Az író attól író, hogy iszik

Színpad

Ez persze nem általános érvényű állítás, de A halál kilovagolt Perzsiából főhősére mindenképp igaz, ahogy a Hajnóczy-kisregény színpadi változatának központi karakterére is. Mind a háromra.

Mészáros Béla. Fotó: Dömölky Dániel
Mészáros Béla

A rákoscsabai tél szörnyű volt, a rettenetes, üres fehér papír pedig úgy mered ránk, mint éjjeli rém az alvó kisgyerekre. Hajnóczy Péter fő műve, A halál kilovagolt Perzsiából fájdalmas önvallomás egy alkoholista író kikerülhetetlennek tetsző sorsáról, arról a piócaként csimpaszkodó függőségről, ami előcsalogatja az ihletet, ugyanakkor akadályozza a koncentrált munkát.

A Katona József Színház Kamrájában látható feldolgozás elsősorban nem a fikciós és önéletrajzi elemeket vegyítő kisregény cselekményére koncentrál – ez okos döntés volt az alkotók részéről, ugyanis a nonlineáris történetvezetést, az idősíkok közti rendszeres váltogatást olvasva is nehéz követni. Ennek ellenére nem vész el a névtelen főszereplő lecsúszásának folyamatjellege, sőt talán a színpadi változat plasztikusabbá is teszi ezt azzal, hogy a férfit három színész alakítja. A fiatal felnőttet Jakab Balázs, a középkorú, a szeszt még jól bíró írót Vizi Dávid, a (túl)érett, bor nélkül életképtelen élőhalottat pedig Mészáros Béla játssza. Gyakran egyszerre láthatók a színen, és egymásnak adják a szót, mintha csak hármójuk interakciói tartanák össze a lassacskán teljesen széteső figurát.

A halál kilovagolt Perzsiából. Fotó: Dömölky Dániel
A halál kilovagolt Perzsiából
Bagossy Júlia rendezése az alapmű azon mozzanatait emeli ki, amelyek az alkoholizmust választott sorsként ábrázolják. Az író ennyiben nem áldozat, hiszen önként vállalja saját végzetét.

A fiatal, egyszerű Krisztina (Tóth Zsófia) képében lehetőséget kap a nyárspolgári életre és arra, hogy a társadalom hasznos tagjává váljon, ám ő még a lány szerelméért sem mond le a sörről és a cigarettáról. Neki nem elég a táncdalok konzumboldogsága – pedig azok mást sem sulykolnak, mint hogy az élet szép és egyszerű –, az túl tiszta, túl egynemű. Lelke mélyébe van kódolva az ambivalencia, a sehova sem tartozás hűvös otthontalansága. Fiatalon Rákoscsabán segédmunkásként dolgozott, otthon azonban értelmiségi módjára olvasott „kényes ízléssel, jó irodalmat”. Egy ilyen mértékben meghasonlott ember minden közösségből kihullik, mielőtt betagozódhatna.

Tóth Zsófia, Jakab Balázs és Vizi Dávid. Fotó: Dömölky Dániel
Tóth Zsófia, Jakab Balázs és Vizi Dávid

Míg Krisztina a polgári, a majdani feleség a művészi sorsot testesíti meg, Á. (teljes neve a kisregényből sem derül ki) nemcsak szereti, de érti is férjét, így tudja, hogy az alkoholizmus inherens része írói perszónájának. A Rujder Vivien által megformált nő szinte angyali jelenés, aki egyszerre próbálja óvni a szeretett férfi testi-lelki egészségét és alkotói integritását. Halk szavú természetessége és fehér hálóinge látványos antitézise Krisztina harsány és rikító megjelenésének. Az utóbbihoz társított életformát érzékletesen szemléltetik a Tasnádi Bence előadta playback betétek, melyek a hatvanas–nyolcvanas évek magyar slágereit idézik meg – Kislány a zongoránál, Nálad lenni újra jó lenne, Tölcsért csinálok a kezemből. Habár e rövid, zenés-táncos szünetek vitathatatlanul könnyítik a befogadást, hiszen fogyaszthatóvá teszik a főhős tömény történetét, felszíni oldottságuk mögött felsejlik a mesterséges boldogságkeresés silány műanyag volta, a filiszter kábítószere.

Jakab Balázs, Szirtes Ági és Vizi Dávid. Fotó: Dömölky Dániel
Jakab Balázs, Szirtes Ági és Vizi Dávid

A táncdalok heterogén komikuma mellett a humor tisztább forrását nyújtja az a jelenet, melyben a színészek pálcás bábként keltenek életre egy borosüveget. Talán ez az egyetlen szekvencia, melyen teljesen őszintén lehet nevetni – annak ellenére, hogy Mészáros Béla és a palack romantikus légyottja nem feledteti teljesen az italhoz való ragaszkodás fájdalmas kényszerűségét.

Az előadásnak erős hatáseleme a látvány. A díszlet felettébb minimalista, de jól áll ez a letisztultság a történetnek. A jó érzékkel kiválasztott kellékek – papírlapok, üres üvegek és egy írógép – pontosan jellemzik a főhőst. A kevés tárgy emellett nem vonja el a figyelmet a ronda, sárga falakról, melyek időről időre megmozdulnak, szó szerint értelmezve a „forog vele a szoba” kifejezést. Az ittas mámor térbeli megjelenítése klausztrofób érzetet kelt, emellett felhívja a figyelmet az állapottal járó labilitásra, amelyet egy pár, a padlóra rögzített cipő próbál ellenpontozni.

A halál kilovagolt Perzsiából. Fotó: Dömölky Dániel
Minimalista díszlet

A szereplőkre szinte rázáródó szín ideális tere az író megelevenedő látomásainak; a víziók a Hajnóczy-könyvnek is központi részei, a címadó Perzsia-kép a szöveg egyik zárómomentuma. Ahogy az előadásé is, a világirodalom iszákos íróinak névsorával együtt: Ady, Krúdy, Csáth, Hoffmann, Faulkner és a többi… A kollégák lajstroma újfent egy döntés eredményekeként, önként vállalt sorsként állítja elénk az alkoholizmust.

Hajnóczy világában az ivás a művész számára eleve elrendelt feladat, a bódulat pedig az alkotás zálogát jelentő, ihletett állapot.

Lehet, hogy az ember mint társadalmi lény széthullik és leépül, de a nagy mű megszületik, és ha szerencsénk van, betelik a rettenetes, üres fehér papír.

Színlap és jegyvásárlás itt.

Fotó: Dömölky Dániel