Kétségek nélkül - MOCSKOS SZÍVEK

A második világháború nem ért véget 1945-ben. A japánok nem akartak beletörődni a vereségbe és a különböző szigeteken, így az éppen a film által híressé lett Ivo Dzsimán is évekig harcoltak még. Az utolsó két japán katona négy évvel a sziget eleste után, 1949-ben adta meg magát. 1945. augusztus 14-én Japán kapitulált, de Kínában és Indokínában még évekig folytak kisebb harcok. A legnagyobb japán közösség Brazíliában élt. A Shindo renmei tagjai, de az emigránsok zöme is a szövetségesek megtévesztő propagandájának vélte Hirohitó császár kapitulációját és beismerését annak, hogy nem halhatatlan. A legfanatikusabbak eszelős kitartással, elszántsággal és könyörtelenséggel védték a japán győzelembe vetett hitüket. Kezükre játszott, hogy a kolónia a hírektől jórészt el volt zárva, a japán nyelv, a japán iskola be volt tiltva, a brazilok vesztes félként bántak velük. Ám amit ők nem tettek meg, azt megtették a japánok maguk: egymást ölték. Mindenkit, akit árulónak tartottak, és mindenkit annak tartottak, aki megtanult portugálul, aki elhitte a vereséget, aki nem ontotta vérét a japán zászlóért. Azét kiontották ők. A mocskos szívűekét.

Ennyi háttér feltétlenül szükséges a Vincente Amorim rendezte brazil film megértéséhez. Kegyetlen világ ez, embertelen, brutális, irracionális, nacionalista. A vérben tocsogó, lassú folyású filmdráma nagy megpróbáltatást jelent a nézőnek, akinek bőven elég lenne már ennyi is, de mindezt elnyújtva kapja. Míg az első rész még pereg úgy-ahogy, a második vánszorog: végtelenül hosszú nézések, szenvedések, önmagukba zuhanások, tépelődések, nagy ordítások és rengeteg vér teszik próbára a türelmet. A gyorsabb sodor is megtenné, úgy jóval feszültebb lenne a történet, amiben sok a személyes dráma, a meghasonlott szerelem, az árvává tett gyerek. A lényeg, az egész őrült viselkedés kulcsmondata a film végén hangzik el, az a magát még mindig tábornoknak valló kis helyi diktátor, Watanabe mondja ki, aki a mészáros munkát mással végezteti, de életének önkezével véget vetni gyáva. ?A nacionalisták nem kételkednek. A nacionalizmus nem ismeri a kétkedést.? Érdemes meghallani ezt a mondatot. Aki végignézi a Mocskos szíveket, borzadva látja, hová vezethet a kétely nélküli nacionalizmus.

A film képi világa rettenetesen egyhangú. A főszereplő Takahashi fotográfus. Az ő képeinek szépia-barnája önti le a belső és külső felvételeket egyaránt. A jellemábrázolás fel sem merül a szereplők zöménél. A megtorló megtorol, az áldozat szenved. Összesen két szereplő, a fotográfus-gyilkos-báb él meg némi fejlődést, amikor is ráébred arra, hogy csak eszköz volt. Ezt ugyanúgy merőn maga elé bámulással teszi, mint felesége, a szerelmében ily módon keservesen csalódni kénytelen Miyuki. Történelmileg érdekes, filmesztétikai szempontból gyermeteg alkotás.