Az akció egy lehetséges megközelítése: a két művész, Verebics Ágnes és Bánki Ákos a boxmeccs által társadalmi- és nemi-szerepekkel kapcsolatos belső feszültségekre reagál.
Ezen a meccsen a lényeg nem a boksz által hordozott agresszivitásban van, hanem a küzdelem kérdésének a mindennapokban, vagy művészetben való megjelenésében. Fontos szempont, hogy kik húznak kesztyűt, és állnak szembe egymással: a ring a külvilágot ábrázolja - például a magyar kortárs művészeti színteret. De az egyén számára a küzdőtér felfogható bármilyen tér, helyzet, belső gond reprodukciójaként egyaránt. A ring a szűk, beszorított, kemény helyzetek színtere. Nem szilárd falak, hanem csak korlátok, kötelek veszik körül. Nem tágítható - de elhagyható. Legrosszabb esetben a kötelek alatt át lehet bújni. A ring elhagyása erősen tárgyilagos és szimbolikus tett is egyben.
Egy valódi meccsen döntetlen ritkán születik, a ringben a felek egyenlők. Hagyományosan rövid idő alatt eldőlhet a kérdés: épp' ki a jobb. Ebben a meccsben nem ez a legfőbb kérdés. Csak pillanatokra tűnik úgy, hogy valamelyik bokszoló erősebb vagy gyengébb, vagy valamelyikükben éppen nagyobb a düh, az önbizalom, a hév, az erő, a "sújtós mondanivaló" - amivel mindenáron oda akar csapni.
Az akció része lehet akár egy szerepcsere is: a küzdelem után a néző bemehet a ringbe, bekerül abba a térbe, amit addig csak kívülről szemlélt. A "külső szemlélő" - az ebbéli állapotában - felmerülő kérdéseire válaszokat a ringbe lépve kaphat.
