Király László: Nem vagyok csillagjós, de a reményről nem mondok le

Az erdélyi Maros megyében található Sóvárad községben született. Apja tanító volt, akit az akkori szokások szerint éveken át egyik faluból a másikba helyeztek, így Király László Nyárádgálfalván és Csikfalván töltötte gyermekéveit, itt is kezdte iskoláit, a könyvek, az írás, a tanulás szeretete itt vált alapélményévé. Tízéves kora óta ír, Arany, Petőfi, Ady voltak első „mesterei”.

Egyetemi tanulmányait Kolozsváron folytatta orosz–magyar szakon, 1966-ban diplomázott. Egyetemi évei alatt is folyamatosan írt, tagja volt a Gaál Gábor Irodalmi Körnek. 1963-ban jelent meg első verse nyomtatásban az Utunk című lapban. A diploma megszerzése után egy rövid ideig Felsőbányán tanított orosz nyelvet, közben a Korunkhoz járt szerkesztést tanulni. A katonai szolgálat letelte után 1968-ban Szilágyi István, az Utunk akkori főszerkesztő-helyettese hívta a laphoz dolgozni, a Korunknak 1989-es megszűntéig szerkesztője is volt. A lap utódja a Helikon folyóirat lett, ahol Király 1990 januárjától szerkesztőségi titkár, majd főszerkesztő-helyettes volt.

Első verseskötete 1967-ben jelent meg Vadásztánc címmel, több költeménye is szerepelt az ugyanebben az évben megjelenő Vitorla-ének című antológiában, amelyben huszonnyolc akkor induló fiatal költő műve kapott helyet. Az irodalomtörténészek ettől a kötettől számítják a második Forrás-nemzedék jelentkezését.

Bár költői világképének alakulására hatott Ady, József Attila, Kassák, Weöres és Aragon munkássága, kezdettől fogva a saját útját járta, költészetében szerencsésen ötvözte a népi és urbánus hatásokat, és egyre tudatosabban építette be saját lírai világába a magyar, valamint az egyetemes történelem és művelődéstörténet nagyjait. Szinte évente jelenik meg újabb verseskötete, legutóbbi a 2015-ös A Bethlen bástya dallama.

1970-ben prózakötettel jelentkezett: A Santa Maria makettjében szimbolikus-szürreális és realista novellák egyaránt megtalálhatók. 1972-ben publikálta mindmáig legismertebb, legnagyobb kritikai visszhangot kiváltó művét, a Kék farkasok című regényt, amely egyfajta nemzedéki számvetés, a közelmúlt történelmének, az ötvenes-hatvanas évek erdélyi magyar falujának és a városnak leírása. Prózai munkái közül kiemelkednek még a Fény hull arcodra, édesem, valamint Az örök hó határa című novelláskötetei.

Műfordítói munkássága is jelentős, elsősorban a kortárs román líra tolmácsolója, Eugen Jebeleanu, Geo Bogza, Cezar Baltag, Daniela Crasnaru és Ioan Flora egy-egy kötetét ültette át magyarra, emellett orosz, grúz, lengyel, bolgár, francia költőktől is fordít. A Kék farkasokat, Az örök hó határát és az Elfelejtett hadsereg című verseskötetét románul is megjelentette a Kriterion Könyvkiadó.

Munkásságáért számos elismerést, díjat kapott, többek között 1997-ben József Attila-, 1998-ban Déry Tibor, 2013-ban Arany János-díjat vehetett át. 2000-ben megkapta a Székelyföld-, 2004-ben a Magyar Művészetért, 2016-ban a Magyarország Babérkoszorúja díjat. 2022-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során a nemzetiségi lét kérdéskörét egyedülálló módon megragadó írói, költői életműve, valamint kiemelkedő műfordítói tevékenysége elismeréseként”. 2023-ban Méhes György Életműdíjjal jutalmazták.

Király László 2011 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 2021-ben a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagjává választották.

A Kolozsváron élő művész felesége a 2016-ban elhunyt Katona Éva színművész volt, a Kolozsvári Magyar Színház tagja, aki versantológiák összeállítójaként, szerkesztőjeként is működött. Házasságukból két fiú született, Farkas és Zoltán, akik mindketten irodalmi pályára léptek, költészettel és műfordítással foglalkoznak.

Cs. Nagy Ibolya 2019-es Király László című kötete feldolgozza és kontextusba helyezi a szerző addigi életművét. A könyvben számos gondolat olvasható magától Királytól. „Azt a művészetet szeretem, amelyik ébren tartja és nem elaltatja az embert. A magyar költészet legjava ilyen, nem kifejezetten altató dalokból áll. Tudjuk, hogy az irodalomhoz író kell és olvasó. S amint látni: Író és Olvasó is változik. Mint az idők. Nem vagyok csillagjós, de a reményről nem mondok le, ami a közös jövőnket illeti. Nem magamnak írok.”

Király Lászlóval készült interjúnk itt olvasható.

A 2022-ben Kossuth-díjjal kitüntetett Király László Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Kolozsváron 2023. január 15-én. Fotó: Kiss Gábor / MTI