„Ki vagyok én, hogy kiegészítsem Büchnert?” – Albu István a Woyczekről

Rammstein-rajongó vagy?

Nem. Egy-két dalukat
ismertem, de nem igazán hallgattam őket. Kamaszként rocker voltam, bár a
klasszikust rockot szerettem: a rockballadákat, nem a keményebb műfajt.

Melyeket?

A Guns N’ Rosest, a
Scorpionst, a Bon Jovit, a magyarok közül pedig a Tankcsapdát hallgattam.

Koncertekre jártál?

Kétszer voltam a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn megrendezett rockfesztiválon. De többnyire az ingyenes koncerteket látogattam. Nagy Csongor Zsolttal – aki Woyczeket alakítja – el akartunk menni a Rammstein prágai koncertjére idén, de nem jött össze. 

A próbafolyamat során
megszeretted a Rammstein zenéjét?

Persze! A válogatásnál
egyrészt arra figyeltünk, hogy a fogyaszthatóbb számaikat használjuk, másrészt
tematikusan kellett válogatni, a szövegek alapján. Mindegyik számnak megvan a
helye az előadásban. Amikor a Woyczekre gondoltam, valamiért a Rammstein
jutott eszembe.

Miért asszociálhattál
épp rájuk?

Mert a szerző, Georg
Büchner is német. Emiatt német dolgokat kezdtem keresni. Wagner is lehetett
volna, valamiért azonban a Rammstein lett.

A Woyczek
történetét a Rammstein zenekar életének keretébe helyeztétek, koncertekkel,
mindennapokkal. Hogyan jött az ötlet?

Az egész Nagy Csongorhoz köthető, aki nálunk, Gyergyószentmiklóson a Három nővérben játszott. Akkor szóba került, hogy a jövőben is jó lenne együtt dolgozni. És egyszer csak beugrott: ő jó Woyczek lenne! A zenés ötlet talán abból ered, hogy tudtam: Csongor zenél, én meg mindig szerettem, ha a színészek élőben zenélnek a színpadon. A zene sok mindent meghatározott, többek közt a szereposztást is. Szatmárnémetiben más jó színészek is vannak, de ez esetben fontos volt, hogy mindenki tudjon játszani legalább egy hangszeren. 

A színészek egy része új
hangszeren is megtanult játszani a próbafolyamat során. Rendezőként mennyiben
volt más vagy nehezebb a munkád amiatt, hogy a színészvezetés mellett ezzel is
foglalkoznod kellett?

Bizonyos szempontból nehezebb volt, hisz több mindenre kellett odafigyelni, a pluszfeladat miatt a próbafolyamat is hosszabb lett. De mindenki lelkesen csinálta: szeretetből, nem kényszerből. Ez könnyebbé tette a helyzetet. Mindenki motivált volt, még akkor is, ha nem feltétlenül szeretik a Rammsteint. Olyan színházi előadást csináltunk, amelyben egy zenekar tagjai a szereplők. A zenei vezetést pedig Csongor és Moldován Blanka vállalta magára.

Habár rengeteg
koncertjelenet volt, az előadás nem ment át koncertbe.

Arra fokozottan
figyeltünk, hogy a Woyczek történetét színházi előadásként mutassuk be.
A szövegen sem változtattunk igazán; mondjuk eleve kevés, ami töredékként
megmaradt belőle.

Miért akartál a Woyczekkel
dolgozni?

Első körben a szöveg
költőisége fogott meg. Aztán a főhős sorsa: hogyan jut el valaki odáig, hogy
megöli a kedvesét? A befejezetlen, töredékes szövegről nem is beszélve. Mindig
érdekes, hogy az alapanyaggal mit lehet kezdeni. Eleinte azon gondolkodtam,
mivel lenne érdemes kiegészíteni, aztán rájöttem: ki vagyok én, hogy
kiegészítsem Büchnert? Ez abszurd gondolat. Azért is, mert őt még megérteni sem
lehet, én legalábbis nem értem. Zseni volt, hisz aki 23 évesen ilyet ír, az
egyértelműen zseni.

Több rendezésedben
állatok is „szerepelnek”. Mit szeretsz ebben?

Talán azt, hogy azt
mondják: nem szabad.

Szeretsz provokálni?

Egy színházban nem
szeretem azt mondani, hogy nem szabad. Határok persze vannak, de mindenkinek
máshol. Úgy vélem, hogy az egészséges erkölcsi határokon belül kell maradni. Mi
nem fogjuk az ürülékünkkel megdobálni a nézőket, mint egyes színházakban
teszik, mert az nem egészséges. Az viszont mindig zavart, amikor azt mondták,
állatot és gyermeket ne vigyünk a színpadra, mert hatásvadász attrakció, és
elviszi a figyelmet. Miért is? Nem a hatás elérése a cél? Nem akarunk hatni a
nézőkre? És ez esetben a hatást nem pejoratív értelemben kell érteni, hisz az
érzelmi reakció is hatás.

Hogyan lehet megtalálni
az egyensúlyt; elkerülni, hogy az állat – jelen esetben a kutya – ne vigye el
túlságosan a fókuszt?

Nehéz, mert egy állat
teljesen más időben él, mint a színész. Számára nem létezik a színpadi idő, ami
nem reális idő: ő a reálisban van, amikor bejön a színpadra. Nem játszik
szerepet, mert nem színész. Attól függetlenül, hogy idomítható. A szakmai
beszélgetésen Árkosi Árpád rendező azt mondta, hogy az első jelenetben a kutya
elvonta a figyelmét Woyczekről. Ezt megértem, mert a kutya – amely Andrest, a
főhős barátját „alakítja” – így is, úgy is „lejátssza” az embert.

A német vonal miatt egyébként német juhászkutyát kerestünk, és Paco nagyon ügyes volt. Azt viszont nem akartuk, hogy mutatványos kutya legyen, hanem csak arra volt szükség, hogy figyeljen. Az idomár azt mondta, akár a kutya is megölhetné Marie-t, ha szeretnénk.

Elgondolkoztál ezen?

Csak azon, hogy milyen
jól nézne ki. De amúgy nem, mert nem mutatványos kutyát akartunk. Andres csak
válaszolgat a színdarabban, és valóban csak azért van, hogy Woyczek őszintén beszélhessen.
Mindegy, hogy kinek vagy minek. 

Az előadást nem
Kisvárdán, hanem Szatmárnémetiben néztük meg. Ennek mi volt az oka?

Technikai okból nem
tudtuk Kisvárdán megvalósítani az előadást. A súlyuk miatt sem a vasfüggönyt,
sem pedig a tetőszerkezetet nem tudtuk volna mozdítani.

Beszélgessünk a
Figuráról is. A színházat jelenleg felújítják. Hogyan haladnak a munkálatok?

Már kiköltöztünk. Az
adminisztrációs működés, mint a gyártás, a műhely, a raktár, az irodai részek
elkészültek, a játéktér helyzete azonban egyelőre problémás. Az év végéig
remélhetőleg egy stúdiótermet is tudunk kialakítani azon a helyen, ahová
költöztünk. De Gyergyószentmiklóson kevés lehetőség adódik, mert nincs elszórva
három-négy színpad a városban. Bátran álltunk bele a helyzetbe; olyan dolgokba
is, amelyekbe eddig nem mertünk. Az előadásaink alternatív helyszíneken
lesznek, és turnézni is fogunk, mert elhúzódó időszakra kell készülnünk.

Mennyire lesz elhúzódó?

Valószínűleg évekig fog
tartani, de pontosan mi sem tudjuk. A felújítás első részében energetikailag
hatékonyabbá teszik az épületet: nyílászárókat cserélnek, fűtés-, víz- és
villanyhálózat-csere lesz, meg szigetelés. Ebben semmilyen belső munka nincs
benne, azt majd egy következő projekt oldhatja meg, amire külön kell pályázni.

Az önkormányzat mennyire
támogatja a projektet?

Az egész pályázati
pénzből van, de persze az önkormányzatnak is a zsebébe kell nyúlnia, hogy
megvalósulhasson. Most nagyon nehéz anyagilag, mert ott, ahová költöztünk, ki
kellett alakítani a fűtés- és a szennyvízrendszert. Erre nem volt pluszpénz,
így a színház költségvetéséből kellett megoldani. Ami azzal jár, hogy a
működésre idén nem nagyon marad pénz. Még úgy sem, hogy kalkuláltunk ezzel. De
megéri kitartanunk.

Hosszú távon.

Persze. Nem élem meg problémaként,
a járvány után főleg nem. Hosszú ideig játszani sem tudtunk, ez a pár hónap már
nem számít. A jövő évadot már négy bemutatóval szeretnénk kezdeni.

Mik lesznek azok?

Kocsmaszínházzal,
babaszínházzal, egy egyéni műsorral, valamint Az ember tragédiája
tantermi előadásával készülünk. Ezek olyan dolgok, amelyet korábban nem mertünk
megkockáztatni. Most viszont lehetőségünk van kísérletezni.

Eszerint próbálod
kiélvezni ezt az időszakot.

Igen, de nagyon nehéz: főleg az átállás. A Figurával a Káoszt vittük a kisvárdai színházi fesztiválra, amelyet legutóbb márciusban játszottunk. Azóta pedig nem volt olyan tér, ahol felújíthattuk volna. A lányok az előadás előtt két órát próbáltak az egyik teremben. A jövő évadban csak úgy tudjuk felújítani az előadásainkat, hogy ha bekéredzkedünk más színházakhoz, amelyek egyébként segítőkészek. De ez is pluszkiadást jelent, hiszen a színészeket, a műszakot, a technikát és a díszletet utaztatni kell. Ez az átmeneti időszak nehéz úgy, ha nincs pénzed.

De a Figura mindig arról volt híres, hogy nem volt könnyű neki, úgyhogy ez talán nem is baj.

Nyitókép: Bartalis Előd