Az Évszakokat Haydn van Swieten báró szövegkönyvére írta ugyanúgy, mint a Teremtés-t. A művet 1801-ben, Schwarzenberg herceg bécsi palotájában mutatták be. Haydn az elsők között volt, akik a ?nép?, az egyszerű emberek életét helyezték oratóriumaik középpontjába. A három szereplő, Hanna, Lukács és Simon: egy gazda, a lánya és egy parasztlegény. Az évszakok váltakozását az ő életükön keresztül ismerhetjük meg. A Tavasz viharos zenekari bevezetővel indul, amely még a telet idézi, de hamarosan kisüt a nap, beköszönt a tavasz. Az első tétel muzsikája nagyon színes, remekül visszaadja a tavaszi idő változékonyságát. A kórustételek és a szólóepizódok gyors egymásutánban váltják egymást, néha szinte versengenek. A Nyár tételeiben Haydn megjeleníti a nyári tikkasztó hőséget, az enyhítő árnyat, a nyári záport, amely egész zivatarrá nő. A műben sok a hangutánzás, pl. bagoly huhog, kakas kukorékol, a befejező kórusrészben pedig a falu harangjai zúgnak. Az Ősz az aratás, a szüret ideje. Haydn egy nagyszerű kórussal ünnepli az újbort. Ez megelőzően egy vadászatra hív minket: szól a vadászkürtök hívó szava, indul a hajtóvadászat. Jellemző a népies hangvétel, amely éppúgy megmutatkozik a zenei anyagban, mint a népies táncformák alkalmazásában. A Tél egy rövid, csendesebb-szomorkásabb szakasszal kezdődik, melyet gazdag dallamvilágú, szinte idillikus képek sorozata követ. Az oratórium végén epilógust hallunk, amelyben Lukács az évszakok váltakozását az emberi élet mulandóságával állítja párhuzamba. A darab nagyformátumú kórusrésszel zárul. A decemberi hangversenyre jegyek a Rádió Vevőszolgálatán és az ismert jegypénztárakban válthatók. Az otthonmaradók a Bartók Rádió hullámhosszán lehetnek a hangversenyélmény részesei.
