 |
| Rényi Katalin |
Grafikus- és festőművészként számos szakmai díj és elismerés tulajdonosa. Mennyire volt tudatos döntés, hogy egy másik művészeti ágban is kipróbálja magát, és írni kezdjen? Egyáltalán lehet ez egy tudatos döntés eredménye?
Egyáltalán nem volt tudatos, de számomra a festészet sem tudatos. Elkezdődik valami, aztán egyszer csak kész a kép, és amikor találkozunk, néha még én magam is meglepődök. Van két művész gyermekem ? Baska Barbara grafikus és filmművész és Baska Balázs grafikus, filmrendező ?, egy művész férjem ? Baska József festőművész ?, számos kiváló tanítványom, ahogyan az embert sodorja az élet, sok olyan szituációval találkozik, amibe beleképzeli magát, és akkor egyszer csak elkezd írni. Nemrég éppen arról beszélgettem egy író barátommal, hogy még ha tudatosan fogok is hozzá egy vershez, akkor is valami egészen más lesz a végeredmény, mint amit elterveztem.
Említette, hogy a környezete, az élethelyzetek inspirálják. Inspirál-e kép verset, vagy egy vers képet?
Az előbbi jellemzőbb, vagyis hogy egy képből születik később vers. A grafikáim és az olajfestményeim is nagyon erősek, impulzívak, így sok versbe nő bele egy-egy kép. Érdekes viszont, hogy míg a képekkel kapcsolatban szeretem a monumentalitást, addig a verseim egészen rövidek, tömörek. Furcsa kontraszt ez, eddig bele sem gondoltam?
A PIM-ben megrendezett Szellemidézés tárlat megnyitója egyben a verseskötete, illetve az ehhez kapcsolódó hangoskönyvnek a bemutatója is volt, de a kép és a szöveg mellett a kiállítással kapcsolatban sokan említik a zeneiséget is.
Ez egyértelműen igaz rá. A lányom, Baska Barbara, aki grafikus és filmművész, készített is egy kisfilmet a tárlatról, ahol szinte látszik, ahogy a zenére táncolnak a felfüggesztet képek, tehát nem csak magukban a grafikákban, a kiállítás elrendezésében is van egyfajta zeneiség. De ha már erről van szó, még egy művészeti ágat meg kell említsek: a hangoskönyvön Martin Márta Jászai Mari-díjas, Takács Katalin Jászai Mari-díjas, Tordy Géza Kossuth-díjas, Koncz Gábor Kossuth-díjas színművészek és Havas Judit előadóművész szavalják a verseimet. Számomra az is hihetetlenül érdekes volt, ahogyan ezek a művészek értelmezték és visszaadták az írásaimat, hozzátéve a saját nézőpontjukat.
Alkalmazott grafikusként is ismert és elismert. Mennyire más a megrendelő igényeihez igazodva alkotni, mint csak önmaga kedvéért, mindenféle megkötés nélkül?
A szakmai életem első 20 évét mondhatjuk, hogy a megrendelői igényekhez alkalmazkodva töltöttem, hiszen alkalmazott grafikusként diplomáztam a Magyar Iparművészeti Főiskolán, majd ugyanitt tanítottam ezt 14 éven keresztül a diákjaimnak. Ezt is szerettem, filmplakátot készíteni például, amíg élt ez a műfaj, imádtam, szerettem a tömörségét. Aztán, amikor az ember fellázad, elkezdi önmagát keresni, akkor jön az írás és a festés, ami maga a szabadság. Nincsenek határidők, nincsenek elvárások, azt és úgy tehetem, amihez kedvem van.
Frissen jelent meg a verseskötete, és a Szellemidézés tárlat jelenleg is látogatható a PIM-ben. Dolgozik most valamin, vagy szán egy kis időt a pihenésre?
Azt gondolom, hogy minden kiállítás, minden művészet önmagunk lemeztelenítése, és ezt az élményt már sokszor átéltem a festészettel kapcsolatban. A kötet azonban valami egészen más volt, hiszen 40 éve írok, de eddig ez egy fel nem tárt titok volt. A verses- és hangoskönyv kapcsán, azzal, hogy megmutattam a verseimet, tényleg úgy éreztem, hogy kitárulkozok, és kíváncsi voltam, hogy mennyi idő lesz, míg ebből az állapotból újra összeszedem magam. Érdekes módon már a kiállítás megnyitójának másnapján, amikor leültem dolgozni, írni kezdtem, és azt hiszem, nagyon jó versek születtek.
Ez azt jelenti, hogy várható újabb kötet vagy kiállítás a közeljövőben?
A szándék mindenképpen megvan. A Szellemidézés tárlattal kapcsolatban pedig többen érdeklődnek külföldről, sokaknak nagyon tetszenek a lebegő grafikák, de konkrét helyszíneket még nem szeretnék mondani. Annyit elárulhatok, hogy ha minden sikerül, akkor nagyon izgalmas helyekre utazhatnak el a képek.
Zabolai Margit Eszter
