Lampionos Nyáresték címen július 23-án már az ötödik koncertet rendezte meg idén nyáron a Concerto Budapest Páva utcai Zeneházában. A sorozatcím hallatán egy kerthelyiséget képzelhetünk lelki szemeink elé, a cinikusabbak viszont legyinthetnek: mindez csak marketingfogás, hiszen a koncerteket a zenekar próbatermében rendezik meg. És mégsem! Bizony voltak lampionok, sőt, égősor is akadt, s a nyáron oly népszerű szabadtéri előadások dömpingjében élményszámba ment, hogy végre nem kellett idegesen az eget kémlelnünk esőfelhők nyomát kutatva.
Tehát volt lampion, nyáreste, és tető a fejünk felett. Sajnos a koncertre ellátogatók nem voltak elhalmozva túl sok információval azzal kapcsolatban, voltaképpen mire is számíthatnak. Susato, Ellington és Vukán műveit, házigazdának pedig Becze Szilviát ígérte az internetes műsor, és a bizonyos lampionos mellett a Klasszikusokon innen és túl..., és még a Klasszikus és Jazz szlogenek is a koncertet hirdették. Igaz, utóbbi már nem szerepelt a helyszínen kiadott műsorlapon - míg a szerzők köre bővült Gershwinnel és Lew Pollackkal. Sajnos a házigazdát illetően sem volt helytálló az előzetes információ, így beszélgetős műsorismertetés helyett pusztán egy rövid bemutatást kaptunk a fellépőkről. Vukán György és a Janca Dániel ütőssel kiegészült Concerto Budapest Rézfúvós Kvintett (Devecsai Gábor, Szalóki Zoltán - trombita, Nagy Zoltán - kürt, Dégi János - harsona, Takács Tibor - tuba) szerencsére már nem adtak okot homlokráncolásra.
Elsőként Tielman Susato 16. századi, leginkább Antwerpenben működő zeneszerző Reneszánsz táncait hallhattuk - kissé átdolgozott változatban, az eredeti mű ugyanis a tételek közt Vukán improvizációival egészült ki. Szokni kellett a rézfúvósok hangereje és a zongora sokkal bensőségesebb megszólalásai közötti kontrasztot, viszont megfelelő rávezetést kaptunk a koncert további részeihez. Gershwin Porgy és Bess-ét bármilyen formában előadni biztos közönségsiker, még a marconább látogató szíve is meglágyul, pláne ha a legnépszerűbb részletek hangoznak el, mint ezen az estén. Mindemellett a kíséret és a zongora együttjátéka is innentől vált igazán izgalmassá.
Vukán Györgyöt nem kell bemutatni, ha valaki otthon van a jazz világában, de akkor sem, ha éppenséggel csak távoli szemlélője. Viszont mindig lenyűgöző élőben megtapasztalni, hogy valójában mit is tud a magyar zenei élet talán legsokoldalúbb alakja. Egyszerűen nem lehet nem odafigyelni rá, az igazán nagyok könnyedségével és invenciójával nyúl a billentyűkhöz. Ha az ember vetett a közönségre egy pillantást, a legtöbben dobolták a ritmust lábukkal, vagy fejüket ingatták, miközben Vukán játszott. A rézfúvósok és ütős kollégájuk kirobbanó erővel játszottak, de sok elismerésre méltó apró nüanszra is felfigyelhettünk előadásukban.
A továbbiakban Lew Pollack - aki elsősorban dalszerzőként lett híres a múlt század húszas-harmincas éveiben - egy kompozícióját hallhattuk, majd Duke Ellington műveiből következett egy válogatás. Igazi örömzenélés bontakozott ki: Vukán bravúros játéka rabul ejtette a jelenlévőket, a rézfúvósok és ütős kollégájuk pedig kiélvezték minden percét, hogy végre nem a zenekar hátsó soraiban ülve várják a karmester beintését. Talán most mindféle pejoratív felhang nélkül helyénvaló úgy fogalmazni, hogy a koncert igazán jó szórakozást nyújtott.
Természetesen ráadásokat is kaptunk, méghozzá hármat is, viszont csak Vukántól, aki improvizációit játszotta. Különösen élvezetes volt Chopin témáit használó, illetve Harold Arlan Over the Rainbow-jának dallamát variáló remeklése. Hosszú taps jutalmazta, de még így is csak alig több mint egy óra hosszúra sikeredett a koncert.
Sajnálatos, hogy a hétfő esti időpont és a nem éppen ideális tájékoztatás miatt körülbelül csak háromnegyedéig telt meg a terem. Pedig maga az elhangzott produkció pótszékeket és állóhelyeket indokolt volna. Örvendetes volt látni viszont azt, hogy fiatalabbak, sőt gyerekek is ellátogattak szüleikkel. S tették ezt joggal, hiszen minden korosztály számára élvezhető műsort hallhattunk.
És még a valódi "lampionos-nyárestés" hangulat is benne volt a levegőben.
