Király László: Nem vagyok csillagjós, de a reményről nem mondok le

Irodalom

November 19-én ünnepli nyolcvanadik születésnapját Király László Kossuth- és József Attila-díjas romániai magyar költő, író, műfordító, a második Forrás-nemzedék kiemelkedő tagja. Fontos műve a Kék farkasok című regény, amelyben az ötvenes évek Romániájának kritikai ábrázolását nyújtja.

Az erdélyi Maros megyében található Sóvárad községben született. Apja tanító volt, akit az akkori szokások szerint éveken át egyik faluból a másikba helyeztek, így Király László Nyárádgálfalván és Csikfalván töltötte gyermekéveit, itt is kezdte iskoláit, a könyvek, az írás, a tanulás szeretete itt vált alapélményévé. Tízéves kora óta ír, Arany, Petőfi, Ady voltak első „mesterei”.

Egyetemi tanulmányait Kolozsváron folytatta orosz–magyar szakon, 1966-ban diplomázott. Egyetemi évei alatt is folyamatosan írt, tagja volt a Gaál Gábor Irodalmi Körnek. 1963-ban jelent meg első verse nyomtatásban az Utunk című lapban. A diploma megszerzése után egy rövid ideig Felsőbányán tanított orosz nyelvet, közben a Korunkhoz járt szerkesztést tanulni. A katonai szolgálat letelte után 1968-ban Szilágyi István, az Utunk akkori főszerkesztő-helyettese hívta a laphoz dolgozni, a Korunknak 1989-es megszűntéig szerkesztője is volt. A lap utódja a Helikon folyóirat lett, ahol Király 1990 januárjától szerkesztőségi titkár, majd főszerkesztő-helyettes volt.

Első verseskötete 1967-ben jelent meg Vadásztánc címmel, több költeménye is szerepelt az ugyanebben az évben megjelenő Vitorla-ének című antológiában, amelyben huszonnyolc akkor induló fiatal költő műve kapott helyet. Az irodalomtörténészek ettől a kötettől számítják a második Forrás-nemzedék jelentkezését.

Bár költői világképének alakulására hatott Ady, József Attila, Kassák, Weöres és Aragon munkássága, kezdettől fogva a saját útját járta, költészetében szerencsésen ötvözte a népi és urbánus hatásokat, és egyre tudatosabban építette be saját lírai világába a magyar, valamint az egyetemes történelem és művelődéstörténet nagyjait. Szinte évente jelenik meg újabb verseskötete, legutóbbi a 2015-ös A Bethlen bástya dallama.

1970-ben prózakötettel jelentkezett: A Santa Maria makettjében szimbolikus-szürreális és realista novellák egyaránt megtalálhatók. 1972-ben publikálta mindmáig legismertebb, legnagyobb kritikai visszhangot kiváltó művét, a Kék farkasok című regényt, amely egyfajta nemzedéki számvetés, a közelmúlt történelmének, az ötvenes-hatvanas évek erdélyi magyar falujának és a városnak leírása. Prózai munkái közül kiemelkednek még a Fény hull arcodra, édesem, valamint Az örök hó határa című novelláskötetei.

Műfordítói munkássága is jelentős, elsősorban a kortárs román líra tolmácsolója, Eugen Jebeleanu, Geo Bogza, Cezar Baltag, Daniela Crasnaru és Ioan Flora egy-egy kötetét ültette át magyarra, emellett orosz, grúz, lengyel, bolgár, francia költőktől is fordít. A Kék farkasokat, Az örök hó határát és az Elfelejtett hadsereg című verseskötetét románul is megjelentette a Kriterion Könyvkiadó.

Munkásságáért számos elismerést, díjat kapott, többek között 1997-ben József Attila-, 1998-ban Déry Tibor, 2013-ban Arany János-díjat vehetett át. 2000-ben megkapta a Székelyföld-, 2004-ben a Magyar Művészetért, 2016-ban a Magyarország Babérkoszorúja díjat. 2022-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során a nemzetiségi lét kérdéskörét egyedülálló módon megragadó írói, költői életműve, valamint kiemelkedő műfordítói tevékenysége elismeréseként”. 2023-ban Méhes György Életműdíjjal jutalmazták.

Király László 2011 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 2021-ben a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagjává választották.

A Kolozsváron élő művész felesége a 2016-ban elhunyt Katona Éva színművész volt, a Kolozsvári Magyar Színház tagja, aki versantológiák összeállítójaként, szerkesztőjeként is működött. Házasságukból két fiú született, Farkas és Zoltán, akik mindketten irodalmi pályára léptek, költészettel és műfordítással foglalkoznak.

Cs. Nagy Ibolya 2019-es Király László című kötete feldolgozza és kontextusba helyezi a szerző addigi életművét. A könyvben számos gondolat olvasható magától Királytól. „Azt a művészetet szeretem, amelyik ébren tartja és nem elaltatja az embert. A magyar költészet legjava ilyen, nem kifejezetten altató dalokból áll. Tudjuk, hogy az irodalomhoz író kell és olvasó. S amint látni: Író és Olvasó is változik. Mint az idők. Nem vagyok csillagjós, de a reményről nem mondok le, ami a közös jövőnket illeti. Nem magamnak írok.”

Király Lászlóval készült interjúnk itt olvasható.

https://kultura.hu/ha-nem-kepzelte-volna-maga-ele-az-olvasot-nem-irt-volna-egy-sort-sem-interju-kiraly-laszlo-iroval/

A 2022-ben Kossuth-díjjal kitüntetett Király László Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Kolozsváron 2023. január 15-én. Fotó: Kiss Gábor / MTI