Mi az oka annak, hogy a dalaitok a mély témák ellenére is áramlóan könnyed hatásúak?
Az, hogy nem agyalás eredményeképp jöttek létre, hanem hosszan elnyújtott improvizálás és laza dzsemmelés során. Általában összeraktunk valamilyen elektronikus jellegű alapot, és erre a témára írtunk variációkat. Hosszú percekig vagy akár órákig körbe-körbe játszottuk a dallamokat, amiket végül sikerült úgy összevágni, hogy kiforrott dalok születtek belőlük.
Miként tudtok improvizációra és dzsemmelésre alkalmas tudatállapotba kerülni?
Korábban úgy, hogy berúgtunk a próbateremben. Részegen könnyen improvizáltunk. Ma már nem alkohollal akarjuk elérni az ihletett állapotot, így egyre nehezebb azt elérni. Viszont azt figyeltem meg, hogy a lecsendesült éjszakában könnyebb elindítani a kreatív alkotó folyamatokat. A testünk egyre kevésbé bírja az éjszakázást, de csináljuk, mert még vonzódunk a rossz dolgokhoz.
Milyen hangulatot, érzést vagy mondanivalót szeretnétek átadni a közönségnek?
Nem mindig érzünk igényt rá, hogy bármit is célzottan átadjunk, de előfordul, hogy ennek ellenére megjelenik valamiféle hangulat. Ha van is mondanivalónk, az nem járja át az összes számunkat, dalonként változik a tartalom.
Milyen érzés újra és újra hallani a szorongásaitokkal átszőtt dalaitokat?
Kizárólag a koncerteken szoktuk hallani őket, és ott sem felkavaró újra és újra elmerülni bennük. Egyrészt azért, mert ezek a dalok úgy készültek, hogy kiírtuk magunkból a melankóliát. Amikor létrejött a dal, szétfoszlott bennünk az inspirációként szolgáló érzéscsomag. Másrészt pedig azért, mert a koncerteken nem élem bele magam a dalokba, így, ha van is bennük nyomasztó érzés, nem okoz fájdalmat. A dalokban megjelenő érzéseim helyett a koncert egésze, az emberek felénk áramló energiája köti le a figyelmem.
Miként hat rád, hogy kiírod magadból a nehéz érzéseket?
Jól. Elég mély háborúk voltak bennem, amikor az első albumunk dalai készültek. Nem feltétlenül voltak nagy problémáim, viszont fiatalként nagyon drasztikusan éltem meg az olyan hétköznapi gondokat is, amik akár egy családi helyzetből, szakításból vagy útkeresésből adódtak. Az a tapasztalatom, hogy a szomorúság örömmé alakul, ha dal születik belőle. A lemezünk egy korszak lenyomata, és visszatekintve látom, hogy a húszas éveimet melankolikusabban éltem meg, mint a harmincasokat. Már nem tudok mi miatt szomorkodni. Van hol laknom, van mit ennem, és örömet okoz a munkám.
Miként jellemzed az utat, amelyre anno háborús lelkiállapottal ráléptél, és amelyen ma is jársz?
Hektikus. Ösztönös. Ezt megelőzően sok különféle, hagyományos rockzenekari felállású zenekarom volt. Tudtam, hogy zenével szeretnék foglalkozni, de azt nem, hogy milyennel, elektronikus zene alkotása pedig a legkevésbé sem volt a céljaim között. Ákossal „miért ne” alapon kezdtünk el zenélni, és addig-addig foglalkoztunk ezzel, míg összeköltöztünk és a közös alkotás a mindennapi életünk részévé vált. Egy idő után rá kellett jönnöm, hogy az Analog Balaton érdekesebb, mint bármi, amit addig csináltam, így lett ez a legfontosabb zenei állomás az életemben. Öt évig úgy írtunk dalokat, hogy nem koncerteztünk, majd további öt éven át úgy koncerteztünk, hogy nem adtunk ki új számokat. Tehát lassan, ösztönszerűen alakul az utunk.
Miként tudtok nyugodt szívvel, megfelelési kényszerből fakadó feszültség nélkül haladni?
Nem egyszerűen. Érzünk egyfajta nyomást abból fakadóan, hogy a közönségünk gyakran érdeklődik új dalok és új lemez érkezése felől. Viszont akármennyire is nyomasztó ez a helyzet, nem tudunk olyasmit kiadni a kezünkből, ami nem tetszik nekünk és amivel nem vagyunk elégedettek. Tehát erősebben szeretnénk megfelelni önmagunknak, mint a hallgatóinknak. Az a legfontosabb, hogy nekünk tetsszen, amit csinálunk. Hozzáteszem, ez, amit most elmondtam, a kiadott dalainkra igaz. A koncerteken már nem az a legfontosabb, hogy mi elégedettek legyünk a dalaink előadásmódjával, hanem az, hogy a közönség az legyen. Hiszen azért jöttek a koncertre, hogy jól érezzék magukat.
Hogyan formálja a magánéleted az azt átjáró zene?
Már nem tudok különbséget tenni magánélet és alkotói lét között. Létrehoztunk egy stúdiót Ákossal, ahova mindennap lejárunk. Van, hogy zenét írunk, máskor „csak” egy jót beszélgetünk vagy ügyeket intézünk. Ez a munkahelyünk.
Hogyan tudtok koncentráltan dolgozni ebben a nagyfokú szabadságban?
Sehogy. Egyáltalán nem vagyunk koncentráltak. Ebben az évben eddig három dalmegjelenés-dátumunk volt, de egyik alkalommal se adtunk ki számot – pontosabban kiadtunk egy dalt, csak nem azt, amelyiket terveztük. Úgy érzem, ez a fajta dalkiadási határidővel kapcsolatos dekoncentráltság az egyetlen olyan dolog a zenekari működésünkben, ami nem tud változni, minden más jól és szervezetten működik. A kreatív alkotást nagyon nehéz sürgetni.
Mi az, ami a koncentráltság helyett segíti a kreatív munkátokat?
Furcsa módon pont a határidő az, ami segíteni szokott, leszámítva az idei év eddigi részét. Keressük a leghatékonyabb produktivitásfokozó módszert. A közelmúltban elkezdtük újra meghallgatni az elmúlt tíz évben született dalainkat, és kísérletezünk a próbateremben a hangszereinkkel. Viszont nyár van, rengeteg koncertünk van, és a sok elfoglaltság mellett nehéz leülni dolgozni. Főleg így, hogy már nem az iszogatással kötjük össze a dolgot.
Mit gondolsz, új lemez hiányában mi tartja fenn évek óta a közönségetek érdeklődését?
Talán az, hogy élőben máshogy hatnak a dalaink, mint felvételen keresztül. Sokszor átdolgozzuk őket, így máshogy szólnak a koncerten, mint a lemezen. Újszerűek, és ezt szereti a közönségünk. Előfordult már, hogy az ő kérésükre felvételen is kiadtuk egy adott dalunk koncertverzióját. Nincs előre megírt setlistünk, a koncert közben találjuk ki, hogy melyik dalt és hogyan játsszuk annak érdekében, hogy jól szórakozzon a közönség. Akkor tudjuk jól érezni magunkat a színpadon, ha ők is jól érzik magunkat. Emellett valószínűleg az is fenntartja az érdeklődésüket, hogy az eddig megjelent dalaink betaláltak náluk, jó élményekké váltak.
Min dolgoztok jelenleg?
Öt-hét dalon dolgozunk január óta, amik jól állnak, de még hiányzik belőlük valami. Az a tervünk, hogy a nyár folyamán kétszer két-három napon át csak ezekkel a dalokkal fogunk foglalkozni. Ha sikerül készre formálni őket, akkor október környékén kiadjuk az új lemezt.
Milyen szempontból lesznek mások a most készülő dalok, mint az eddigiek?
Kevésbé lesznek szorongó hangvételűek és befelé forduló jellegűek. Érezhető lesz bennük a korábbi lemez dalaiban is megjelenő melankólia, de nem a borzasztó érzések szöveges, zenei és hangulatbeli megfogalmazásáról fog szólni. Oldottabb lesz.
