Kinyitjuk ajtóinkat, ablakainkat Interjú Fekete Györggyel

A Magyar Művészeti Akadémia tagja 1995 óta. Mik voltak a kezdeti feladatok?

A tagságra való felkérést akkor kaptam az Akadémiától, miután 1994-ben leadtam a kulturális államtitkársági posztomat és nyugdíjba mentem. Az alapító generáció mára idősebb emberekből áll, de hála Istennek, folyamatosan töltődünk fel fiatal tehetségekkel. Az Akadémia már az egyesületi évek alatt lefedte az egész magyar alkotóművészeti életet. A szakírók, művészettörténészek elméleti háttérként működtek az akadémikusok mögött. Az évek mentek, és Makovecz Imrének az a vágya, hogy egyszer köztestület legyünk, később vált valósággá. Az erre vonatkozó törvény készítése mintegy 8-9 hónapig folyt, miután 2011 tavaszán került be az Alaptörvénybe a Magyar Művészeti Akadémia, és köztestületté váltunk. Az MMA-ról szóló törvény számtalan közfeladatot rótt ránk, többek között a taglétszám bővítését is. Így lett az eredeti 150 fős tagságból 250 rendes és 50 levelező tag. Lehetővé vált, hogy két új tagozat is létesüljön.

Tennivalóink megfelelnek a nemzetközi szokásrendnek. A világ országainak egy részében egyébként nincs kulturális minisztérium, ott a kultúra finanszírozása jórészt társadalmi lévén, kisebb a befolyással bír a művészeti életre. Ez nem minőségi jelenség, inkább az országok különböző helyzetéből adódik.

Milyen új feladatokkal bővült így az akadémia tevékenysége?

Az Akadémia új tennivalói között az említett törvény előírja, hogy az egész magyar szellemi élet alakításában részt kell vennie. Nem döntően rendelkező, vagy utasításokat adó módon, hanem a tanácsadás, a különféle elképzelések mérlegelése, a résztvevők meghallgatása révén. Tehát a magyar kulturális- és művészetpolitikának a pallérozó szerepére vállalkozunk. Úgy vélem mindenhol ott kell lenni, figyelni másokra, és ahol pozitív tanácsokkal lehet szolgálni, megtenni ezeket. A köztestületnek szigorúan belső szabályzattal rendelkező tagozatai vannak. A hat alkotóművészeti, két előadóművészeti és az egy elméleti tagozattal együtt összesen kilenc tagozatunk van. Ezek dolga nemcsak az, hogy a belső életüket széppé és tartalmassá tegyék, hanem az is, hogy olyan instrukciókat adjanak a döntéshozóknak, melyek által fejlődésük biztosított. A művészeknek saját életművük építése mellett kötelessége, hogy amit szellemi értelemben megteremtettek, azt integrálják az Akadémia közösségébe. Emellett létrehoztuk az úgynevezett nem akadémikus köztestületi tagok státusát, többek között azért, hogy a más egyesületekben, civil szervezetekben lévő szellemi tudás, szervezőképesség, a szakmához való hozzáértés erősíthessen bennünket. Januárban ismét meghirdetjük az erre való jelentkezést. A vele való munkatöbbletet szakszerű adminisztrációval kezeljük.

Jelenleg min dolgoznak?

Nem régen adtuk át a Nemzet Művésze Díjakat, fokozatosan vesszük birtokba a Vigadóban kiépült művészeti helyszíneket, megoldottuk a Műcsarnok új rendszerű működtetését, melynek keretében a nagy hazai kiállítók és a nemzetközi jelenlét egyaránt fontossá vált a Hősök teri épületben. Létrehoztuk saját művészetelméleti periodikánkat, ebben olyan kérdések kibontásával foglalkozunk, amelyek egyidőben többféle művészeti területet is érintenek. Ilyen például a művészeti felsőoktatás, a kortárs kritika helyzete, a nemzetközi kapcsolatok a határon kívüli magyar kulturális szervezetekkel, vagy a művészeti csúcsteljesítmények bemutatása a világban.

Van dokumentációs osztályunk, amelynek az a kötelessége, hogy előkészítse azokat az életrajzi filmeket, amelyen keresztül az akadémikusok élete és életműve szélesebb körben megismerhetővé válhat. De nem csak az a célunk, hogy a társadalomnak képe legyen arról, mi történik az Akadémián, hanem kinyitjuk ajtóinkat, ablakainkat egész Magyarország és a világ felé is. Nagyon sok művészeti kezdeményezés, kiállítás, konferencia, fesztivál, koncert rendezésében veszünk részt társzervezőként és részfinanszírozóként is. A dokumentációs osztály ezen túlmenően könyvtárában gyűjti az összes akadémikus által készített műveket. Ez a könyvtár nyilvános és kutatóhelyként is működik. Hamarosan felállítjuk az Akadémia kortárs Művészetelméleti és Módszertani Intézetét, amelyben a legkülönfélébb művészeti területek szerzőit és teljesítményeit kutatjuk és rögzítjük, hozzájárulva a meglehetősen hézagosan folyó kortárselméleti munka magasabb szintre emeléséhez. Az elmondottak alapján látszik, hogy több évtizedes történelmi hátránnyal rendelkezünk, mivel a Magyar Tudományos Akadémián 1949-ben megszűnt a Széptudományok Alosztálya, ahová a művészek tatoztak. Ennek a leküzdésén dolgozunk.

Az Akadémia nem érdekelt a kultúrharcban, de hisz a művek versenyének létjogosultságában. Még pedig abban a versenyben, ami azóta folyik, amióta létezik művészet a világon. A művészetben nagyon érdekes a szubjektum szerepe, a személyes belső küzdelem megvívása, az önmagunkkal folytatott verseny. Nagyon remélem, hogy ebben győztesek leszünk és utánam az a generáció kerül helyzetbe, amelyik már nyugodtabb körülmények és konszolidáltabb állapotok között alkothat. Az európai művészetnek egyébként mindig az élvonalában voltunk, és most is messze előre járunk. Például a színház, az irodalom, a tánc, a képző, az iparművészet, a zene, a népművészet területén. Bizonyítékai ennek azok a nemzetközi biennálék, triennálék, fesztiválok, amelyeken mindig vannak nyertes magyar résztvevők. Feladatunk így annak a szellemi többletnek a kimutatása, melyre kezdetektől fogva vállalkoztunk. Számomra a sztár és a csillag két teljesen külön fogalom. A sztárt csinálják, a csillag pedig valami olyan ragyogást áraszt, amelynek az eredőjét csak sejtjük.

És hogyan értékeli, hogy újra elnökké választották?

Belsőépítészként iparművész vagyok, tervező alkat. Ránk az a jellemző, hogy mindig előre gondolunk és a megvalósításban visszafelé számolunk. Két évig voltam az Akadémiának ügyvezető elnöke, s ma a köztestületnek választott elnöke lettem másodízben. A következő három év alatt véglegesíteni kell az Akadémia infrastrukturális egységét, benne az adminisztrációs tennivalók rendjét, hogy utána minden erővel a benne folyó szellemi élet súlya növekedhessék a kívánatos mértékűre. Méltó partnereim vannak és nagyon otthon érzem magamat Magyarországon.