Szép évet zártunk, ami a kiállításokat illeti. Voltak itt nagy nevek (Warhol vagy Man Ray), izgalmas párosítások (Hajas Tibor és az ősi tibeti szertartások) és fontos, összegző tárlatok is (szürrealista, Bauhaus100). Nekünk ezek voltak a kedvenceink.
Kísérlettől a művészetig: Man Ray fotográfiái – Debrecen, Modem, 2018. december 9-től 2019. március 10-ig
A modern fotográfiai nyelvezet egyik legnagyobb alakjának és alakítójának tartott Man Ray képeiből láthattunk idén nagyszabású kiállítást. A tárlat teljes áttekintést adott a 20. század fotográfiai nyelvezetet megújító művész munkásságából: a kísérleti művektől kezdve a szürrealista divatfotókig. Nemcsak a művész gondolkodásmódjába engedett betekintést, hanem a 20. század első felének játékos, kísérletező művészi attitűdjébe is.
A köztes lét túloldalán. Hajas Tibor művészete és a tibeti misztériumok – Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, február 6-tól április 4-ig
A Hopp Múzeumban most a centenáriumra készített Made in Asia című kiállítás látható, amely a múzeum összes gyűjteményét igyekszik átfogóan bemutatni. Ezt a kiállítást előzte meg A köztes lét túloldalán című, amely Hajas Tibor utolsó alkotói periódusának műveit és a tibeti buddhizmus bizonyos szertartásait állította egymás mellé. Brutális és könyörtelen volt ez a tárlat. Egy pillanatig sem engedte, hogy kivonjuk magunkat érzelmileg és pusztán steril megfigyelők lehessünk. A performanszok képsorai, valamint a tummo és csö gyakorlatok eszköztára drámai módon hatottak ránk. Informatív is volt ez a tárlat, valamint Hajas Tibor munkásságának is méltó emléket állított.
Andy Warhol – Ezüst úton a bölcsőtől a ..-ig – Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, február 20-tól május 26-ig
Az év kiemelkedő kiállítása Andy Warhol munkáit mutatta be Békéscsabán, aminek az anyagát a mezőlaborci Andy Warhol Modern Művészeti Múzeumból kölcsönözték. A szenzációs, 88 egyedi Warhol-művet és relikviát felvonultató tárlat minden nagyobb korszakból, híresebb sorozatból bemutatott egy-egy alkotást. Rajzok, szitanyomatok, dokumentumok, és néhány használati tárgy is látható volt a kiállításon.
David Lynch: Small Stories / Kis történetek – Műcsarnok, február 28-tól június 2-ig
A Budapesti Fotófesztivál igazi különlegességgel nyitotta meg idén a rendezvénysorozatát: David Lynch, az amerikai függetlenfilm élő legendája képeit láthattuk a nyitókiállításon. A tárlat hangulatát a láthatatlan összefüggések izzása, a kimondhatatlan érzések felszínre hozása és a felszabadított fantázia kiteljesedése adta. A Small Stories / Kis történetek egy valóságon túli pszichedelikus utazás volt az érzelem, a humor, a játékosság és a nyugtalanság világában, miközben felszínre hozta az emlékeket és a sebeket.
A test diadala. Michelangelo és a 16. századi itáliai rajzművészet – Szépművészeti Múzeum, április 6-tól június 30-ig
A tavaly őszi újranyitás óta a Szépművészeti Múzeum igazán nagyszabású kiállításokkal jelentkezett. Most épp a Rembrandt halálának 350. évfordulója alkalmából nyílt kamaratárlat és a Rubens-kiállítás fut. Áprilisban azonban talán még ezeknél is nagyobbat szólt az első magyarországi Michelangelo-kiállítás, amelyen a reneszánsz mester harminc rajza volt kiállítva kortársai – Leonardo, Raffaello agy Bronzino – további félszáz alkotásával együtt. Remek megoldás volt, hogy az időrendi elrendezés helyett szabadabban komponálták a teret. Az összeállítás így lehetővé tette a vizuális párhuzamok által inspirált asszociációkat.
BAUHAUS100. Program a mának – Ludwig Múzeum, április 10-től augusztus 25-ig
Sok évfordulós kiállítás jutott idén a Ludwignak. Megünnepelte az Iparterv 50+., saját fennállásának 30., valamint a Bauhaus 100. évfordulóját is. Ezek közül talán ez utóbbi volt a legfontosabb, amely kulcsszavak szerint válogatta össze a bemutatott munkákat. Ez a kiállítás nem akart minden információt ránk zúdítani, mégis át tudta adni a mozgalom szellemiségét. És ugyan nem történeti volt a tárlat, azonban mint kiállítás a kiállításban szerepelt egy szűk folyosó a térben, ahol egy páratlan relikviagyűjteményt tekinthettünk meg.
Munkácsy Mihály-kiállítás – Zsolnay Negyed, m21 Galéria, Pécs, május 17-től december 1-jéig)
Idén megnézhettünk egy remek válogatást legnagyobb és legátfogóbb magánkézben lévő Munkácsy-gyűjteményből is. A kiállított anyag Pákh Imre magyar–amerikai műgyűjtő kollekciójának része. Látható volt az Ásító inas, bibliai témájú művek, szalonzsánerek és késői melankolikus tájképek is. A kiállításon Munkácsy festményei mellett több rajzát, tanulmányát, vázlatait és az életét dokumentáló fotóanyagot is kiállították. A tárlat különlegessége volt, hogy bemutatta az ismert művészek – például Rippl-Rónai József, Hans Temple, Halmi Artúr, Pásztor János – Munkácsyt ábrázoló műveit is. Több képet a nagyközönség most láthatott először. Ilyen volt például a Műteremben V., az Éjszakai csavargókhoz készített tanulmány vagy az Erdőrészlet II. is.
Csipkerózsika halott – MűvészetMalom, Szentendre, május 25-től szeptember 1-jéig
Nincsen herceg fehér lovon. Ez volt a a konklúziója Nagy Kriszta hatalmas helyspecifikus installációjának, amely a klasszikus Csipkerózsika-történet elemeiből építkezett. Nagy Kriszta parafrázisa a társadalmi szerepek hamisságára és a párválasztás végtelennek és reménytelennek ható, csalódásokkal telitűzdelt hétköznapi tapasztalatára ébresztette rá a látogatót. Az installáció nem engedte, hogy távolságtartó, szemlélő pozícióba helyezkedjünk, zsigerileg hatott ránk a látvány.
A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Magyar Nemzeti Galéria, június 28-tól október 20-ig
Ez a kiállítás szerencsére nem kívánta a szürrealista mozgalom egészét bemutatni, csupán kiragadott egy igen fontos dátumot, az 1929-es évet, ami egyszerre volt válság és újjászületés a szürrealisták számára. Emberléptékű, kellemesen végigjárható kiállítás volt ez, ami elénk tárta a szürrealizmus fő tendenciáit és a csoport kiemelkedő alkotóit is. Emellett pedig olyan jelentős műveket láthattunk, mint Dalí Álom, amelyet a gránátalma körül repkedő méh váltott ki vagy René Magritte A kettős titok című festménye.
A kamera poétája – André Kertész-fotók – Petőfi Irodalmi Múzeum, július 4-től október 6-ig
Az Années folles-nek nevezett őrült évekbe repített minket A kamera poétája, amelyen André Kertész hetvenhárom párizsi felvételét tekinthetjük meg. A fotókon életre keltek a szép fogolymadarak, a párizsi táncosnők, a bábjátékok, a mulatozások. Egy sorozaton pedig egy sajátosan magyar Párizs terei elevenedtek meg Léda lakásától Ady szállodájáig. Nem volt látványos vagy túl konceptuális ez a kiállítás, viszont nagyon jó érzés volt benne lenni. A képek atmoszférateremtő ereje remekül működött ezekben az intim terekben.
