Bethlent trónra kerülésekor egy lerombolt ország, kiürült államkassza, meghasonlott politikusgárda, nemzeti bizonytalanság, és egy, az egész kontinenst átfogó, hatalmi és gazdasági válság várta. Mit tett az új uralkodó? Miként stabilizálta Erdély politikai és gazdasági helyzetét? Mitől nevezheti az utókor szellemi, kulturális és politikai ?aranykornak? a trónon töltött tizenhét évet?
Miért lehetséges, hogy a kiemelkedő politikai tehetséget és az uralkodói erényeket a kortársak és a kései értelmezők mégis eltérően ítélik meg?
?1613-ban lépett trónra az a férfi, akinek neve és munkássága összeforrt Erdély aranykorával. A maga korában ellentmondásosan értékelték, az utókor véleménye azonban teljesen világos.
Egy olyan személyiségről van szó, aki a magyar történelem legmagasabb és leglenyűgözőbb hagyományaiba illeszkedik, és akivel ? közelebbről megismerve ? azonnal szívélyes viszony alakul ki. Egy olyan erős egyéniség, sok szempontból vonzó karakter, akihez nem lehet semlegesen illeszkedni.? ? Fogalmazott Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a kiállítás megnyitóján.
A koncepció fókuszában Bethlen fejedelmi méltósága, keménykezű, európai szintű politikusi mivolta áll. Ez volt az a korszak, amikor az ország kilépett Európa színterére. Bethlen, a homo politicus, aki az európai uralkodók közé helyezte magát és országát. De megjelenik a homo intimus is, az uralkodó magánélete: a döntések mögött húzódó töprengő, hányatott sorsú, otthon bizonytalan, de mégis a céljait fel nem adó, azokért kitartóan küzdő, ugyanakkor kompromisszumokra is képes ember.
?De mégis mivel nem mindeneknek eshetett kedve szerint, ahhoz képest Bethlen Gábornak aziránt való cselekedeteit is sokan kárhoztatják: nem is voltak vétek nélkül némely ő dolgai is, de annak mégis valami palástja láttatott lenni, úgymint az szükség? ? Írta róla Kemény János, erdélyi fejedelem.
Bethlen kapcsolatrendszerét a színekkel is illusztrálják a kiállítás megálmodói. A vörös, amely Bethlen kedvenc színe volt és Erdélyt szimbolizálja, a zöld, amely Konstantinápolyt a fényes porta székhelyét, és a fehér, amely a Magyar Királyságot jeleníti meg. A kiállítás modern, friss, a ma emberének szól. A digitális alkalmazások, szokatlan, elgondolkodtató installációk mellett naplók, visszaemlékezések, tudósítások, követjelentések, gúnyiratok, politikai és magánlevelek rajzolják meg a plasztikus, harcban érett uralkodó kettősen megítélt politikai, és magánéleti képét is.
Székely Beáta, frissen végzett festőművész Bethlen képe a kiállítás egyik nagy újdonsága, amely szándékosan került a kiállítás középpontjába.
