Shakespeare egyik legismertebb, ugyanakkor talán legfájdalmasabb és legszívbemarkolóbb színpadi műve a Lear király, amelyről G. B. Shaw így ír: „soha senki nem fog a Learnél jobb tragédiát írni”. A valaha erős, ám öregségében egyre inkább az őrület felé sodródó uralkodó története szinte népmesei motívummal indul – a cselekmény szerint birodalmát lányai közt megosztani kívánó Lear hálára számít, ám mélységesen csalódnia kell a hízelgő, de valódi szeretetre képtelen és számító idősebb lányaiban. Legkisebb gyermekét, az őszinte Cordéliát viszont száműzi, mert nem az ő szája íze szerint beszél – és végül saját érzelmi vakságának áldozatává válik, országát pedig halál és pusztulás nyeli el.
Kirill Fokin kortárs orosz drámaíró King Lear Show című ősbemutatója egy népszerű televíziós csatorna stúdiójában játszódó grandiózus valóságshow, amelyben élő közvetítések, háborús krónikák és reklámok váltogatják egymást – és időnként a nézőket is bevonják a játékba. A King Lear Show című darabot Shakespeare Lear király című drámája inspirálta, az előadást Valerij Fokin orosz rendező, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház igazgatója állítja színpadra, aki olyan produkciókat rendezett már a Nemzeti Színházban, mint A krokodilus vagy a REX.
A darabban zajló cselekmény egyik központi motívuma a Lear Corporation, a világ legnagyobb médiaholdingja, melynek a jövője forog kockán. Lear, a Lear Corporation elnöke próbára akarja tenni három lányát, hogy eldönthesse, kire hagyja médiabirodalmának vezetését, végül azonban a saját próbatételét kell kiállnia – mindezt egy élő show-műsorban. Lear talán az egyetlen olyan szereplő, aki elhiszi, hogy mindaz, ami a színpadon a történet szerint zajlik, az maga a valóság, és az előadás végén a saját csapdájába esik. Az előadás egy tragikomikus színpadi látomás, amelyben felbukkannak Shakespeare-idézetek, és a főszereplő őrült lázálmán keresztül Lear szelleme szólítja meg a közönséget. A nézők az előadás végén rádöbbenhetnek, hogy ők is ugyanolyan részesei voltak a „műsornak”, mint maguk a szereplők.
„Ahogyan az előző nemzeti színházi rendezésem, a REX főszereplője, úgy a King Lear Show Learje sem klasszikus hőstípus, hiszen a hatalom megszerzéséért mindketten számos embertársukon léptek át korábban. A sorsuk abban is hasonlóságot mutat, hogy most éppen az történik velük, amit ők mások kárára addigi életük során elkövettek.
Lear a mi előadásunkban – vagyis Kirill Fokin író felfogásában – médiamágnás, aki cinikus korunk szabályai szerint építette ki médiabirodalmát, de az előadás idejében, az utódlás pillanatában a saját csapdájába sétál: utódjelöltjei – vagyis három lánya – rendkívül cinikus »játékot« játszanak vele.
Egy valóságshow főszereplőjévé teszik apjukat, a King Lear Corporation nevű médiabirodalom vezetőjét. Ez a helyzet felkészületlenül éri Leart, aki fokozatosan csúszik a cinizmusból az őrületbe. Ezt a folyamatot erős színpadi gesztusokkal érzékeltetjük, hiszen a mi előadásunk szereplői kortárs környezetben és mai nyelven szólalnak meg, amikor viszont Learen eluralkodik az őrület, Shakespeare költői nyelvezetén fejezi ki magát, és a színészi játék is megváltozik: egy régies, patetikus, teátrális magatartást vesznek fel a szereplők. A cinizmus számomra azt jelenti, hogy az önérvényesülés érdekében egyszerűen kikapcsoljuk a lelkiismeretünket. Ha ezt megtesszük, az erkölcsi gátak átszakadnak, és minden lehetségessé válik. De ennek ára van: a cinikus korszellem megszemélyesítője, Lear beleőrül. Ám hiába tudjuk, hogy bűnös, Lear őrült magányának pillanatában a néző rájön, hogy ő is csak egy ember. Ennyiben számíthat együttérzésünkre. A cinizmus és a hatalomvágy mindannyiunkban ott van…” - mondta el Valerij Fokin rendező.
A King Lear Show főszerepét Schnell Ádám játssza, három lányának szerepét pedig Söptei Andrea, Tóth Auguszta, valamint Polyák Anita egyetemi hallgató alakítja. A Shakespeare-drámából ismert szereplők teljesen új kontextusban jelennek meg; a mai világunkat egy alternatív univerzumban ábrázoló előadás révén Shakespeare műve egészen más, újfajta értelmezést nyer.
Az ősbemutatóra május 10-én kerül sor a Nemzeti Színházban. Részletek itt.
Forrás: Nemzeti Színház. Fotók: Eöri Szabó Zsolt
