A problémacentrikus kiállítás a világhírű fotóriporter születésének 100. évfordulójára készült, amely szeptember 18-a óta várja az érdeklődőket. Fisli Éva, a kiállítás kurátora elmondta, hogy a tárlat a Mi volt Robert Capa? kérdésre keresi a választ, ennek megfelelően Capa különböző arcai képezik a kiállítás egységeit: az emigráns, a fotóriporter, a játékos és a hős egy-egy teremben mutatkoznak be.
A cím (A Játékos) látszólag könnyed, ráadásul az egyes termeket a francia pakli négy kártyajele vezeti be. De ahogy maga a póker, az élet sem pusztán szerencsejáték. Capa sokat és sokszor kockáztatott életében, és kezdetben nagyon rossz lapokkal kellett játszania. A kiállítás első termében egy átmeneti tér ? az emigráns Capa életének egyik fontos helyszíne ?, a kávéház, majd pedig három nagyobb egységben a hazatérés, a hontalanság, majd az újrakezdés problémája jelenik meg. Vagyis képet kaphatunk arról, mit jelentett egykor emigránsnak lenni, és mint jelentett ez konkrétan Friedman Endre életében, hogyan jelenik meg ez a képein, milyen érzékenységgel nyúl azok sorsa után, akik elvesztik vagy keresik
az otthonukat. ?A második termet a fotóriporter Capa bemutatásának szenteltük. Itt is van mit pótolnia a tárlatnak: a látogatók többsége ugyanis A milicista halála című és a partraszálláson készült képeiről ismerik őt, melyek ugyan itt is megtekinthetők, de ezúttal kevéssé ismert riportjait is bemutatjuk. Leginkább az érdekelt, ez az ember hogyan, milyen körülmények között dolgozott, milyenek a lehetőségei. Capa ugyanis része volt a sajtónak; számos tényező befolyásolta, hogy végül milyen formában, képaláírással, értelmezéssel kerültek - sokszor szerkesztői kérésre, megbízásra készült - képei az olvasók elé. Nem autonóm fotóművész volt, hanem kiváló fotóriporter és haditudósító, akinek sok egyéb mellett a cenzúrával is számolnia kellett" ? mondta el Fisli Éva kurátor.
A fiókokban található anyagok teremtenek arra lehetőséget, hogy összehasonlítsuk képeit azokkal a fotókkal, melyek aztán a lapokban megjelentek. ?A történész szempontjából is fontosak ezek a felvételek és a közölt változataik. Ha például Capa annak ellenére fotóz végig egy akciót, hogy nagyon jól tudja, a brutalitás milyen szintjeit engedik megjelentetni a szerkesztők a cenzúra miatt, az sokat elárul habitusáról. A lipcsei sorozata a lelőtt amerikai katonáról és bajtársai bosszújáról például ilyen. És persze az is nyilvánvaló, hogy a fotótörténésznek számolnia kell a fennmaradt negatívokkal és a közölt fotók kontextusával, különben jóformán minden, amit mond, komolytalan? ? tette hozzá a kiállítás kurátora.
A kiállításon több mint 160 Capa-felvétel látható, amelynek döntő része a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből származik, de kölcsönöztek fotókat a Hulton Archive-ból, a Getzy Images-től, az Országos Széchenyi Könyvtártól vagy a Kassák Múzeumtól is. A tárlathoz Doku-tér is tartozik, ahol a látogatók elmélyülhetnek a Capa-irodalomban is.
