 |
| Fotó: nyugatijelen.com |
Gróf Klebelsberg Kunóról avatnak szobrot november 13-án a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium lépcsőjén. A művelődéspolitikus ugyanis az említett intézmény diákja volt, emellett a Székesfehérvári Magyar Királyi Állami Polgári Fiúiskola, mai II. Rákóczi Ferenc Magyar - Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola alapítója. 1926 óta pedig Székesfehérvár Díszpolgára.
A szerda délelőtt felavatandó alkotást Pető Hunor szobrász készítette a város önkormányzatának felkérésére. ?Elsősorban az emberre vagyok kíváncsi, magával az emberrel akarok párbeszédet folytatni a róla készült műtárgyon keresztül?? mesélt művészi ars poeticájáról Pető Hunor a Kultúra.hu-nak. Az alkotó elmondása szerint, ha valakiről szobrot készít, elsősorban a személyiségével foglalkozik: minden információt megpróbál összegyűjteni róla. Így a portrévázlatokkal párhuzamosan mindenféle cetlik sorakoznak körbe a szobrászállvány körül, kis jegyzetekkel, melyek valamilyen történetet, anekdotát, szituációkat sorolnak fel az illetőről.
?Ha történetesen az illető személy közoktatás-politikája meghatározta az életét, akkor annak mindenképpen meg kell határoznia a róla készült szobromat is? ? utalt Klebelsberg Kunó munkásságára Pető Hunor, aki különleges koncepció alapján készítette el a portrét.
?Gróf Klebelsberg Kunót az iskolából, ? amelynek néhai diákja volt ? a lépcsőn lejövet ábrázolom, egy mappával a kezében. Lehet ezt úgy is értelmezni, hogy ő már a tanulás után kijőve az iskolai mappát, mintegy stafétát átadja a befele haladó diáknak, ezáltal is képviselve a folyamatos tanulásba vetett hitünket? ? magyarázta a szobrász, aki bevallása szerint nem feltétlenül igényli a szabadságot, a kötött téma is mindig örömmel tölti el. ?Van egy kiinduló pont, amelyre lehet építkezni, azt is mondhatnám, hogy nem kell azon gondolkodnom, hogy érdemes-e ezzel a témával foglalkozni, érdekel-e egyáltalán ez ma valakit.?
A kihívást inkább az jelenti, hogy kell-e bármi is a köznek, amely tisztán csak esztétikum? Vagy kell egy olyan meghatározó szimbolikája legyen a kijelentésnek, amitől a köz esetleg többnek érzi magát, illetve motiválja a saját hétköznapi tevékenységébe vetett hitét? ? tette fel a kérdéseket Pető Hunor, aki szerint önmagában nem probléma, hogy a köztéri szobrászat igen nagy százaléka országunkban egy-egy neves személyiség ábrázolásában kimerül. ?A kérdés az, hogy az illető ábrázolásán túl képes -e mást is közölni a plasztika, vagy megmarad egy elsárgult fénykép kópiájának színvonalán? ? mondta.
