Jézus nyilvános tevékenységének megkezdése előtt kivonul a pusztába, hogy készüljön. Tanulságos, hogy még egy ilyen kaliberű embernek, mint a Názáreti Jézus is szüksége van arra, hogy magányosan vessen számot önmagával. Neki ez a negyven nap minden bizonnyal egy küszöbállapot lehetett. Ott toporgott a küldetése küszöbén, még nem mert belépni, bár vonzotta az, ami odaát van. Kérdésekkel viaskodhatott, elbátortalanodott, majd magát ostorozva látta be, hogy nem léphet vissza. Negyvennapnyi böjt kellett, hogy végre lépjen. A végére maradt viszont a legizgalmasabb három kérdés. A Biblia azt mondja, az ördög kísértette egyszer azzal, hogy változtassa kenyérré a köveket és egyen, másodszor azzal, hogy vesse le magát a templom párkányáról, mert az angyalok biztos megfogják majd, végül pedig azzal, hogy boruljon le előtte, s ő, mármint az ördög az egész világot a kezébe adja. A három próba nyilvánvalóan jelképes, akárcsak az ördög. Úgy gondolom, hogy reális létezéssel bíró ördög nem létezik. Az, amit sátánnak vagy démonoknak nevezünk, a bennünk levő félelmek, belső kísértések, amelyek letérítenek ilyen-olyan okokból egy, sokszor nehezebb, de jobb útról.
Jézus első megkísértése, a kőből kenyér jelenet a testiségre, az anyagiakra vonatkozik. A kenyér táplál, eteti a testet, ugyanolyan, mint a bor, a szex, a pénz, a birtoklás. Mindezekben közös a vágy, a kielégületlenség. Jézus első megkísértésében az anyagiak foglalták el a központi szerepet. Mit kezdjen el tanítani, másképp élni? Inkább fektessen be, szerezzen jó sok pénzt, hízzon meg, vegye körül magát luxuscikkekkel, szeretőkkel. Fordítsa tehetségét arra, hogy vagyonos legyen, s bármilyen kéjes vágy fogná el, engedhesse meg magának azt. A csapda ezekben az anyagi dolgokban az, hogy állandósul a vágy, a kielégítetlenség. A vagyonos embernek sosem elég az, amit birtokol, több kell. Ma sok olyan ember van, aki egy pillanatot sem kellene dolgozzon egész hátralevő életében, s boldogan élhetne. Mégis szinte kivétel nélkül minden ilyen dúsgazdag ember azon van, hogy pénzét gyarapítsa. Több kell, ez a vágyban égő ember mottója, még több. Jézus nem azt mondja, hogy nem kell kenyér, hogy erre nincs szükség, hanem azt, hogy nem csak a kenyér kell. Az anyagiak legyenek a helyükön kezelve, a kéj, amely szükséges összetevője az életnek, ne uralkodjon fölötte.
A második próba a vakmerőség. Ugorj le a párkányról, az angyalok úgyis megmentenek, ha annyira fontos vagy. A vakmerőség a gőgből, az önteltségből származik. Megtehetem, tehát meg is teszem. Jelszava a nekem szabad, a mindent szabad gondolat. A gőg az emberiség egyik alapbűne, bibliai kifejezéssel élve bábeli bűn. Hiszen ebben a régi mítoszban is ez az, ami az embereket hajtja, hogy ők maguk legyenek istenek. A gőg – ahogy Jézus mondja – istenkísértés, önmagunk bálványozása, amikor a létünk központjában saját megdicsőült arcunk áll. Következménye pedig pont az, ami Bábelben történt. A sok önjelölt istenség egymás ellen küzd, mindegyik jobbnak képzeli magát a másiknál. A bálványok összecsapnak, s az eredmény a pusztulás, a rom.
A harmadik teszt a hatalom próbája. Ott látjuk Jézust egy hegy tetején, amint szemléli a világot. Rómáig, az ő világa központjáig csak képzeletben lát el, de észleli az Örök Várost. Bevehetné, gondolja magában. Valamilyen eszközzel, hadsereggel, pénzzel, politikai ravaszsággal ott lehetne a világ központjában, életnek és halálnak ura lehetne. Dönthetne mások jó- vagy rosszléte felől. Szava törvény lenne, szeme villanása parancs, szája rezdülése ítélet. Megtehetné, megszerezhetné, a hatalom mámorító kelyhét kiihatná. A hatalomvágytól megrészegedett ember viszont rabja lesz az önmaga által épített trónnak. Minden zsarnok és diktátor örök félelemben él, hogy székét alóla kirántja valaki. Félelme erőszakká acélosodik, amivel kordában próbálja tartani azokat az árnyakat, amelyek vészjóslón cikáznak körülötte. A hatalmasok mindig félnek, hogy ha akárcsak egy pillanatig ellankad a figyelmük, valaki ellopja azt az édes kelyhet, amiből ők örömmel isznak, vagy lelöki arról a kényelmes székről, amelybe beült. A hatalom szolgává teszi az embert, a félelem szolgájává. Helyette Jézus az Úr szolgálatát választja, akinek egyedül joga a hatalom birtoklása.
Három teszt, a vágyé, a gőggé és a hatalomé. Ezekkel kell leszámolnia Jézusnak, mielőtt szandálos tanítóként elindul nagypéntek felé. S ebben ő nincs egyedül. Mindenkinek eljön az életében a pillanat, amikor a sátán felkúszik a lábszárunkon, s súgni kezd belülről mézes-mázas szavakat. Lényünk leggyengébb pontjait támadja, dicsér, csábít, hívogat, kínál és kínálkozik. Ezek életünk tesztjei, s csak remélhetjük, hogy lesz erőnk kiállni a próbákat.
