akar róla valamit, az előkeresi azt majd a lomtárból is.?
