Kipróbálni a szakma lehetőségeit - BARABÁS BOTOND

- Temesváron előállt egy kellemetlen helyzet a színházban a Hamlet előadás kapcsán, amit úgy éreztem, nem a színészeknek kell megoldani. A szolnoki társulatot Szikora János, akit a Tragédia előttről, a zalaszentgróti színjátszótáborból már ismertem, fiatalokra építve akarta megújítani, és erre a munkára hívott, konkrét szerepígéretek nélkül. Az Amphitryon után természetesen nem kellemes kis szerepeket játszani. Megszoksz valamit, aztán elmész az ismeretlenbe. Ki kell igazodnod, fel kell mérned a helyed, ráadásul rólad sem tudnak semmit. Meg kell ismertetned magad, bizonyítanod kell, hogy odavaló vagy. Az asszimiláció és a befogadás sem megy egyik napról a másikra. Másrészt pedig azt gondolom, hogy egy karriert, legyen az az élet bármely területe, fel kell építeni. Végig kell járni a lépcsőfokokat, hogy tudd, honnan jöttél, és mi az út visszafelé. Nem hiszek abban, hogy a lehetőségek csak úgy az ember ölébe pottyannak. Sokszor érzem, hogy körülöttem mindenki pörög, a mostot akarja megragadni. Ha velük futsz, elveszted magad.

- Ésszel élek, de az ösztöneim azok, amik visznek tovább. Nem vagyok gyáva, de csak azokat a harcokat vívom meg, amelyek előre mutatnak. A bizonytalantól, persze, tartok, de ki nem tart? Ennyi erővel akkor ne üljünk fel hajóra, mert zátonyra futhat, vagy ne csináljunk színházat, mert az megbukhat.

- Az évad elején egy kicsit megijedtem, hogyan fogom bírni. Szám szerint is sokat játszom, és a szerepek is megterhelőek. Volt, hogy az egyik főpróbahét alatt már egy másik előadáson dolgoztunk. Tudatosan kellett átalakítanom magam mind mentálisan, mind fizikailag. De nem sajnáltatni akarom magam, hiszen azért akartam színész lenni, hogy játsszak. A vidéki színészlétben az a jó, hogy sokfélét csinál az ember. 25-30-szor eljátszol valamit. Ez arra pont elég, hogy ne und meg, és élvezetet találj benne. Amikor már érzed, hogy kifogyna a mondanivaló, abban a pillanatban el is csomagolhatod a szerepet, koncentrálhatsz az újra.

- Magadból építkezel. Amire te asszociálsz, abból építed fel a történetüket. Ahogyan te állsz hozzá, amilyen vagy, ahogyan kinézel, ahogyan te vagy szerelmes, olyan lesz a figura - innentől kezdve pedig nem beszélhetünk sztereotípiákról.