Csillaghegyről a popszcénába
Bagossy Júlia és Jurisits Marcell duóként szintén működő együttese az egyik Gitármánia táborban jött össze, már pontosan az énekes-szövegíró lány és a dobos-szintetizátoros-producer srác, akik akkortájt kamaszkoruk felhőtlen esztendeit élték. Év közben ki-ki a sajátját, ám nyaranta összeültek, hogy analóg szintetizátorokkal dalokat írjanak kettesben, Marcell házistúdiójában, Csillaghegyen. 2021-re komolyra fordult a dolog, amikor kialakították egy nagylemez koncepcióját, s rögzítették a Május végént, a következő esztendőben kiadott album nyitószámát.
Négy hónapnyi munka végén elkészült a zenekar nevét viselő bemutatkozó anyaguk.
Punk és alterpop
A debüt anyag megjelenésével párhuzamosan Marcell a .kalibrál nevet viselő new wave, újromantikus bandában veri a bőröket – vagy inkább a hálóbőröket, ugyanis itt is elektromos dob szól. A 2021-es esztendő a zenei profizmus kezdetének éve Jurisits Marcellnél, a .kalibrált ekkor, egyetemi tanulmányainak befejeztével alapította (a gitáros-énekes) Nagy Márkkal, egykori gimis osztálytársával. Igen-igen, ő a Madaras gitárosa.
A barátok muzikalitását, zenei többarcúságát bizonyítja, hogy a Madaras és a .kalibrál tökéletesen más világ.
Egyik sem nő a másik fölé. Ebből éppenséggel adódik némi gond, ami az érthetőség rovására megy, amikor az ének a zene takarásába kerül, elfedve a prozódiát néhol (Athén, Nevetős Ágyas).
A többi hangszer kiegészíti a kompozíciókat, a szintetizátor hozza a ritmustalan basszust meg a szőnyeget, valamint a főszólamot kiegészítő melódiákat, míg az e-dob a ritmika egyedüli záloga.
Mélabús emlékezés
A Madaras alaphangulata afféle spleenes, mélabús visszaemlékezés. Ennek megidézéséhez keresve sem lehet az akusztikus gitárnál jobb hangszert találni, elég csupán Suzanne Vegára gondolnunk. Fontos színfolt a Madaras palettáján a népzene énekfrazír szintű használata. Igaz, ez a banda első lemezét jellemezte erősebben,
Szintúgy az első anyagon használtak merész ritmus-, néhol tempóváltásokat, mintegy pótolva a bridge témákat, a modulációt, a B motívumokat. Az új lemezen örvendetes az elektromos gitár megjelenése. Ezzel együtt lényegesen figuristább a gitárszólam, no meg a dob is.
Öt dal, kis híján 15 perces EP, amiről azt tartják az alkotók, hogy folk-hálószobapop. Ha így, akkor a nyitó Athén olyan, akár egy nyári utazás emléke a „nagy hasú, kövér macskák városában”, ahová Bagossy Júlia szíve költözött. Az énekesnő Színház- és Filmművészeti egyetemi élményeit, már a lázadás előttit, az ukrajnai háború előtti világot sírja vissza a jelen vegetálása helyébe, a Milyen jó volt-ban.
A Nevetős Ágyas valódi popsláger (lehet), a Balerina viszont virtigli altarnatív elektropop. Itt befigyel némi .kalibrál, mit tagadjuk. De nem öncéllal, mivel a zene tökéletesen illeszkedik az alter szöveghez, amelyben el kell dugni a késeket a negyvenkilós balerina elől. Kifejezetten kellemes a dal outrója, ami külön üdítő a riffek nélkülözte számok közt.
A záró nóta, a Pirkadat olyan, akár valami szerelmi bánattól szenvedő férfi dala, talán a „kétnaponként berúgok” sor miatt. Meglehet persze az is, hogy én hallgatom valamiféle maszkulin szűrővel a dalszövegeket
Adamis Annától Nyeső Márián keresztül Okos Violáig, Pásztor Annáig vagy Barkóczi Noémiig úgy tapasztaltam, közös az említett hölgyek minden szempontból pazar dalszövegeiben a személyes emlékek, élmények, érzések, sztorik felidézése, gyakorta egyes szám első személyben, ami jellemzi Bagossy Júlia költői világát is.
