A nyírbátori stallum a szabolcsi kisváros református templomában állt egykor. A szentély oldalán a papság, illetve a kórus elhelyezésére szolgált. Padjának üléseit magas háttámlához csatlakozó kartámasztók választották el, felső részét pedig koronázó-párkány, vagy baldachin fedte, s üléseihez imazsámoly is csatlakozott - mondta el Bene János, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője.
A nyírbátori stallumot, amely két részből állt, az 1930-as években vitték a Nemzeti Múzeumba a település templomából. Az egyik darabot a nyírbátori Báthory István Múzeum akkori igazgatója, Szalontai Barnabás "könyörögte vissza", s helyezték el a közgyűjteményi intézményben - fogalmazott Bene János.
Nyírbátor a híres Báthory-család ősi fészke volt egykor, s lett a temetkezési helye is. A Báthoryak korából több épület maradt fenn, amelyek műemlékek, védettek. A város minorita templomát Báthory István erdélyi vajda építtette az 1480-as években, s ott helyezték örök nyugalomra a család elhunyt tagjait, köztük a vajdát is. A templomot 1587-ben betolakodó hadak dúlták fel, s csak 1717 és 1725 között építették újjá. Akkor készült a ma is látható barokk boltozata és nyugati karzata.
Báthory István vajda építtette a nyírbátori református templomot is 1488 és 1511 között, a stallummal együtt. A vajda síremlékét a minorita templomból a 16. században átvitték a mostani református templomba, s ott temették el a Báthory-család utolsó sarját, Báthory Gábor erdélyi fejedelmet is.
