 |
Nehéz eldönteni, hogy ez a kiállítás valójában kiknek szól. Ha a leendő mérnököknek, akkor sokkal kevesebb történeti anyag és sokkal több naprakész találmány jobban tájékoztatott volna. Ha a város közönségének, akkor viszont látványosabb megoldáshoz is nyúlhatott volna a rendező Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara, mint amit a faliújság jellegű kartontablók és a közéjük helyezett néhány makett kínál. Brüsszelben a nagyméretű monitoroké és inkább az új szabadalmaké volt a főszerep, itt viszont a tablók kisiskolás ?népszerű-ismeretterjesztő? karaktere kicsit elbizonytalanít. A hatalmas táblák mellett eltörpülnek az amúgy izgalmas makettek, némelyikről csak egy-két szavas tájékoztatást kapunk, nem derül ki a találmány jelentősége ? néha még a feltaláló kiléte is bizonytalan. A témák ügyes csoportosítása mellett fájdalmas hiányosságokat tapasztalunk, nem igazán érthető például, hogy az építészet miért éppen azzal a néhány példával szerepel, és miért kapott külön tablót Lechner Ödön, mint a szecesszió mestere, miért nem kapott ellenben Medgyaszay István, aki először alkalmazta együtt a népi formavilágot a vasbeton szerkezettel, és miért maradt ki Sámsondi Kiss Béla, a szövetszerkezetes beton feltalálója.
 |
De ne legyünk telhetetlenek, ha egy építkezéssel elbarikádozott egyetemen, de mégiscsak látható, élvezhető kiállítás dicséri a magyar mérnöki innovációt. Hordozható, tehát számos újabb helyszínen bemutatható, a monitorokon igazán színvonalas animáció fut az egyes témákról, akinek van kedve és ideje, ezek révén elmélyedhet a magyar szürkeállomány csodáiban. És ha a kiállítást kísérő, egész hétnyi szakmai konferenciáról több hír kerülne ki, mint ami az interneten félórányi intenzív vadászat után összeszedhető, akár még közönség is lenne.
