Épül, épülget a szimbolikus Tanú tér szemben a Szoborparkkal: már áll az integető erkély, megmászható a dísztribün, s a tetejében ott ékeskedik a bronzba szobort generalisszimusz mindkét csizmája. S a reménybeli tér, a sosemvolt város sosemvolt terének szélén felhúzott ideiglenes barakk mostantól kiállítóhely gyanánt üzemel, egyszerre hirdetve a szabadságvágy mítoszát meg a nyomasztó átmenetiséget.
A létrehozása óta ingatag státusú, a városi térből kiszakított szoborpark ez idáig a nemes alkotói szándék dacára sem vált a szocialista közelmúlt honi feldolgozásának színhelyévé, s talán e tény felismerése késztette a tervező Eleőd Ákost és munkatársait arra, hogy valaminő oktató/informatív kiállítással próbálják tételezni történelmünk frissen lezárult szakaszát. A hevenyészett felvonulási barakképület termei ilyeténképp 1956, 1989-90, valamint 2006 szabadság-vágyának dokumentálására lettek fölszentelve: összekapcsolva 1956 és a rendszerváltás eufórikus pillanatait, valamint - a realitásból való kiszakítottság figyelemreméltó bizonyítékaként - a Memento Park tavaly október 23-i eseményét, a "Csizma-emlékmű" csendes és apolitikus leleplezését. A főhelyre így az elhíresült szoborcsonk gipszmásolata került, míg a falakon körben képes-kronologikus áttekintés idézi az említett történelmi aktusokat. Valóságos revelációról aligha beszélhetünk, hiszen az elénk ömlesztett képek és dátumokban gazdag tételmondatok nagyjából a középiskolai történelem tankönyvek élményszerűségét idézik. Azonban mivel a kiállítás a jövőben rendhagyó történelemórák színhelyéül kínálja magát, az említett jellegzetesség éppenséggel nem tekinthető egyértelműen hátránynak. S ha netán a majdan idelátogató pedagógusok és diákjaik szórakoztatóbb, érdekesebb oktatási segédanyagra áhítoznának, hát megnézhetik a mozihelyiségben permanensen vetített Az ügynök élete című összeállítást. S jóllehet a felhasznált régi titkosszolgálati oktatófilmek önmagukban alkalmasint élvezetesebbek lennének, mint Papp Gábor Zsigmond gunyorosnak szánt preparátuma, a Barakk-mozi nyilvánvalóan népszerű hely lesz a látogatók körében.
A Memento Park építői mindeközben lázasan, habár szolid anyagi erő felett diszponálva készülnek 2009-re, a rendszerváltás huszadik évfordulójára. Eleőd Ákos tervei szerint akkorra alakul ki majd a teljes Tanú tér, mely a közterekről kipaterolt (s esetenként, mi tagadás, bizony riasztóan elhanyagoltnak tetsző) szobrokkal egységet alkotva egyidejűleg adja majd bizonyságát demokratikusan többszólamú múltszemléletünknek s a diktatúrán győzedelmeskedő szabadságvágynak. A konceptuális megközelítés s a tervek imponálóak, ám a mindmáig inkább csak a külhoni turisták által kultivált színhely továbbra is fenntartást ébreszt a recenzensben. A Tétényi-fennsík legyen bármily festői, s mégoly népszerű a zöldövezeti lakóhelyet keresők, így a rádiós Szabó család egykori módosabb karaktereinek körében, mégiscsak feszélyezően történelmietlen és hibrid tér. Ahol lehet ugyan a történelemről beszélni, csak éppen nem érdemes.
