Kipróbálni a szakma lehetőségeit - BARABÁS BOTOND

Egyéb

- Három éve vagy a Szigligeti Színház tagja, de tavaly és tavalyelőtt nem kaptál kiugrásra lehetőséget adó szerepeket. Temesváron stabil helyed volt a társulatban, gondolkodtak benned, itt pedig "kispadosnak" tűntél. Nem érezted magad csalódottnak?
- Temesváron előállt egy kellemetlen helyzet a színházban a Hamlet előadás kapcsán, amit úgy éreztem, nem a színészeknek kell megoldani. A szolnoki társulatot Szikora János, akit a Tragédia előttről, a zalaszentgróti színjátszótáborból már ismertem, fiatalokra építve akarta megújítani, és erre a munkára hívott, konkrét szerepígéretek nélkül. Az Amphitryon után természetesen nem kellemes kis szerepeket játszani. Megszoksz valamit, aztán elmész az ismeretlenbe. Ki kell igazodnod, fel kell mérned a helyed, ráadásul rólad sem tudnak semmit. Meg kell ismertetned magad, bizonyítanod kell, hogy odavaló vagy. Az asszimiláció és a befogadás sem megy egyik napról a másikra. Másrészt pedig azt gondolom, hogy egy karriert, legyen az az élet bármely területe, fel kell építeni. Végig kell járni a lépcsőfokokat, hogy tudd, honnan jöttél, és mi az út visszafelé. Nem hiszek abban, hogy a lehetőségek csak úgy az ember ölébe pottyannak. Sokszor érzem, hogy körülöttem mindenki pörög, a mostot akarja megragadni. Ha velük futsz, elveszted magad.
- Ennyire higgadt, racionális lennél?
- Ésszel élek, de az ösztöneim azok, amik visznek tovább. Nem vagyok gyáva, de csak azokat a harcokat vívom meg, amelyek előre mutatnak. A bizonytalantól, persze, tartok, de ki nem tart? Ennyi erővel akkor ne üljünk fel hajóra, mert zátonyra futhat, vagy ne csináljunk színházat, mert az megbukhat.
- Idén nyolc bemutatód volt, közöttük olyanok, mint A szecsuáni jólélek Vízárusa, a Szentivánéji álom Demetriusa vagy A revizor főszerepe. Nem vagy fáradt?
- Az évad elején egy kicsit megijedtem, hogyan fogom bírni. Szám szerint is sokat játszom, és a szerepek is megterhelőek. Volt, hogy az egyik főpróbahét alatt már egy másik előadáson dolgoztunk. Tudatosan kellett átalakítanom magam mind mentálisan, mind fizikailag. De nem sajnáltatni akarom magam, hiszen azért akartam színész lenni, hogy játsszak. A vidéki színészlétben az a jó, hogy sokfélét csinál az ember. 25-30-szor eljátszol valamit. Ez arra pont elég, hogy ne und meg, és élvezetet találj benne. Amikor már érzed, hogy kifogyna a mondanivaló, abban a pillanatban el is csomagolhatod a szerepet, koncentrálhatsz az újra.
- A Szentivánéji álom Demetriusáról és Lysanderéről sokszor mondják, hogy nem bonyolult jellemek: ifjak, szépek és szerelmesek. Gondolom, neked nem csupán ezekről a klisékről szólnak.
- Magadból építkezel. Amire te asszociálsz, abból építed fel a történetüket. Ahogyan te állsz hozzá, amilyen vagy, ahogyan kinézel, ahogyan te vagy szerelmes, olyan lesz a figura - innentől kezdve pedig nem beszélhetünk sztereotípiákról.
 
MAI PROGRAM A VIDÉKI SZÍNHÁZAK TALÁLKOZÓJÁN
2007. május 1. kedd 19 óra
Thália Színház, Budapest
 
Szentivánéji álom
A Szigligeti Színház előadása
 
Fordító: Nádasdy Ádám
Rendező: Szikora János
 
Théseus herceg, Athén uralkodója Petridisz Hrisztosz
Hippolyta, az amazonok királynője, Théseus jegyese Sztárek Andrea
Lysander, fiatal udvaronc, szerelmes Hermiába Szikszai Rémusz
Hermia, szerelmes Lysanderbe Kerekes Vica
Égeus, Hermia apja Karczag Ferenc
Oberon, a tündérek királya Kaszás Mihály
Tündér, Titánia szolgálatában Schramek Andrea
Pukk, más néven Jóbarát Robin, Oberon mókamestere és szárnysegéde Simkó Katalin
Vinkli, asztalos, a közjátékban Oroszlán Zelei Gábor
Kórász Róbert, szabó, a közjátékban Holdfény Barnák László
Lavór Tamás, bádogos, a közjátékban Fal Horváth Gábor
Sipák Ferenc, fújtatójavító; a közjátékban Tiszbe Mészáros István
Tompor Miklós, takács, a közjátékban Piramusz Czapkó Antal
Tetőfi Péter, ács, a közjátékban Beköszöntő Molnár László
Indiai fiú Rácz Rita
Titánia, a tündérek királynője Gubík Ági
Philostratus, Théseus ceremóniamestere Tárnai Attila
Heléna, szerelmes Demetriusba Sárvári Diána
Demetrius, fiatal udvaronc, szerelmes Hermiába Barabás Botond
díszlettervező: Horesnyi Balázs
dramaturg: Matuz János
jelmeztervező: Csík György
segédrendező: Deme Gábor
 
Ismertető: Oberon dühös, Titánia nyakas, Hermia dacos, Heléna nyűgös, Lysander eltökélt, Demetrius ideges, Tetőfi lelkes, Tompor aggályos, az erdő nyirkos, az égen sötét felhők úsznak, mert kizökkent tengelyéből a természet. Sebaj, Oberon majd mindent helyrehoz, csak előbb még jól megbünteti élete párját - férfiaknál csak így megy ez, pláne, ha van egy jó pajtás, neve Puck, és van egy bűvös szer is, a neve pipacs... Az év egyik legmisztikusabb éjjelén földi és földöntúli erok bogozódnak össze egy vaskos szexkomédiában, tabuk dőlnek, érzékek gyúlnak... Oberon tehát mindent helyrehoz a végén, mert hatalmában áll. Vagy mégsem? Mert jön a hajnal, és a keserű ébredés.... az athéni erdő tündéreit levadásszák - valamennyiük hátán ott a célkereszt. Ismerős kép, egyre ismerősebb: álmodozó tündérek unatkozó, racionális hivatalnok-fegyverek lézerkeresztjében. De mi lesz az erdőkkel, ha kivadásszák belőlük a tündéreket?
Bemutató időpontja: 2007. március 10., Szigligeti Színház