V. István idén éppen 750 éve adományozott Győrnek városi kiváltságokat, és az a döntés született, hogy ezt különleges tárlattal, az ide kötődő jelentős személyiségek arcképcsarnokával ünnepli meg a város.

A Nagy-Győr jelességei – Karrierek a 750 éves városban című kiállítás a Múzeumok éjszakáján nyílt meg a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban, az Esterházy-palotában, és a győri polgárok közösségének kíván emléket állítani. A Győrhöz kötődő jeles polgárok életútjának megismerése révén a város története, jelenlegi arculata is érthetőbbé, személyesebbé válik a látogatók számára.

A történelmi arcképcsarnok a Római Birodalom katonájával, Claudius Novanusszal kezdődik. A folyók találkozásának kedvező stratégiai helyszínét már a rómaiak is felfedezték és kihasználták: Arrabona néven alapítottak kisebb létszámú katonai légiós tábort a mai Káptalandomb területén. A Római Birodalom minden területéről érkezhettek ide katonák. Claudius Novanus a mai Svájc területén, Novanum városában született Kr. u. 88 és 93 között. Kr. u. 108-ban sorozták be az ulpiusi lándzsások lovascsapatába, Arrabona helyőrségébe. Daciában harcolt, 133-ban telt le szolgálati ideje, és veteránként Arrabona városában telepedett le. Római polgárjogot kapott, amit Nagyécs határában, 1882-ben megtalált katonai diplomája bizonyít.

A Római Birodalom bukása után a népvándorlás népei közül az avarok telepedtek le a Duna, a Rába és a Rábca folyó találkozásánál emelkedő, geostratégiai szempontból jelentős dombon (ez a mai Káptalandomb). A honfoglalás korában valószínűleg fejedelmi rezidencia volt a település, hiszen a legyőzött Koppány felnégyelt testének egyik darabja a veszprémi, az esztergomi és a gyulafehérvári mellett a győri várra került ki.

A város valószínűleg Győr lovagról kapta a nevét, aki Szent Istvántól birtokot és tisztséget kapott hűségéért, és a település első ispánja lett.

V. István királyunk 1239-ben, IV. Béla idősebb fiaként született. Igyekezett kilépni apja árnyékából, többször is fegyveres konfliktusba keveredett vele, ám korai halála miatt végül csupán két év uralkodás adatott meg számára. 1271-ben adományozta az akkor már városiasodó település számára a kiváltságlevelet, amely Győr továbbfejlődésének kulcsa lett. Az önálló bíráskodás jogát, vámmentességet, árumegállító jogot, a vásártartás és a szabad kikötő jogát egyaránt elnyerte, és új telepesek befogadása is engedélyezetté vált a város számára.

A városi kiváltságok megalapozták Győr fennmaradását és továbbfejlődését. A Káptalandomb és környéke előbb királyi, később egyházi kezelésbe került, a környékén pedig kisebb birtokok működtek: a város lényegében apró településrészek laza hálózata volt. A város a 16. század második felében komoly változáson ment keresztül: egyházias mezővárosból erődvárossá vált. A török háborúk nem kímélték: írásos emlékekből tudható, hogy a Kisfaludy család egyik sarja, László győri várhadnagyként, majd alkapitányként harcolt a pogány ellen. 1682-ben került török fogságba, magas váltságdíjat – négyezer tallért és 12 török rab átadását – követeltek érte az elrablói. Csak több mint egy év után sikerült kiszabadulnia, és ez idő alatt az egészsége úgy megromlott, hogy hamarosan el hunyt. Harci erényeiről még egy dal is fennmaradt.

Az ország három részre szakadása változtatott a különböző kereskedelmi központok jelentőségén. Győrt szerencsésen érintette az új helyzet, mivel a nyugatról érkező kereskedők csupán Bécsig és a határvidékig jutottak, míg a Tiszántúlról érkezők nem tudtak nyugat felé továbbutazni, ezért az akkori határvidékre és annak részeként Győrre fontos szerep hárult. Elsősorban legfontosabb exportcikkünk, a szürkemarha kereskedelmét bonyolították itt, és a vásártartás jogát is megőrizte a város. A külföldről érkező kereskedők egyike, a lombardiai Beccaria Virgil ügyességének és jól sikerült házasságának köszönhetően hamarosan a város egyik legtehetősebb polgára lett. A még ma is álló úgynevezett Apátúr-házban volt üzlete.

Mulartz János Henrik az első nem egyházi fenntartású közkórház egyik alapítója volt Győrben. A német Mulartz doktort III. Károly delegálta a város katonaorvosának. Mulartz felismerte, hogy a perifériára szorult városi árvákat és aggokat senki sem gyámolítja, ezért megszervezte a Szentháromság ispotály felállítását, amelynek haláláig igazgatója maradt, az általa létrehozott alapítvány pedig még több mint száz évig biztosította a rászorulók ellátását.

Győr 1743-ban Mária Teréziától ismét megkapta a szabad királyi városi címet, és vele együtt új címerét, amelyet azóta is használ.

A polgáriasodás, a lakosság gyarapodása, a technika fejlődése révén egyre több jeles győri személyiség munkássága vált jelentőssé. Az első és sokáig egyetlen győri nyomda megalapítója az osztrák Joseph Streibig volt 1783-ban, a város első vas- és szénkereskedője pedig Ecker János volt, aki a győri 1823-tól 1852-ig naplót vezetett közéleti tevékenységéről, ezért Krónikásnak nevezték. A már említett törökverő Kisfaludy László ükunokái, Kisfaludy Sándor és Károly a magyar irodalom nagykönyvébe írták be a nevüket: Sándor a szerelmes verseivel, Károly a színműveivel vált halhatatlanná. A győri születésű festőművész, Liezen-Mayer Sándor pedig a híres müncheni akadémia professzoraként futott be jelentős karriert.

Győr a város modern értelemben vett első kórházigazgatója, Karpff Antal és az első itteni gyár alapítója, Stádel (Stadl) Károly emlékét is tisztelettel őrzi. A város egyik legjelentősebb polgármestere Zechmeister Károly volt, a zenei élet életre hívója Sósmezői Vajda Emil. Petz  Lajos sebészként és városfejlesztőként, fia, Aladár szintén sebészorvosként és a kórház fejlesztőjeként írta be magát a győri halhatatlanok könyvébe.

Rómer Flóris, a 19. századi polihisztor, természettudósból régésszé vált szerzetes a műemlékvédelem és a néprajz tudományának is egyik első magyar kutatója volt. Xantus Jánosnak édesanyja élt Győrben, a világutazó ezért gyakran a városba látogatott, és erős szálakkal kötődött hozzá. És a ma is működő kékfestő manufaktúra alapítója, Éhling Péter neve sem veszett a feledés homályába.

A Halbritter família az élelmiszergyártásban, a Zechmeister család a mézeskalács-készítésben jeleskedett, míg a Puntigam család neve fűszerüzletük révén vált fogalommá a városban.

Győr a 19. és a 20. század fordulójára kereskedővárosból iparvárossá nőtte ki magát. Lederer Ágost neve a település ikonikus gyárával, a Magyar Waggon- és Gépgyárral fonódott össze, az üzletember ennek 1896-os megalapításával és korábban megszerzett szeszgyárával a város iparának fejlesztésében játszott jelentős szerepet.

A kiállítás a jelesek tetteinek ismertetésén túl tárgyi emlékekben is igen gazdag, igazi csemegéket tartogat a folyók városának több mint 750 éves múltjáról.

A 2022. január 30-ig megtekinthető kiállítást Székely Zoltán múzeumigazgató vezetésével jártuk be.

Fotók forrása: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum