A Budapest Fotó Fesztivál egy témakör megadásával minden évben pályázatot ír ki a kortárs magyar fotóművészek számára. A válogatott pályaműveket a Kiscelli Múzeumban láthatják az érdeklődők. Az idei kiírás témája a fotó mint absztrakt mű volt. Az alkotók többsége a 20. század második fele képzőművészetének geometrikus absztrakt vonulatához, a color field paintinghez (színterületfestés, az absztrakt expresszionizmus egyik ága – a szerk.) és a monokróm festészet kihívásaihoz kapcsolódott, mint például a nyitóképen látható Sebestyén Sára munkája, amit Breuer Marcell, Victor Vasarely, Lantos Ferenc, Keserű Ilona „pécsi” gondolkodásmódja inspirált.
De nem csupán a festészeti hagyományokhoz köthető művek láthatók a kiállításon, hanem a képalkotási technika megújítása is a céljai között szerepelt. Ezek egy része játékos kísérletezésnek tekinthető, míg bizonyos pályázók a témaválasztásukkal összefüggő egyedi technikával érték el a művészi eredményt.
A pusztulóban lévő ipari létesítmény, az inotai hőerőmű csőrendszere már eleve tekinthető geometrikus absztrakt alkotásnak. Kiss Richárd az interneten fellelhető fotókból válogatva hozta létre Spatial resolution (Térbeli felbontás – a szerk.) című, négy részből álló sorozatát. Szeméttelepek, ültetvények, autógyárak és tankerhajók fotóit összeválogatva és összevágva első pillantásra kimondottan esztétikus képsorozatot alkotott meg, amelyet azonban közelről megvizsgálva a Földünket sújtó ökológiai krízis el nem tüntethető nyomaival, sebeivel szembesül a szemlélő.
Schór Ádám digitális tájképei a természet és a digitális világ ellentétére hívják fel a figyelmet. Szkennerrel természetes és nem természetes anyagokból vegyesen digitális fotogramokat hozott létre, amelyek összességükben absztrakt tájképi hatásúak: a digitális világ itt még a természetben is domináns.
Az építészetet gyakran hívják megfagyott zenének, a két művészeti ág szerkezeti komplexitásában hasonlít egymásra. Bátori Zsolt a városi épületek éjszakai fényei segítségével „kottázott le” egy zeneművet.
Vécsy Attila a fények és a színek játékos megszerkesztésével különleges, textilhatású, tarka felületet hozott létre, és alkotását digitális rongyszőnyegnek nevezte el.
Gránátalma, narancs, szalámi és konyhai reszelő is főszereplővé válhat egy képzőművészeti kiállításon: Varga Tamás hétköznapi tárgyakat választott különleges fotókísérlete tárgyaiul. Fény nélkül, magas elektromos feszültség segítségével kollódiumos és hagyományos, fekete-fehér eljárással örökítette meg őket, a fotókon csupán a fénylenyomatuk jelenik meg.
A Kiscelli Múzeum falain a láthatatlan is láthatóvá vált: a mikroszkóp alatt is termett absztrakció. Bánki Sarolta gombákról készített mikrofotói szürrealista festményekként ragyognak, Szakáli Eszter alkotásai víz, fahéj, joghurt és élesztő mintáiról készült mikrofotók, és kinagyítva, amorf alakokként kerültek a falakra.
Tombor Zoltán fotósorozatát a Bauhaus-műhely és annak egyik legmeghatározóbb magyar művésze, Moholy-Nagy László munkássága ihlette. Moholy nevéhez fűződik a fénylenyomat, a fotogram, vagyis a kamera nélküli fotográfia művészi alkalmazása. Bár Tombor alkotásai digitális technikával készültek, a fotogram technikáját idézik, a végeredmény pedig egyszerre antik és kortárs.
Az absztrakt téma rendkívül változatos technikai és esztétikai kísérletezésre adott lehetőséget az alkotók számára, amelyet ki is használtak, a látogatók így páratlanul izgalmas kísérletezésnek lehetnek a tanúi.
A kiállítás, amelynek Csizek Gabriella és Somosi Rita a kurátorai, június 23-áig látogatható.
