Készülnek A cigánybáró jelmezei

Ki ne ismerné Szaffi történetét? A Magyar Állami Operaház március 24-én mutatja be Ifj. Johann Strauss A cigánybáró című nagyoperettjét az Erkel Színházban. A valcerkirály egy budapesti látogatása alatt ismerkedett meg Jókai Mórral és A cigánybáró című kisregényével, amelynek története annyira magával ragadta, hogy megírta rá egyik legismertebb operettjét. ?A mű egyik legfőbb erénye operaszínpadra kívánkozó muzsikája, amelyben csodálatosan megférnek egymás mellett a csárdás, a cigányzene, a bécsi keringő és a fajsúlyosabb dallamok is? ? írják az Operaház oldalán. A felkapaszkodott disznókereskedővel, a cigányok megválasztott bárójával, az utolsó magyarországi pasa lányával ezúttal Szinetár Miklós rendezésében találkozhatunk. A jelmezeket pedig Pilinyi Márta tervezte, aki arról mesélt nekünk, hogyan születnek meg az előadás öltözetei, és milyen feladatai vannak egy jelmeztervezőnek.

Már nincs sok A cigánybáró premierjéig. Mit kell tudnunk a jelmezekről? Korhű vagy mai öltözetben lesznek a szereplők?

Amikor Szinetár tanár úr felkért, azzal kezdte a beszélgetésünket: Márta, én egy romantikus előadást szeretnék készíteni! Ez zene volt füleimnek, mert ma az a trend, hogy a klasszikus darabokat is mackóban, farmerban, otthonkában játsszuk a nyugat-európai divat szerint. Igazi jutalomjáték a jelmeztervezőnek, hogy mindenki úgy nézhet ki, ahogy azt a szerző ? jelen esetben Jókai Mór ? megírta. Így egy igazi, autentikus, hiteles előadást láthatnak majd a nézők, amelyben Szaffi olyan lesz, amilyen egy cigánylány lehetett a 18. században, Arzéna pedig egy gazdag rác kereskedő lányát idézi majd meg a színpadon. A huszárok sem úgy lépnek fel, ahogy azt a Háry Jánosban vagy a János vitézben megszokhattuk, hiszen a darab Mária Terézia idejében játszódik, így a rendező azt kérte: Hadik huszárok (akik Hadik András huszárjai voltak) öltözeteit tervezzem meg sujtásokkal, karddal, mentével, zubbonnyal, sisakkal az 1700-as évek második feléből. Lesz azonban egy kerete is az előadásnak, amely 1873-ban játszódik a bécsi Práter átadásán, így a 19. századi korhű öltözetek is megjelennek majd az előadáson.

A nyitókép rögtön hatalmas stábbal indul, melyben a néző felfedezheti majd az Osztrák-Magyar Monarchia összes etnikumát, a rájuk illő viseletben. Lesznek itt osztrák polgárok, zsidók, rácok, magyarok. A másik izgalmas momentuma az előadásnak, hogy az összes színpadon megjelenő figura egyéni, így mindenki ? a kórustagoktól kezdve a táncosokon át a szólistákig ? egyedi jelmezt kap majd. Lesznek udvarhölgyek Mária Terézia udvarából, és a nép is mind más-más viseletben lép fel. Különösen törekedtünk a hitelességre: ha rác, akkor hiteles rác öltözéket hordjon, ha osztrák, akkor a 18. századnak megfelelő osztrák viseletet. Mária Terézia ruháját pedig egy festményről mintáztuk, amely a legapróbb részletig feleleveníti majd a királynő öltözetét a koronától a ruha díszítéséig. A hitelesség mellett azonba egy jelmeztervezőnek arra is figyelni kell, hogy ki bújik az adott ruhába. Figyelembe kell vennem a viselő alkatát, testsúlyát, habitusát, és meg kell találni azokat az anyagokat is, melyekkel ezt a 18. és 19. századi világot rekonstruálni lehet.

Ez azt jelenti, hogy ha több szereposztásban, különböző alkatú, habitusú személyek játszák a karaktert, akkor más ruhát kapnak?

Így van, ilyenkor az alaptervet ? amely készül például egy Szaffi-figurához ? alakítjuk az adott személyre, figyelembe véve a civil alkatát. Nagyon fontos, hogy a színész jól érezze magát a ruhában, de eközben arra is ügyelnünk kell, hogy a jelmez visszaadja a darabbeli karakterét is. Ennek a kettőnek harmóniában és összhangban kell lennie.

Mennyi jelmez készül összesen A cigánybáróhoz?

Körülbelül 100 szereplő lesz, de mindenki többször átöltözik a darab során, ezért legalább 300 öltözéket készítünk, amelyben a ruhákon kívül vannak kalapok, parókák, ékszerek, övek, cipők is.

Mekkora stáb dolgozik a jelmezeken?

A ruhák többsége az Operaház előadásaihoz az Erkel Színház varrodájában készül, amely egy csaknem 20 fős stábot takar. A cigánybárónak azonban olyan hatalmas az öltözékszáma, hogy legalább három-négy stáb dolgozik rajta. Külön csoport varrja például a cigány- és magyar ruhákat. Ezek mellett kalaposműhely készíti a fejfedőket, egy cipészműhely a lábbeliket, az ékszereken egy ötvös dolgozik, de ezek között van hat állatfigura is, amelyek fejét külön egy bábos fogja megalkotni.

Hogyan jutunk el a rendezői felkéréstől az öltözékek gyártásáig? Azaz mi is pontosan a jelmeztervező feladata?

Amikor felkérnek a jelmezek tervezésére, először mindig elolvasom a szövegkönyvet, meghallgatom a zenét, és skicceket készítek az öltözékekről. Majd találkozom a rendezővel, ahova már a vázlatokkal és egy táblázattal megyek, melybe a szövegkönyv alapján összeírom: hány szereplő van, és mely jelentekben, mikor öltöznek át. Ez a táblázat olyan nekem, mint egy térkép, mint a karmesternek a kotta. Látom belőle az igényeket, és ezek mentén tudom a rendezővel egyeztetni, hány öltözékre lesz szükség, és mikor milyen ruha illene a jelenethez.

A cigánybárónál ? ahogy már említettem ? a hitelesség volt az elsődleges szempont, így ezek mentén egyeztettem Szinetár Miklóssal. Megbeszéltük például a ruhák színvilágát, Arzéna és Zsupán világát hússzínekbe öltöztetjük majd, mivel sertéskereskedők. Arzéna ráadásul eladósorba került, tehetős lány, ezért gazdagon díszített arany és húsvörös kelmékben pompázik majd.

Miután megbeszéltük a rendezővel a skicceket, nekiállhatok a végleges tervek elkészítésének, melyek már színesek, és általában akvarellfestékkel születnek ? kiegészítve az anyagmintákkal. A munka során még néhányszor egyeztetünk a rendezővel, így jutunk el a tervelfogadás bűvös időpontjáig, amikor összeül az Operaházban a stáb, élén Ókovács Szilveszterrel, az opera főigazgatójával. Az elfogadást követően megengedik a pénzcsapokat, és indulhat a vásárlás, anyagbeszerzés: cipők, kalapok megrendelése, majd a gyártás.

Hogyan igazítják a szereplőkhöz a ruhaterveket?

A szereplők először a nyers ruhapróbán veszik fel fércben a jelmezeket, ha pedig ez rendben van, később még egy próbára hívjuk őket, hogy kijavíthassuk a hibákat. Ezt követi a díszítés, végül pedig elérkezik az öltözés, amely A cigánybáró esetében március 16-án lesz. Ilyenkor a rendezővel leülünk a nézőtérre, és szépen sorban végignézzük a ruhákat.

Amikor elkezdi a tervezést, és még üres a papír, mi lebeg a szeme előtt?

A figura. A karakter és az adott évszázad vezeti a tervező ceruzáját, amikor a szabást és az anyagot elképzeli. A korszak és a szereplők társadalmi rétege egyértelműen meghatározza, mit hordtak: a cigányoknak puha pamutból vagy selyemanyagból készülhet ruha sok dísszel, ékszerrel, míg a bécsi udvarhölgyek taftot vagy brokátot kapnak. Mindeközben ügyelni kell arra is, hogy a díszlettel összhangban legyünk. A cigánybáró díszlettervezőjével, Horesnyi Balázzsal már régóta együtt dolgozok, így könnyű volt egyeztetni. Amikor a rendezővel találkoztunk, láttuk egymás munkáit, és megbeszéltük a kellékek elosztását, hiszen a kellékgyártás is a jelmez- és díszlettervező feladata.

Mitől lesz a jelmez igazán autentikus?

Mindig a gyökerektől indulok el, és akkor is utánanézek a hiteles ábrázolásoknak, ha úgy érzem, fejből is meg tudnám rajzolni a jelmezt, és már van fogalmam arról, mit hordott egy 19. századi bécsi polgár, szerb vagy cigány. A hiteles fotók, festmények abban is segítenek, hogy rátaláljak olyan apró részletekre, amelyektől igazán rác, zsidó vagy magyar lesz egy öltözék, és minden porcikájában megteremtheti azt a figurát, amelyet a darab szerzője elképzelt.

Ha készen vannak a tervek, milyen feladata van még a jelmeztervezőnek? Ott kell lennie a beszerzés, varrás, próbák során?

Abszolút, száz százalékosan jelen kell lennie a gyártás során a tervezőnek, hiszen minden anyagot én döntök el, én egyeztetek a szabóval, a kalapossal, az ötvössel, a cipésszel is, melyekhez külön műhelyrajzokat kell készítenem a kiegészítőkről, hogy lássák: milyen igényeink vannak, milyen anyagból, mekkora méretben szeretnénk őket.

Van kedvenc jelmezterve A cigánybáróból?

Mindegyiket imádom, hiszen mindegyik az én gyermekem, de az elrajzolt karakterek a leghálásabbak, itt például Zsupán. Szaffi karakterét is szeretem, aki egy szép cigánylány. A darab elején még vadóc, szabadon fut a mezőn. Amikor szerelembe esik, hiteles cigányruhába öltöztetjük, majd amikor hivatalos lesz Mária Terézia udvarába, kap egy rokokó cigányhercegnő öltözéket, amely az egyik kedvenc jelmezem.

Feladata egy jelmeznek, hogy elárulja a viselőjének a karakterét?

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a jelmez elmesélje-e azt, ki jön be az ajtón. Nekem az a véleményem, hogy a jelmez nem uralkodhat a színész felett. Én inkább csak segíteni szeretném a művészt abban, hogy kibonthassa a karakterét. Nem szeretem azokat a jelmezeket, melyektől mindent megtudok, mielőtt még megszólalna a színész. A színház csapatmunka, egy összjáték, ahol mindenkinek össze kell dolgoznia, és hozzáadnia a végeredményhez egy kicsit.

A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1979-ben ruházati formatervező, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1982-ben díszlet- és jelmeztervező szakon szerzett diplomát. Miért választotta ezt a pályát?

Mert mindaz, amit én szerettem, benne van a jelmeztervezésben. Annyira összetett művészet, hogy megtalálható benne a képzőművészet, a zene, a színház, a tánc is. Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, közös nyelvet találni velük, ezért nekem a munkám egyben a hobbim is.

Az ország szinte összes színházában dolgozott Szegeden, Egerben, Pécsett, Székesfehérváron, Miskolcon, Siklóson, Zalaegerszegen, Veszprémben, Szombathelyen, míg Budapesten a Katona József Színházban, a Müpában, a Thália Színházban, a Nemzeti Színházban, a Madách Színházban, a Karinthy Színházban is. Melyik darabot emelné ki a pályájából?

Nagyon sok darab volt, amit szerettem. Legutóbbi kedvencem a Vitéz Mihály volt a Szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Székely Csaba darabját Béres Attila tervezte, és itt is Horesnyi Balázs díszlettervezővel dolgoztam együtt. Ezt is jutalomjátékként éltem meg, mert nagyon érdekes karakterekhez kellett jelmezt tervezni, és nagy szabadságot, bátorságot engedett meg a rendező. Feladatom volt, hogy a karkatereket erősen kidolgozzam és segítsem a jelmezzel ? anélkül, hogy előre elárulnám vele, ki is lép színpadra.

Tévéfilmekhez is készített jelmezt. Mennyiben más filmekhez, mint színházba jelmezt tervezni?

A filmnél nagyon fontosak a részletek, míg az operánál a hatalmas színpadra nagyobb léptékű díszítés kell, erősebb színek. De a munkaszervezés is különböző. Egészegészen más világ a kettő. Természetesen jó lenne mindent: prózát, filmet, balettet, operát is készíteni, és pályám elején mindebbe bele is fogtam, de nekem a színház a családiasabb, otthonosabb világ.

Wéber Anikó

Fotó: Csákvári Zsigmond